Nyugdíjasok taxija
– Felhívom, és azonnal jön ez a jó ember – simogatja meg Adler úr vállát Nagy Béláné.
Az asszony 83 éves, fájnak a csontjai, nehezére esik elgyalogolni a Visegrádi utcai rendelőintézetig. Már nincs meg a Simsonja, amellyel fiatalkorában vitte a nyers és kidolgozott bőröket a piacra. Pedig azzal gyorsan eljutott bárhová. Mára csak a troli maradt, de az nem megy el a sarki közértbe, az új művházba, nem szalad le a Duna-partra, a Parlament melletti piacra, a sétáltatós napfényben nem fut át a hídon a Margitszigetre.
Bezzeg Adler Péter, aki állandóan mosolyog a bajsza alatt, az elektromos kisautóval, a Lipócia Taxival Újlipótvárosban bárhova elviszi.
Persze ingyen. Mert ez a jó ember nem fogad el pénzt az idősektől. Van, hogy felkíséri őket az emeleti orvosi rendelőbe, és meg is várja, míg végeznek.
– Jópofa ötlet, még sehol nem találkoztam ilyennel – mondja Kornay Tamás közgazdász.
Ő is a rendelőbe siet, hetente kétszer hívja a Lipócia Taxit, ha éppen barátokhoz, a boltba vagy orvoshoz kell mennie.
Adler úr olykor még az utcán is leszólítja:
– Elvihetem valahová?
A kerület taxisa 62 éves. Gépészmérnök volt, ma tájképeket fest. Csak úgy, magának.
– De jobb autózni, mint otthon ülni – mosolyog szerényen.
Megesett, hogy egy idős hölgy azzal hívta fel: elromlott a zár, nem jut ki a lakásból. Adler úr fogta a szerszámládáját, bepattant a villanyautóba, és ment segíteni.
Salgó Adrienne ötlete volt az újlipótvárosi minitaxi. A Lipócia Magazin tulajdonosa egy nap idős ismerősét kísérte haza. Látta, néhány méter megtétele mekkora erőfeszítést jelent neki.
Az elektromos kisautót egy kisbéri magyar cég gyártotta, és kedvező feltételekkel adta át. Salgó Adrienne támogatókat keresett az üzemeltetéshez, és felvette Adler urat. Nincs taxitarifa, nem profitorientált a vállalkozás. Az időseket ingyen szállítják, a nem rászorulóktól azt kérik, hogy adakozzanak az autó üzemeltetésére. Ám ez nem kötelező.
A nyugdíjasok sofőrje általában tíztől este hatig dolgozik.
– Ebédre azért hazamegyek – mondja.
Szeret autózni, segíteni. Meséli, egy idős pár az ötvenedik házassági évfordulóját ünnepelte a Lehel téri templomban. Őt kérték meg, hogy az alkalomra vigye el őket. Adler úr virággal díszítette fel a kicsi kocsit, és a Tesco-szatyros hajléktalantól néhány forintért üres sörösdobozokat vásárolt, amelyeket aztán a taxi után spárgázott. Hollywoodi volt minden.
Vagy inkább hamisítatlan lipóciai.
