Rossz üzenet

Hosszú távon mindenkire nagy terheket ró a Mol-tulajdonrészre költött hitel visszafizetése – állítja Mellár Tamás egyetemi tanár. A KSH exelnöke, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. volt kutatási igazgatója nem tartja elegáns megoldásnak a különadót, szerinte elhibázott lépés volt az egykulcsos adó bevezetése, de helyesli a Széll Kálmán tervet. PUNGOR ANDRÁS interjúja.

2011. június 7., 17:58

- Ön érti, hogy mi hasznunk van a Mol kisebbségi tulajdonrészének megvásárlásából?

– A gázellátás és az azt kiszolgáló infrastruktúra is a Molhoz tartozik. Valószínűleg ennek biztonságára akart ügyelni a kormány.

- Azért is kérdezem, mert gazdaságkutatók szerint az oroszok kivásárlása miatt nem csökken az ország energiaimport-függősége, de a tranzakció nem javít az ellátásbiztonságon sem.

– Valóban, az olajat ezután is külföldről szerezzük be. Gázunk egy része és az azt szállító hálózat viszont hazai tulajdonban van. Védeni kell egy esetleges ellenséges kivásárlástól.

- Az ellenzék nehezményezi, hogy miközben a kormány az állampolgárok pénzének eltőzsdézésével vádolta meg a magánnyugdíjpénztárakat, milliárdokat vitt a részvénypiacra.

– A kormány nem öncélúan lépett, nem magának akart osztalékot, hanem az ország biztonságát akarta növelni. De tudjuk, ez csak részben sikerülhet neki. Egyetértek azzal a hagyományosan konzervatív állásponttal, amely szerint a fontos stratégiai szektorok maradjanak állami kézben. Az eredendő bűn az volt, hogy az állam korábban átengedte a Mol egy részét. Most kármentési akcióba kezdett a kormány.

- A hivatalos kommüniké szerint az IMF lehívott, de el nem költött hiteléből fizettük ki az oroszokat. Ezt vitatja a valutaalap budapesti irodájának vezetője. Az ellenzék pedig a magán-nyugdíjpénztári pénzek elköltéséről beszél. Bárkinek van is igaza, a lépésnek az ország számára komoly következményei lesznek. Megérte?

– Rövid távon a már lehívott IMF-hitel elköltése valóban nem növeli az államadósságot, de hosszú távon igen: a hitel visszafizetése mindenkire nagy terheket ró. Jogos a kérdése, visszásnak tűnhet, hogy miközben a kormány a Széll Kálmán tervvel évenként 900 milliárdot próbál megtakarítani, elkölt ötszázmilliárd forintot a Mol kisebbségi tulajdonának megvásárlására.

- Rossz üzenet. Ahogy az is, amit legutóbbi előadásában nehezményezett: a Széll Kálmán tervvel tíz hónapot késlekedett a kormány.

– Jobb lett volna, ha a kabinet már a beiktatása után elindítja az időigényes, strukturális átalakításokat. Most pedig elképzelhető, hogy komoly társadalmi ellenállás esetén bizonyos területeken vissza kell majd lépnie. Ha ezt teszi, vagy tovább hezitál, mint a devizahitelesek ügyében, akkor valószínű, hogy a közeledő választások miatt már nem lesznek radikális átalakítások.

- Saját csapdájába esett a kormány, nem tehette azt, amit kellene, hiszen korábban megszorításellenes retorikát használt a Fidesz.

– Valóban, kezdetben fájdalommentes megoldásokat kerestek. Elhitték, hogy elég lesz az adókat csökkenteni, és ez pozitív változásokat hoz: a gazdaság 4-6 százalékos növekedési pályára áll, így ledolgozhatjuk az államadósság egy részét. De történt már ilyen a magyar történelemben...

- A jelenlegi időhúzást ön a Horn-kormány egyéves semmittevésével állította párhuzamba. Akkor felkészületlenül érte az embereket a Bokros-csomag. A halogató politika ön szerint százéves magyar átok.

– A „húzd meg, ereszd meg” politika miatt cipeljük a terheinket, s közben feléljük azokat a tartalékainkat, amelyek a modernizációra kellettek volna. Így volt ez a szocializmusban is. De az átok nem a legszerencsésebb kifejezés. Egy gazdaság értékét nagyban meghatározza, milyenek az emberek szokásai, erkölcsi alapelvei, kapcsolati viszonyai. Ezek Magyarországon száz éve nem változnak. Aki idehaza a választásokon nyerni akar, annak irreális ígéretekkel kell előállnia. Az emberek még mindig várják a csodát, a harapófogóba került kormányok pedig nem tudják teljesíteni az ígéreteiket. Mivel a mostani kabinet kétharmados támogatottságot tudhat a háta mögött, megengedhette volna magának azt a luxust, hogy felkér jobb- és baloldali szakértőket a nagy elosztó rendszerek átalakítási terveinek kidolgozására. Ebben az esetben a társadalmi ellenállás sem lenne olyan nagy, és várhatóan a következő kabinet sem verné szét elődjének reformjait.

- Ehelyett egyéni indítványokkal manővereznek, nem egyeztetnek a szakszervezetekkel, inkább konzultációs leveleket küldözgetnek.

– Ami egyáltalán nem helyettesítheti a szakmai konzultációt. Ráadásul nyolc-tíz kérdésre nem lehet jó válaszokat adni, hiszen a lényeg a részletekben rejlik. Régóta tudjuk: rossz a magyar gazdaság szerkezete. Elmaradott, gyenge versenyképességű, hazai tulajdontöbbségű vállalkozások mellett működnek a modern külföldi cégek. A gazdaság két szektorának együtt kellene működnie egymással, hogy a honi gazdaság meg tudjon erősödni. De az államháztartás pazarló elosztó rendszereit is át kellene alakítani.

- Rossz a mostani irány?

– Elhibázott lépés az egykulcsos adó bevezetése, de a Széll Kálmán tervet alapvetően helyesnek tartom. Eddig jóvátehetetlen dolog nem történt. Az egykulcsos adó igazságtalan hatását is korrigálhatnák a gazdagokra kivetett vagyonadóval. Megvan a lehetőség arra, hogy a kormány jó gazdaságpolitikát hozzon létre. Kérdés, hogy elkészültek-e már a Széll Kálmán terv részszabályai, és azokat a kormány el tudja-e fogadtatni az emberekkel.

- És a külföldi vállalatokkal. Ön szerint új szerződésre lenne szükség a kormány és közöttük. A kiszámítható gazdaságpolitikát hiányolja?

– A különadó nem elegáns megoldás. Hatására a külföldi tulajdonú vállalatok elhalasztják magyar beruházásaikat. De ez előző kormányok hozzáállása sem volt megfelelő: ők külön kedvezményeket adtak az amúgy is erőfölényben lévő külföldi cégeknek. Tárgyalni kell a külhoni befektetőkkel arról, milyen piaci környezetre, szabályozásra számíthatnak a következő tizenöt évben.

- Visszaüthet a kabinet velük szembeni túlzott harciassága. A hírek szerint a devizahitelesek helyzetéről szóló tárgyalásokon az egyik érzékeny kérdés éppen a bankadó volt, amelyet még 2014-ben is kivetne a kormány. Talán ezért is húzódott-halasztódott a megegyezés.

– Könnyen lehet. Ráadásul a kormány nem tudja teljesen ellenőrzése alatt tartani a területet. Bár elhangzott az az ígéret, hogy a bankok a különadó terhét nem háríthatják át a lakosságra, januártól mégis emelkedtek a pénzintézeti költségek.

- Csillag István volt gazdasági miniszter és Mihályi Péter közgazdász közös cikkükben nem álltak a devizahitelesek oldalára. Szerintük rossz üzenet, ha az állam a többi adófizető költségére kimenti azokat, akik elszámolták magukat. Jobb- és baloldali politikusok szerint bűn sorsukra hagyni az eladósottakat. Kinek van igaza?

– Bármilyen furcsa, a Csillag–Mihályi-párossal értek egyet. A bankok elvtelenül ígértek fűt-fát az embereknek: nem baj, ha nincs vagyonod, vagy van már hiteled, akkor is kapsz kölcsönt. Nem szabad általános és jelentős mértékű támogatást adni a bajba jutott háztartásoknak. Ezzel ugyanis azt üzenjük: karácsony előtt ismét be lehet vásárolni, ha baj lesz, majd jön az állam, és segít. Erre a helyzetre szociális megoldásokat kell találni. Egyedül azokon kell segíteni, akik az utcára kerülhetnek.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter bejelentette, hogy az árrésstop intézkedés hatására március 13. és április 14. között 872 termék ára csökkent Magyarországon. A kormány célja, hogy a rendelet május 31-ig tovább mérsékelje az élelmiszerárakat, különösen a legfontosabb alapvető élelmiszerek esetében.