Orbánék dilemmája: jót lépni nem tudnak
Még a vártnál is rövidebb életű lesz a néhány hete sebtiben összehozott és elfogadott 2013-as költségvetés. Sajtóértesülések szerint két héten belül újabb verziót állít össze a kormány, de borítékolható, hogy még az sem lesz az igazi: szakértők szerint olyan drasztikus módosításokra van szükség a hiánycél tartásához, amelyek a jelenlegi gazdaságpolitika kulcselemeinek feladását követelik.
Úgy tűnik, nem jött be Orbánék taktikai húzása, hogy a jövő évi büdzsé páratlanul gyors és nyilvánvalóan túl korai elfogadásával kész helyzet elé próbálják állítani az IMF-EU-EKB-delegációt, és ezzel erősítsék tárgyalási pozícióikat. A Fidesz-kormány megszokott módszere, hogy a teljes pályás letámadás jegyében kezdetben olyan pozíciókat foglal el, amelyek mindenben az ő céljaiknak megfelelő, viszont a többieknek elfogadhatatlanok. Ebből engedgetnek aztán pávatáncot járva, trükközve, a másikat félrevezetve, ahogy azt a kormányfő maga mondta. Az unióval folytatott harcban bevált gyakorlat - lásd például médiatörvény, jegybanktörvény, egyházi törvény, bírói rendszer átalakítása stb. -, hogy a közös értékeket és szabályokat sértő rendelkezéseket előbb elfogadják, aztán a heves kritika és az ellenünk indított kötelezettségszegési eljárások hatására némileg módosítják azokat, de a lényeg megmarad.
Ugyanez volt a cél a büdzsé gyors átzavarásával a parlamenten, de a hiteligényünkről tárgyalók sem most léptek le a falvédőről: egyrészt szigorú szakmai feltételrendszer alapján működnek és óriási tapasztalatokkal rendelkeznek, másrészt már kiismerték Orbánék kurucos taktikáját, azaz nem hagyják átverni magukat. Bár a hiteltárgyalások első fordulójáról hivatalos információt nem közöltek, a kiszivárgott hírek szerint a Valutaalap és az EU képviselői nem hatódtak meg a költségvetéstől és a magyar kormány igyekezetétől. Rendkívül széles körben tájékozódtak, alapos előkészítő munkát végeztek, és ezután alakították ki véleményüket.
Hogy pontosan mit, nyilvánosan nem közölték, de részben az előzetes állásfoglalásokból, részben a fejleményekből kirajzolódnak a fő vitapontok. Ezek egyik legegyértelműbb eleme, hogy az IMF és az EU teljesen tarthatatlannak tartja az elfogadott jövő évi büdzsét, lényegében a hazai szakértőkével megegyező érvek alapján: a tervezett növekedés irreális, a bevételek jelentős része megalapozatlan, nyoma nincs a szükséges szerkezeti átalakításnak stb. Kalkulációik alapján, a várható trendeket és a realitásokat figyelembe véve a hiány jövőre a rögzített 2,2 százalék helyett 4 százalék fölé várható, ami legalább 600 milliárd forintos eltérést jelent.
Ennek legkirívóbb elemei a 300 milliárdos, a költségvetéstől függetlenül meghirdetett munkahely-védelmi program, a hatékonyabb adóbehajtástól remélt 160 milliárdos többlet, a 100 milliárdos kamatmegtakarítás, valamint az MNB-t terhelő tranzakciós illetékből várt 120 milliárd. A kisvállalkozásokat segítő köztehercsökkentés jó dolog, viszont egy fillér valódi fedezete sincs a büdzsészámokban. A hatékonyabb adóbeszedéstől illúzió jelentős összeget remélni, lehetetlen egyik pillanatról a másikra megváltoztatni az általános adómorált, ami pedig a tranzakciós adót illeti, a kormány számára is világos, hogy azt az MNB-re kiterjeszteni egyrészt ellenkezik az uniós szabályokkal, másrészt valódi többletbevételt nem jelent. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a tervezett 1,6 százalékos növekedés helyett szakértők maximum 1 százalékot látnak elképzelhetőnek, sőt az idei visszaesés miatt a bázis is alacsonyabb lesz, mint amennyivel a kormány kalkulált, láthatóan hatalmas lyuk tátong a 2013-as költségvetésen.
Ezt Orbánék is jól látják, ahogy azt is, hogy ugyanezekkel a számokkal nem várhatják szeptemberben a hiteltárgyalásokat. Helyzetüket nehezíti, hogy ugyancsak szeptemberben külön uniós delegáció is érkezik a tervek felülvizsgálatára, és az eddigi jelzések alapján tarthatatlannak fogja minősíteni a hiánycélt és korrekciót fog sürgetni. Reális a veszélye annak, hogy felélénkül az ellenünk folyó túlzott deficit eljárás, ami végképp kudarcra ítélheti a hiteltárgyalásokat és durva pénzpiaci hatásokkal járna. A kormány elébe akar menni mindennek, ezért írja át a csupán néhány hete elfogadott jövő évi büdzsét, azt remélve, hogy ezzel lépéselőnybe juthat.
Az új tervezetben állítólag már nem szerepel az MNB tranzakciós illetéke, és a munkahely-védelmi program fedezetét is megtalálják. Ez jól hangzik, a baj csak az, hogy a már említett, hiányzó 600 milliárd az eddigi unortodox eszközökkel már nem pótolható, ekkora bevételi többlet egyszerűen újabb sarcokkal már nem teremthető elő. A vállalatok és a lakosság a teherbíró képességének határán áll, jelzi ezt a gazdaság teljesítményének visszaesése, a beruházások zuhanása, a fogyasztás csökkenése. Az adóztatás további növelése már olyan lefelé menő spirálba döntené az országot, amelyből hosszú távon is nehezen tudnánk kimászni.
A korrekcióhoz elengedhetetlen a kiadások jelentős csökkentése, mindenek előtt az államgépezet költségének lefaragása, a pénznyelő állami cégek gyökeres átalakítása, ami elképzelhetetlen átfogó szerkezeti reformok nélkül. Mindez még jó szándék esetén is megoldhatatlan rövid időn belül, azaz jövőre a pénzügyi hatása még korlátozott lenne, arról nem is beszélve, hogy a szükséges koncepciónak még nyoma sincs. A hiányzó források előteremtéséhez a Fidesz rákényszerülhet hozzányúlni eddigi adópolitikája alapelemeihez, az egykulcsos adóhoz és a csökkentett társasági adóhoz.
Ha ezt megtenné, azonnal pótolná a hiány oroszlánrészét, persze egyben feladná azt, amire eddig leginkább hivatkozni tudott. Orbánék feloldhatatlannak tűnő dilemma előtt állnak, saját szempontjukból jót lépni nem tudnak: vagy visszaveszik az adóajándékot a felsőközéposztálytól, vagy konfliktusokat gerjesztő strukturális reformba fognak, vagy tovább terhelik a cégeket és a lakosságot, esetleg ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. Ha továbbra is mismásolnak és semmit nem változtatnak, nem az a kérdés, lesz-e IMF-hitel, hanem az, mikor válik finanszírozhatatlanná az ország, és mekkorát fogunk zuhanni mindannyian.
