Túl sok a kockázat a büdzsében

A törvényi előírásoknak eleget téve időben benyújtja a kormány a 2014-es költségvetési tervezetet, azaz a parlament formálisan megkezdheti annak megvitatását. Azért csak formálisan, mert valódi vitára ezúttal sem számíthatunk, hasonlóan a korábbi évekhez, amikor az ellenzék hiába érvelt a független szakértőkkel összhangban a megalapozatlan számokkal szemben, a kétharmados szavazógépezet teljesen figyelmen kívül hagyta a bírálatokat. Annál jobban figyelt a kormánypárton belüli lobbiharcok nyomán született egyéni képviselői indítványokra, amelyek az alapszámokon cseppet sem javítottak, viszont még követhetetlenebbé tették a büdzsét.

Mindennek egyenes következményeként minden évben már az első hónapokban hozzá kellett nyúlni a költségvetéshez, mert nem jöttek be a nyilvánvalóan túltervezett bevételek. A reakció megszorító csomagok elfogadása volt, amelyek jórészt adónövelő tételekből álltak, és pótolták ugyan az elmaradást, de rontották a növekedési kilátásokat. Orbánék válasza erre újabb teheremelés volt, ami viszont tovább fékezte a gazdaságot, sőt más unortodox lépésekkel együtt egy idő után ismét recesszióba döntötte az országot. A kormány ördögi körbe került: saját végiggondolatlan intézkedéseit újabb és újabb kapkodó lépésekkel próbálta korrigálni, amelyekkel azonban többnyire új problémákat kreált. Így aztán a költségvetések a permanens változtatás áldozataivá váltak, néha már az illetékesek sem tudták, melyek az aktuális számok.

Nem kellett tehát választási év ahhoz, hogy Orbánék merjenek nagyot álmodni és a valós lehetőségekre fittyet hányó költségvetéseket elfogadtatni. Ehhez képest a most előterjesztett büdzsétervezet szinte visszafogottnak tűnik, nincs benne kirívóan irreális alapszám, sem egetverő optimizmus, éppen csak annyi benne a túltervezés, hogy az elég legyen némi választási költekezésre. Mire nyilvánvalóvá válik, mekkora korrekcióra lesz szükség, már lezajlott a szavazás, és az új kormánynak kell bajlódnia a dologgal, legfeljebb újabb megszorító csomaggal kénytelen indulni.

Az óvatos túltervezés a két százalékosra becsült GDP-emelkedéssel kezdődik, ez csupán 5-6 tizeddel magasabb, mint minden más elemzői prognózis, kivéve persze a Matolcsy-féle Nemzeti Bankét. Ez a csekély különbözet azonban mintegy 150 milliárd forintot jelent, ami azért nem jelentéktelen. Hasonló a helyzet az inflációval, ahol a 2,4 százalékos tervezet kissé magasnak tűnik, ha az őszi rezsicsökkentési hullám áthúzódó hatásait, valamint a tervezett ÁFA-csökkentést is figyelembe vesszük. Vagy azt mutatja, hogy vége a rezsiharcnak, vagy a forint gyengítési szándékát jelzi, vagy egyszerűen a túl magas adóbevételi számokat igyekszik alátámasztani, hogy melyik, mennyire jön be, jövőre fog csak kiderülni.

A hiánycél a GDP 2,9 százaléka, ez azonban csak a felturbózott bevételi adatokkal jön ki. Még a kormánnyal szemben cseppet sem barátságtalan Költségvetési Tanács is felhívta a figyelmet arra, hogy nem reális például az ideinél 150 milliárd forinttal magasabb ÁFA-bevétel, de az ugyanekkora nagyságrendre taksált frekvencia-használati díj sem. A forgalmi adónál sem a várható fogyasztás, sem a pénztárgépek egyre húzódó cseréje nem indokolja ezt a növekedést, nem beszélve a hústermékek ÁFÁ-jának csökkentéséről és a rezsidíjak miatti kiesésről. A frekvenciáknál pedig a kormány már az idén számít 100 milliárdnyi többletbevételre, ez aligha lehet jövőre még ennél is több.

Nincs igazán nyoma a tételek között a devizaadósok mentésének, pedig annak költségei sem varrhatók teljesen a bankok nyakába. További kockázat az MNB megugró idei vesztesége – már 40 milliárd forint fölé nőtt, és az élénkítési program, valamint a devizahitelek kiváltásában való közreműködés várhatóan tovább emeli –, amelyet jövőre pótolni kell. Negatív hatása lehet annak is a büdzsére, ha a rezsicsökkentés egy részét valóban az MVM nyereségének terhére fedezik, ahogy ezt ígérik. Csak a felsorolt kockázati tényezők együttes hatása több százmilliárd forint, amire nem elegendőek az ideihez képest csaknem felére, együttesen 220 milliárdra csökkenő tartalékok.

Mindezek alapján rejtély, mire alapozzák Orbánék, hogy 2014 végére a GDP 76,4 százalékára fog csökkenni a jelenlegi 82-ről az államadósság. Ez forintban kifejezve mintegy 1600 milliárd, és halvány jele sincs annak, ez honnan, miből termelhető ki, mert a magyar gazdaságból biztosan nem. Ha ez év végére netán sikerülne 80 százalék alá nyomni az adósságot, ahogy ígérik, akkor is kellene még 750 milliárd forint, amire még optimális esetben sem látszik a fedezet. Sebaj, ha Orbánék győznek, majd kimagyarázzák, ha pedig nem, majd az új kormány lesz a hibás az adósság elleni háború elvesztéséért.