Sorsfordító év jön

- Tarlós István nemrég felszólította Dörner Györgyöt – az Új Színház általa kijelölt leendő igazgatóját –, társulatában ne alkalmazza Csurka Istvánt intendánsként. A főpolgármester úgy fogalmazott: többszöri kérése ellenére Csurka „az európai politikai kultúrával ellentétes” nézeteket hangoztat lapjában. Tarlós úgy tesz, mintha most fedezné fel, hogy Csurka zsidózni szokott.

– A túl magabiztos hatalom úgy képzeli: sakkfiguraként mozgathat bárkit. A színházi szakmáról is elkönyvelték, hogy erőtlen, könnyen megosztható. Zokszó nélkül elfogadják a Dörner–Csurka-páros kinevezését is. Nem számítottak ekkora ellenállásra. Ám a döntéshozó szembesült azzal: tennie kell valamit, mert ez a botrány már neki is egyre kínosabb.

- Joggal hihették gyengének a színházi szakmát, hiszen eddig sohasem tüntettek a direktorok politikai kinevezése ellen.

– De ami az Új Színházzal történt, túlment minden határon. Elérte az undorküszöböt. Éppen Camus művét, A pestist próbáltam, amikor kinevezték Dörneréket. Hátborzongató volt átélni, hogy az irodalmi fikció ma, Magyarországon valóra válhat. A pestis szimbolikusan mutatja be, mi történik, ha a szélsőséges eszmék, pusztító ösztönök elszabadulnak, és mindent megfertőznek. A próbák közben jött a hír, hogy demonstrációt szerveznek az Új Színház előtt. Hívtak engem is felszólalni, s rögtön igent mondtam. Noha azt vallom, egy színész elsősorban a szerepei révén mondja el, amit a világról gondol. Csakhogy szélsőséges helyzetben ez már nem elég. Van olyan pont, amikor az embernek ki kell állnia, és tiltakoznia a gyűlöletkeltő, kirekesztő eszmék ellen.

- Tarlós István szerint azonban nem lehet előre ítélkezni Dörner színházáról. Egyébként szó nélkül tudomásul vette a leendő direktor válaszlevelét is, amelyben közölte: nem is akarta alkalmazni Csurkát, ő csupán szellemi atyaként lesz jelen a színházában.

– Annak a szellemiségnek, amelyet Csurka képvisel, és amelyet Dörner a pályázatában leírt, semmiféle esélyt nem szabad adni. Ez ugyanis mélységesen ember- és művészetellenes. A színház alapeszménye a humánum, mások iránti befogadásra, együttérzésre tanít. Antihumanista emberekre nem lehet teátrumot bízni. Ami az Új Színház körül folyik, az gyalázatos hazárdjáték. Teljesen mindegy, hogy Csurka papíron vagy anélkül lesz ott. A Magyar Fórumban ismét lezsidózta a fél színházi szakmát, és nemzethalált vizionált, ha az „Ascher Café” hatalomra kerül. Ez őrület! Semmi köze Ascher Tamáshoz, aki a barátom, s akit az egyik legnagyobb kortárs rendezőnknek tartok. Rengeteget tett a magyar színművészet nemzetközi presztízséért, szemben a Csurka–
Dörner-párossal, amely európaiságunkat kérdőjelezi meg. Ráadásul a pályázatuk hazugság, mindenkit becsaptak. Dörner csomó jeles színházi személyiséget sorol fel, aki állítólag rendezne nála. Utólag kiderült: nem is tárgyalt velük, engedélyük nélkül használta fel nevüket a dolgozatához.

- Hogyan lehet hasra ütéssel írt pályázattal nyerni? Ez nem jogsértő?

– A Fővárosi Önkormányzatban Tarlós és Csomós Miklós teljhatalommal döntenek kulturális ügyekben, kézi vezérléssel irányítanak. Ez nonszensz. Amúgy az előadó-művészeti törvény előírja, milyen feltételekkel lehet színigazgatói pályázaton részt venni. Nyilvánvaló alapelv, hogy ami egy pályaműben szerepel, annak igaznak kell lennie. Dörnerék pályázatának kivizsgálására októberben összehívták a parlament kulturális albizottságát. A testület határozatképtelen volt, mivel a kormánypárti képviselők nem jelentek meg. Ezután az LMP az Új Színház ügyében a Fővárosi Önkormányzat felettes szervéhez, a budapesti kormányhivatalhoz fordult jogorvoslatért. A harmincnapos válaszadási határidő már letelt. Várjuk türelmetlenül a hivatal döntését. A mi véleményünk egyértelmű: nem válhat precedenssé, hogy valótlanságokat ígérve lehessen pályázni közpénzből fenntartott intézmény vezetésére. Gondoljanak bele, hová vezetne ez!

- Mi lesz az Új Színház jelenlegi társulatával? Lehet, hogy sokan közülük, egzisztenciális okokból, kénytelenek lesznek maradni, és februártól együttműködni az újnáci vezetéssel. Ön szerint elítélhetők ezért erkölcsileg?

– Kollégáink példátlanul megalázó helyzetbe kerültek. Nincs jogom ítélkezni felettük.

- Ha a szakma valóban szolidáris akar lenni a „megalázottakkal”, ajánlhatna szerződést nekik. Ám közülük többen nyilatkozták: munkát még senki nem ígért.

– Ezt miért nekem mondja? Nem vagyok színházigazgató, én nem tudok szerződtetni senkit.
- A Magyar Színházi Társaság elnökségének tagjaként, a MASZK, Országos Színészegyesület vezetőjeként felhívhatja a direktorok, rendezők figyelmét: segítsenek az Új Színház tagjainak.

– Ha arra kerül a sor, minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni. Noha tény, a pálya túltelített, és a színházak finanszírozása mindenhol csökken. A Nefmi most akarja megvonni a Játékszín és a Budapesti Kamaraszínház támogatását, ami óriási veszteséget jelentene a magyar színművészetnek. Ráadásul a jövőben sokkal kevesebb játékfilm készülhet, és tévéjáték sincs. Mindez tovább súlyosbítja a színészeink helyzetét. Ennek ellenére nem fogjuk tétlenül nézni az Új Színház művészeinek sorsát. Egyébként is azt tapasztalom: nagyon erős most az összefogás a színésztársadalomban.

- Csurka lapjában szép számmal nyilvánulnak meg azok a művészek, akik üdvözlik Dörner kinevezését. Köztük olyanok is, akik sztárok voltak a múlt rendszerben, és nemrég baloldali kötődésüket bizonygatták: például Koncz Gábor, Maros Gábor vagy Harsányi Gábor.

– Nem olvastam a nyilatkozataikat, de biztos vagyok abban, hogy a szakma nagy többsége józanul gondolkodik és összetart. Belátják, hogy egy szélsőjobboldali színház létrejötte senkinek sem érdeke.

- Német és osztrák művészeti körök arra készülnek, hogy február 1-jén – akkor alakulna meg Dörner színháza – Európa minden teátrumában memorandumot olvasnak fel, és azt a napot a színházi tolerancia napjává nyilvánítanák. Világ szégyene lenne ez a magyar kultúrának. Tarlós pedig belebukhat, ha a nevét úgy jegyzik majd: ő engedélyezte az unió első újnáci színházát.

– Az bizonyos, hogy a főpolgármester éppen a legnyitottabban, európai módon gondolkodó választóit veszíthetné el. Azt pedig nem engedhetjük meg, hogy a magyar színjátszást bemocskolják. Nyilas teátrum egyszer működött Magyarországon: a németek bevonulása után nyílt meg Budapesten. Akkor háború volt, és náci megszállás. Felfoghatatlan, elképesztő, hogy hasonló szellemiségű kulturális intézmény jöjjön létre több mint húsz évvel a rendszerváltás után. Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk, még nagyobb társadalmi, szakmai összefogásra van szükség. A Magyar Színházi Társaság egyik legfontosabb célja az, hogy párbeszédet kezdeményezzen a különböző világnézetű, ízlésű kollégákkal. Januárban, a Gödörben nyilvános konferenciasorozatot szeretnénk indítani a Magyar Teátrumi Társasággal közösen. Itt az ideje, hogy együtt megbeszéljük szakmánk helyzetét, és elkezdjük a szellemi árkok betemetését. A 2012-es év a hazai színművészet és a kultúra számára sorsfordító lehet.