Rossz üzenet

- Ön érti, hogy mi hasznunk van a Mol kisebbségi tulajdonrészének megvásárlásából?

– A gázellátás és az azt kiszolgáló infrastruktúra is a Molhoz tartozik. Valószínűleg ennek biztonságára akart ügyelni a kormány.

- Azért is kérdezem, mert gazdaságkutatók szerint az oroszok kivásárlása miatt nem csökken az ország energiaimport-függősége, de a tranzakció nem javít az ellátásbiztonságon sem.

– Valóban, az olajat ezután is külföldről szerezzük be. Gázunk egy része és az azt szállító hálózat viszont hazai tulajdonban van. Védeni kell egy esetleges ellenséges kivásárlástól.

- Az ellenzék nehezményezi, hogy miközben a kormány az állampolgárok pénzének eltőzsdézésével vádolta meg a magánnyugdíjpénztárakat, milliárdokat vitt a részvénypiacra.

– A kormány nem öncélúan lépett, nem magának akart osztalékot, hanem az ország biztonságát akarta növelni. De tudjuk, ez csak részben sikerülhet neki. Egyetértek azzal a hagyományosan konzervatív állásponttal, amely szerint a fontos stratégiai szektorok maradjanak állami kézben. Az eredendő bűn az volt, hogy az állam korábban átengedte a Mol egy részét. Most kármentési akcióba kezdett a kormány.

- A hivatalos kommüniké szerint az IMF lehívott, de el nem költött hiteléből fizettük ki az oroszokat. Ezt vitatja a valutaalap budapesti irodájának vezetője. Az ellenzék pedig a magán-nyugdíjpénztári pénzek elköltéséről beszél. Bárkinek van is igaza, a lépésnek az ország számára komoly következményei lesznek. Megérte?

– Rövid távon a már lehívott IMF-hitel elköltése valóban nem növeli az államadósságot, de hosszú távon igen: a hitel visszafizetése mindenkire nagy terheket ró. Jogos a kérdése, visszásnak tűnhet, hogy miközben a kormány a Széll Kálmán tervvel évenként 900 milliárdot próbál megtakarítani, elkölt ötszázmilliárd forintot a Mol kisebbségi tulajdonának megvásárlására.

- Rossz üzenet. Ahogy az is, amit legutóbbi előadásában nehezményezett: a Széll Kálmán tervvel tíz hónapot késlekedett a kormány.

– Jobb lett volna, ha a kabinet már a beiktatása után elindítja az időigényes, strukturális átalakításokat. Most pedig elképzelhető, hogy komoly társadalmi ellenállás esetén bizonyos területeken vissza kell majd lépnie. Ha ezt teszi, vagy tovább hezitál, mint a devizahitelesek ügyében, akkor valószínű, hogy a közeledő választások miatt már nem lesznek radikális átalakítások.

- Saját csapdájába esett a kormány, nem tehette azt, amit kellene, hiszen korábban megszorításellenes retorikát használt a Fidesz.

– Valóban, kezdetben fájdalommentes megoldásokat kerestek. Elhitték, hogy elég lesz az adókat csökkenteni, és ez pozitív változásokat hoz: a gazdaság 4-6 százalékos növekedési pályára áll, így ledolgozhatjuk az államadósság egy részét. De történt már ilyen a magyar történelemben...

- A jelenlegi időhúzást ön a Horn-kormány egyéves semmittevésével állította párhuzamba. Akkor felkészületlenül érte az embereket a Bokros-csomag. A halogató politika ön szerint százéves magyar átok.

– A „húzd meg, ereszd meg” politika miatt cipeljük a terheinket, s közben feléljük azokat a tartalékainkat, amelyek a modernizációra kellettek volna. Így volt ez a szocializmusban is. De az átok nem a legszerencsésebb kifejezés. Egy gazdaság értékét nagyban meghatározza, milyenek az emberek szokásai, erkölcsi alapelvei, kapcsolati viszonyai. Ezek Magyarországon száz éve nem változnak. Aki idehaza a választásokon nyerni akar, annak irreális ígéretekkel kell előállnia. Az emberek még mindig várják a csodát, a harapófogóba került kormányok pedig nem tudják teljesíteni az ígéreteiket. Mivel a mostani kabinet kétharmados támogatottságot tudhat a háta mögött, megengedhette volna magának azt a luxust, hogy felkér jobb- és baloldali szakértőket a nagy elosztó rendszerek átalakítási terveinek kidolgozására. Ebben az esetben a társadalmi ellenállás sem lenne olyan nagy, és várhatóan a következő kabinet sem verné szét elődjének reformjait.

- Ehelyett egyéni indítványokkal manővereznek, nem egyeztetnek a szakszervezetekkel, inkább konzultációs leveleket küldözgetnek.

– Ami egyáltalán nem helyettesítheti a szakmai konzultációt. Ráadásul nyolc-tíz kérdésre nem lehet jó válaszokat adni, hiszen a lényeg a részletekben rejlik. Régóta tudjuk: rossz a magyar gazdaság szerkezete. Elmaradott, gyenge versenyképességű, hazai tulajdontöbbségű vállalkozások mellett működnek a modern külföldi cégek. A gazdaság két szektorának együtt kellene működnie egymással, hogy a honi gazdaság meg tudjon erősödni. De az államháztartás pazarló elosztó rendszereit is át kellene alakítani.

- Rossz a mostani irány?

– Elhibázott lépés az egykulcsos adó bevezetése, de a Széll Kálmán tervet alapvetően helyesnek tartom. Eddig jóvátehetetlen dolog nem történt. Az egykulcsos adó igazságtalan hatását is korrigálhatnák a gazdagokra kivetett vagyonadóval. Megvan a lehetőség arra, hogy a kormány jó gazdaságpolitikát hozzon létre. Kérdés, hogy elkészültek-e már a Széll Kálmán terv részszabályai, és azokat a kormány el tudja-e fogadtatni az emberekkel.

- És a külföldi vállalatokkal. Ön szerint új szerződésre lenne szükség a kormány és közöttük. A kiszámítható gazdaságpolitikát hiányolja?

– A különadó nem elegáns megoldás. Hatására a külföldi tulajdonú vállalatok elhalasztják magyar beruházásaikat. De ez előző kormányok hozzáállása sem volt megfelelő: ők külön kedvezményeket adtak az amúgy is erőfölényben lévő külföldi cégeknek. Tárgyalni kell a külhoni befektetőkkel arról, milyen piaci környezetre, szabályozásra számíthatnak a következő tizenöt évben.

- Visszaüthet a kabinet velük szembeni túlzott harciassága. A hírek szerint a devizahitelesek helyzetéről szóló tárgyalásokon az egyik érzékeny kérdés éppen a bankadó volt, amelyet még 2014-ben is kivetne a kormány. Talán ezért is húzódott-halasztódott a megegyezés.

– Könnyen lehet. Ráadásul a kormány nem tudja teljesen ellenőrzése alatt tartani a területet. Bár elhangzott az az ígéret, hogy a bankok a különadó terhét nem háríthatják át a lakosságra, januártól mégis emelkedtek a pénzintézeti költségek.

- Csillag István volt gazdasági miniszter és Mihályi Péter közgazdász közös cikkükben nem álltak a devizahitelesek oldalára. Szerintük rossz üzenet, ha az állam a többi adófizető költségére kimenti azokat, akik elszámolták magukat. Jobb- és baloldali politikusok szerint bűn sorsukra hagyni az eladósottakat. Kinek van igaza?

– Bármilyen furcsa, a Csillag–Mihályi-párossal értek egyet. A bankok elvtelenül ígértek fűt-fát az embereknek: nem baj, ha nincs vagyonod, vagy van már hiteled, akkor is kapsz kölcsönt. Nem szabad általános és jelentős mértékű támogatást adni a bajba jutott háztartásoknak. Ezzel ugyanis azt üzenjük: karácsony előtt ismét be lehet vásárolni, ha baj lesz, majd jön az állam, és segít. Erre a helyzetre szociális megoldásokat kell találni. Egyedül azokon kell segíteni, akik az utcára kerülhetnek.