Távozik az EU-tenderekkel foglalkozó szakemberek negyede
Több hónapos huzavona után végre megszülethet a Partnerségi Megállapodás Brüsszellel, aminek nyomán az ősszel meghirdethetik az új Operációs Programokat. A késlekedés miatt a megpályázható uniós pénzek csak a jövő évtől érkezhetnek, a forráshiány pedig a második félévben lassítani fogja a növekedést.
Bár a múlt héten még arról érkeztek hírek, hogy a vitás kérdések miatt szeptemberre csúszhat a megegyezés az Európai Bizottsággal a 2014-2020 közötti időszak magyar Operációs Programjainak jóváhagyásáról, pénteken váratlanul bejelentették, hogy Brüsszel kész aláírni a szokásos Partnerségi Megállapodást, ami az előfeltétele a támogatások indulásának.
A hónapok óta tartó huzavona oka nem az általunk meghirdetett programok felosztása és tartalma volt, hanem az, hogy az Orbán-kormány az EU-val való előzetes egyeztetés nélkül drasztikusan megváltoztatta az uniós pályáztatás hazai rendszerét. Mint emlékezetes, még tavaly év végén megszüntették az NFÜ-t, feladata közvetlenül a miniszterelnökségre került, a közreműködő szervezeteket pedig beolvasztották a különböző minisztériumokba. A hivatalos indoklás a rendszer hatékonyságának növelése volt, bennfentesek szerint azonban inkább a döntések központosítása és az érdekcsoportok közötti újraosztás volt a tényleges cél.
Mivel az uniós támogatás legfontosabb feltétele a pályáztatás teljes átláthatósága és ellenőrizhetősége, minden szervezeti változtatást Brüsszellel kell egyeztetni. Bármily meglepő, Orbánék ezt elmulasztották, nekünk az EU ugyan ne diktáljon! alapon. A huszáros virtussal annyit értek el, hogy egyrészt az unió áprilisban leállította a kifizetéseket és csak az elmúlt hetekben kezdte el újra csepegtetni a pályázati pénzeket, másrészt a viták tisztázásáig nem volt hajlandó elfogadni az operatív programjainkat. Nem az történt tehát, amit a fideszes propaganda állít, hogy Brüsszel pikkel ránk és ki akar szúrni velünk, hanem Orbánék tudatosan megsértették az egyik fontos előírást, holott a következmények előre láthatóak voltak. A kivagyiság kárvallottjai a pályázati pénzeket elnyerő és azokra váró vállalkozások és az ország lettek, mivel a hazai beruházások és fejlesztések szinte kivétel nélkül uniós forrásból valósulnak meg, így a féléves késlekedés komoly veszteségekkel jár.
Ugyanez történt a Norvég Alappal is, amely szintén befagyasztotta és mindmáig nem oldotta fel a kifizetéseket. Itt a kormány fellépése még arrogánsabb volt: válaszként politikai befolyásolással vádolta meg Norvégiát, és eljárásokat indított az ugyancsak norvég támogatást kapó civil alapokkal szemben. Az elképesztően durva magyar reakciók oda vezettek, hogy Norvégia – amely egyébként nem EU-tag – miniszteri szinten bírálja Orbánék magatartását és ténykedését, holott történetesen az ottani kormány ugyanahhoz a néppárti politikai családhoz tartozik. A döbbenetes arrogancián és akarnokságon kívül semmilyen ésszerű magyarázat nincs arra, miért kellett a Fidesz-kormánynak ennyire összerúgnia a port a skandináv országgal, amelytől ráadásul több tízmilliárdnyi támogatást kapunk, illetve kapnánk.
Az operatív programok megnyitásának csúszása jelentős forráscsökkenést okoz a második félévben, aminek a hatását a GDP-növekedési tempójának visszaesésében is érzékelni fogjuk. A legoptimistább forgatókönyv szerint szeptember közepéig megszülethet a Partnerségi Megállapodás, ezután októbertől indulhatnak a pályázatok, a szokásos procedúra alapján ezekből leghamarabb a jövő évtől indulhatnak beruházások.
A programokra tehát gyakorlatilag 6 év alatt kell majd a rendelkezésünkre álló csaknem 22 milliárd eurót lehívni, emellett vidékfejlesztésre további 3,5 milliárdot kapunk. A teljes pénzkeret egyharmada gazdaságfejlesztési célokat szolgál, a humán, a közlekedési, a környezetvédelmi és energiatakarékossági programok nagyjából hasonló nagyságrenddel részesülnek.
A pályáztatás indítását nehezíteni fogja, hogy az átalakítás nyomán a tenderekkel foglalkozó szakemberek negyede, mintegy ötszázan távoznak, ami gondokat fog okozni, mivel helyettük jórészt tapasztalatlan munkatársak jöttek. Az is kérdéses, miképpen válik be az új szervezeti struktúra, mennyi idő kell ahhoz, hogy normálisan működni tudjon.
Az elmúlt hét év végelszámolása sem lesz sétagalopp, hatalmas összegekről folyik éles vita. A messze legnagyobb tétel ezek közül az útépítések kapcsán ránk kirótt 90 milliárd forintos bírság, amelyet azért kaptunk, mert a tenderkiírások egy pontjával folyamatosan megsértették a versenysemlegességi uniós szabályt. Ez összesen 600 milliárd forint támogatást érint, erre jön a 15 százaléknyi bírság. Ha az EB döntését bíróságon megtámadjuk, két éven belül aligha lesz döntés, miközben az előző hét év kereteivel 2015 végéig el kell számolni. A veszteséget csak úgy lehet csökkenteni, ha a kormány alkudozni próbál Brüsszellel, amihez viszont aligha nyújt segítséget a pofonok és kokik értelmetlen osztogatása, az uniós értékrend és szabályok folyamatos megsértése.
