Orbán mondja: elhiggyük neki?
Bár a gazdasági szakértők és elemzők sorra közlik borús prognózisaikat hazánk kilátásairól, az elhúzódó recesszióról, a valós tényekkel nem sokat törődő kormányfő folyamatosan trendfordulóról, sikerekről szónokol. A legfrissebb makroadatok alapján azonban sajnos egyelőre messze vagyunk attól, hogy bármiféle fordulatról beszélhetnénk, sőt növekvő kockázatokkal számolhatunk.
Azon nem lepődhet meg senki, ha egy politikus nem feltétlenül mond igazat, és az is természetesnek tűnik, hogy minden kormány fényezni igyekszik magát és teljesítményét. A Fidesz azzal hozott új színt a kommunikációba, hogy gyakran pont az ellenkezőjét állítja annak, mint ami a valóság, még akkor is, ha nyilvánvaló tényeknek mond ellent. Tette ezt már ellenzékben is, emlékezzünk például arra, hogy tagadta a világválság hatását a magyar gazdaságra, szükségtelennek nevezte a költségvetési korrekciós lépéseket stb. Manapság ennek éppen az ellenkezőjét mondja, Orbánék szerint ők mindent tökéletesen csinálnak, de sajnos a hanyatló Nyugat válsága visszahúz minket.
Már megszokhattuk, hogy minél láthatóbbak az unortodox gazdaságpolitika kudarcai, annál erősebb a sikerpropaganda, ezért már szinte immunissá váltunk a valós helyzetet figyelmen kívül hagyó kijelentésekre. Mégsem hagyhatóak minden szó nélkül, mert ha a könnyen befolyásolható, a valóságot kevésbé ismerő fejekben hamis kép rögzül, annak az árát mindannyian meg fogjuk fizetni. Különösen igaz ez, ha a félrevezetés forrása maga a kormányfő, akire sokan még továbbra is a mindig igazat mondó és bölcsességosztó vezérként tekintenek. Az általános frázisaival nincs mit kezdeni, a konkrétabb, tényekkel cáfolható állításaira viszont érdemes kitérni.
Jó példa erre a legutóbbi rádiós interjúja, amelyben egyebek mellett kijelentette: jó irányba megyünk, sikerült megfordítani a rossz tendenciákat. Érdekes állítás annak fényében, hogy a legfrissebb makroadatok énnek éppen az ellenkezőjét mutatják, nem véletlen, hogy Orbán Viktor nem bíbelődött a konkrétumok felsorolásával. Tegyük ezt meg mi, nézzük a legfontosabb mutatókat, látszik-e bármilyen trendváltás. Kezdjük a GDP-vel: a harmadik negyedéves 1,5 százalékos csökkenés a vártnál és a korábbinál is rosszabb, és egyelőre mélyülő recesszióra utal. A helyzet csak jövőre javulhat valamelyest, és jó esetben stagnálhat a gazdaság.
A húzóerőnek számító ipari termelés szintén némileg romló pályát mutat és csökken. Még ennél is aggasztóbb képet fest a meghatározó jelentőségű export, amely szeptemberben mélypontjára jutott az egy év alatti 5 százalékos visszaesésével. Ha ezt egybevetjük azzal, hogy a fogyasztás is romló trendet mutat, ősz elejére több mint 3 százalékkal esett vissza a tavalyihoz képest, rejtély, hol fordultak meg a rossz tendenciák. Jellemző, hogy már annak is örülnünk kell, hogy a beruházások zuhanása lassul, és éves szinten csupán 2 százalékra mérséklődött szeptemberben.
A lakosság és a cégek helyzete romlott: a reáljövedelmek már 4 százalék felett csökkentek szeptemberben a tavalyihoz képest, az infláció hat százalék feletti és a prognózisok szerint jövőre is alig fog csökkenni. Emelkedik és már meghaladja a 16 százalékot az adósságukat törleszteni képtelen emberek aránya, miután a Fidesz inkább a fizetőképes rétegnek segített a végtörlesztéssel. A vállalatok helyzete sem jobb: nő a csődök száma, már ötödük nem képes törleszteni a kölcsönét, különösen az állítólag kiemelten támogatott kkv-k gondjai növekedtek. Miközben a kormány a lánctartozások ellen szónokol, csúcsot ért el az állami szervek tartozása a beszállítók felé, és elérte a 70 milliárd forintot.
