Remények és tévhitek

Az Egyesült Királyságé a világ ötödik legnagyobb gazdasága. Cégei messzemenőkig kihasználják az ország európai uniós tagsága által biztosított előnyöket. 2014-ben az Ernst & Young adatai szerint az Egyesült Királyság volt az Európán kívülről érkező működőtőke-befektetések első számú célpontja. Ezenkívül sok, Európán kívüli cég választja belépési pontként az Európai Unióba, onnan irányítva európai érdekeltségeit.

Ezek a cégek stratégiájukban építettek a tőke, a termékek és a munkaerő szabad áramlására, ezért kevés kivételtől eltekintve a bennmaradás mellett vannak. A június 23-i népszavazás az Egyesült Királyság kilépéséről az Európai Unióból sokkal többről szól, mint gazdasági érdekekről – de azért az is elég komoly súllyal esik a latba.

A Brit Kereskedelmi Kamara tagjainak 55 százaléka a bennmaradás mellett van. A maradás mellett kampányol a British Telecom, a Sainsbury’s, az EasyJet, a Shell és a Marks & Spencer is. John Allan, a Tesco elnöke egyenesen katasztrófának nevezte a távozást, hozzátéve, hogy jelenleg több globális cégnek van központja Londonban, mint bárhol a világon. Ez a Brexit után megváltozna. London is félti státusát mint Európa pénzügyi fővárosa.

A másik oldal – többnyire a kis- és középvállalatok – azonban pitiáner szabálygyárként tekint az unióra. A szakítás után – reményeik szerint – jobb feltételeket tudna kiharcolni az Egyesült Királyság, mivel kétoldalú tárgyalásokon jobbak az esélyeik, mintha csupán egyike lenne a 28 tagállamnak.

Hogy mennyire lennének jók azok a feltételek, az persze kétséges. A briteknél nagy hagyománya van az Európai Unióval való alkudozásnak, de a kilépés nem ugyanaz, mint vonakodva ugyan, de részt venni és alkudozva előrehaladni. Az esetleges Brexit után nem ugyanaz lenne a helyzet, mintha soha nem is lettek volna tagok. Nemcsak az Európai Uniónak, de azon belül a britek legnagyobb kereskedelmi partnereinek – Németországnak és Franciaországnak – sem fűződik érdeke ahhoz, hogy kedvező feltételeket biztosítsanak az országnak, amely kilépésével gyengítette az EU-t.

A számok az európaiak mellett vannak. Az EU kevésbé függ a brit piactól, mint fordítva. Az Egyesült Királyság importjának pedig több mint a fele érkezett Európából 2014-ben, a brit exportnak pedig csaknem 45 százaléka ment az unió országaiba. Ebből a gépjárművek exportja (57,5 százalék) különösen kritikus, mivel tavaly Európa pótolta a kínai gazdaság hűlésével és az orosz szankciókkal kieső keresletet.

Kelet-Európa nemcsak a vásárlóereje miatt vonzó a brit cégeknek, de a megfizethető és jól képzett munkaerő is fontos számára. Ezenkívül közelebb van, mint a volt gyarmatok, az egységes piaccal pedig számtalan külkereskedelmi korlátozás, szabályozás és vám lett a múlté. Az Európai Unió ugyanis rengeteg különböző nemzeti szabályozást meg is szüntet az egységesítéssel – amit a Brexit-pártiak jellemzően elfelejtenek figyelembe venni.

A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2015-ben Magyarországnak az Egyesült Királyság volt az ötödik legnagyobb működőtőke-befektetője Németország, Hollandia, Luxemburg és Ausztria után. A brit statisztikai hivatal adatai szerint 2014-ben 700 cég 895 millió font (358 milliárd forint) értékben volt jelen működő tőkével Magyarországon és 50 ezer munkahelyet hoztak létre – főleg a kiskereskedelemben, a telekommunikációban és az élelmiszeriparban. Ezek közül a legnagyobbak a CP Holdings, a Tesco, a Vodafone, az Unilever és a G4S.

Magyar cégek is befektetnek az Egyesült Királyságban. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint magyar cégek tavaly 62,6 millió euró (19 milliárd forint) értékben fektettek be odaát. Magyarország ezen felül másfél milliárd euró (470 milliárd forint) értékben importál termékeket és szolgáltatásokat az Egyesült Királyságból, főleg az egészségügy és a gyógyszeripar terén, valamint elektromos gépeket. Ez a teljes importunk 8,2 százaléka volt 2015-ben. Az Egyesült Királyság Magyarország nyolcadik legnagyobb exportpiaca és tizenharmadik legnagyobb külkereskedelmi partnere.

Az esetleges kilépés utáni feltételeket senki nem ismeri, mivel akár évekig is eltarthatnak az erről szóló tárgyalások. De azt már tudjuk, mi változik akkor is, ha a királyság benn marad az unióban. David Cameron brit miniszterelnök és az Európai Bizottság között 2016. február 19-én született megegyezés, amely akkor lép életbe, ha az Egyesült Királyság marad az EU-ban.

Az üzleti élet szereplőit Cameron hat pontja közül a túlburjánzó szabályozások ellen benyújtható „piros lap” érinti közvetlenül, amely a referendum után lépne életbe. Ha egy új EU-s törvénytervezetet kifogásolnak, a britek nem vétózhatnak ugyan, ahogy Cameron eredetileg szerette volna, de az EU-nak kötelessége figyelembe venni a felhozott kifogásokat. A nemzeti parlamentek 55 százalékának tiltakozása pedig blokkolhatja vagy meg is vétózhatja a népszerűtlen törvénytervezetet.

Ehhez azonban támogatókra és koalícióépítésre lenne szükség, aminek nem tesz jót a mostani Brexit-hisztéria és a kilépéssel való fenyegetőzés. Az Európai Unió döntéshozatalában ezenkívül már eddig is létezett a sokkal gyengébb „sárga lap” intézménye, amit összesen kétszer használtak.

Az egyezmény megerősíti továbbá, hogy az Egyesült Királyság nem tervez csatlakozni az euróövezethez és az euróövezethez nem csatlakozott országok a továbbiakban nem lesznek kötelesek támogatni a közös valuta megmentésére tett lépéseket.

Ha viszont a britek kilépnek az unióból, újra kell tárgyalni a kétoldalú kapcsolatokat a kereskedelem terén – és ez nem lesz egyszerű folyamat. Az Európai Unió egyik legfontosabb – és az Egyesült Királyság számára is kívánatos – vívmánya az 1992-re létrejött közös piac, vagyis a tőke, a termékek, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása. Ehhez a Brexit-pártiak továbbra is szeretnének hozzáférni, de csak egyoldalúan és részlegesen.

A kilépéspártiak a norvég modellről álmodoznak – vagy legalábbis arról, ahogy az szerintük működik. Norvégia ugyanis anélkül fér hozzá az EU közös piacához, hogy vállalnia kellene a tagsággal járó terheket. Ez azonban csak részben igaz. Norvégia az Európai Gazdasági Közösség része, ami azt jelenti, hogy fizet az EU költségvetésébe – még ha arányosan kevesebbet is. Cserébe hozzáfér az EU közös piacához, de éppen emiatt tartania kell magát a kereskedelemben releváns uniós szabályozásokhoz – viszont nem vehet részt az ezekről szóló döntések meghozatalában.

Kérdéses továbbá, hogy az esetleges Brexit-döntés után bármelyik EU-vezető megengedhetné-e magának, hogy megszavazza, amit a britek kérnek. Nem mintha nem állna érdekükben a döccenőmentes bilaterális kereskedelem, de veszélyes precedenst teremtene, ha a britek jól járnának a kilépéssel. Az esetleges brit távozás után bármelyik ország fenyegetőzhetne kilépéssel, amelyiknek populista elitje szeret az EU-ra mutogatni.