Nem kell komolyan venni?

- Kinézett a médiatörvény elleni tüntetésre?

– Épp arra sétáltam. Nem azért, hogy ott legyek, hanem amúgy is a Kossuth téren volt dolgom.

- Hol rontották el?

– Nem rontottuk el.

- Akkor minek tulajdonítja a nemzetközi felháborodást és a tízezres tüntetést?

– Az első hullámban a szöveg ismeretének hiányában indult hisztérikus erejű támadásnak.

- Miért?

– Azt én is szeretném tudni. A médiaszabályozásról – evidens módon – a médiából szerez tudomást a nyilvánosság, ezért nem lehet objektivitást elvárni az újságírótól, aki nyilván előítélettel és félelemmel figyeli a mozgásterét potenciálisan szűkítő intézkedést.

- Mindez nem indokolja az EBESZ-től a The Washington Postig ívelő kritikát.

– A kormány bizonyos érdekeket sértő lépései – a válságadótól a magánnyugdíjpénztárig – és az EU általános válsága tetézték az ellenérzést.

- Szalai Annamária azt nyilatkozta: egyes nemzetközi szervezetek „jól követhető, szervezett mozgása” miatt került támadások kereszttüzébe az új médiaszabályozás. Szerinte a háttérben az ellenzék ügyködése áll, ami demokráciában bevett fegyver, ezért nem is kell komolyan venni.

– A támadások első hullámakor tényleg abszurd álláspontok is megfogalmazódtak. A külföldi sajtóban nem bukkantak fel konkrétumok, csak a gúzsbakötés, a szájkosár, a Führerstaat. Amikor végre a The Washington Post egyik cikkében konkrét állítások jelentek meg, kiderült: mind súlyos csúsztatáson vagy tévedésen alapult. A mostani konkrét aggodalmakat viszont tisztelni kell, és már lehet vitatkozni velük.

- A MÚOSZ a 1992-es AB-határozatra hivatkozik: „A rádió és a televízió alkotmányos működésének feltételeként a törvénynek ki kell zárnia, hogy a közszolgálati rádióban s televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok a műsorok tartalmaira meghatározó befolyást gyakoroljanak.” A mostani törvény eszerint alkotmányellenes.

– Hagyjuk ezt az Alkotmánybíróságra. Ha a szólás- és sajtószabadságot bárki próbálja megváltoztatni, az ellenérdekelt felek rögtön alkotmányellenességet kiáltanak. Ami nem szakmai megalapozottságú mondat.

- Hanem?

– Az AB a politikai viták egyik eszköze lett. Kétszázvalahány paragrafusról van szó, a testület döntéséig nyilván nem lehet kapásból mindre azt mondani, hogy alkotmányos, de egyre sem, hogy alkotmányellenes. De mondom: várjuk meg, mit szól a taláros testület, addig csak véleményt lehet mondani. Az enyém az, hogy a törvény alkotmányos.

- Az új médiatörvény szerint a „demokratikus közvélemény kialakítása érdekében mindenkinek joga van a megfelelő tájékoztatáshoz a közügyek tekintetében”. Ez így elég ködös. A Médiahatóság mondja majd meg, mi a megfelelő?

– A megfelelő tájékoztatás a tartalomszolgáltatók összességének feladata. Nem az egyes lapokra vonatkozik, hisz egy autósújságot nem lehet arra kényszeríteni, hogy írjon Orbán Viktorról, mert ő is tud vezetni. A törvény az államot kötelezi, hogy a pluralizmus elvének megfelelő médiapiac kialakításában segédkezzen. Az öntudatos újságíró viszont már azon felhorgad, hogy feladata van. Amúgy némelyiküknek van is: megfelelően tájékoztatni a demokratikus nyilvánosságot.

- Az nem a tartalom befolyásolása, hogy a MOB épp arról tárgyal a Médiatanáccsal, milyen egyéni sportokat kéne bemutatni az MTV-n? Nem a tévének kéne döntenie arról, mit közvetít?

– De igen. Ám ettől még civilszervezetek kérhetnek a közszolgálattól ezt-azt. A közszolgálati kódex nem írhatja elő, hogy legyen három tájfutás és négy kosárlabdameccs. De az megfogalmazódhat, hogy a közszolgálati média törekedjen arra: ne csak népszerű látványsportot, hanem más sportágakat is közvetítsen. Ráadásul, ha nem így történik, az MTV-nek nem esik bántódása. Szerkesztői szabadság van.

- Ehhez képest Karol Jakubowicz neves lengyel médiakutató úgy látja: a rendszer átpolitizált, túl hierarchikus, minden döntés az elnök kezében fut össze.

– Bár nagy tisztelője vagyok a professzornak, és választ is írtam a felvetéseire, az anyaga komoly félreértéseket tartalmaz. Szalai Annamáriának egyedi döntési jogköre hírközlési területen van. A Médiatanácsban öten döntünk, az ő szavazata egynek számít.

- Jakubowicz szerint az is segítene, ha más lenne a médiahatóság és a Médiatanács elnöke.

– Kicsit megmosolyogtató, amikor valaki egy parlament döntését követően utasításokat oszt arra nézvést, hogy egy másik országban mit hogyan kellene tenni, és azonnal változtassák meg az egészet. Amúgy a hírközlési terület, amiért Szalai Annamária felel, nincs közvetlen összefüggésben a médiával.

- Akkor pláne vezethetné más.

– Attól mennyivel lenne elfogadhatóbb a médiaszabályozási rendszer? A kritikát se csökkentette volna.

- Dehogynem. Szalai Annamária kiterjedt jogköre, a „fideszes Médiatanács” a kritika egyik fő tárgya. Amúgy miért kilenc évre szól a mandátumuk?

– Kétségtelen, hogy az európai átlaghoz képest sok a kilenc év, de a magyar közjogi rendszerben nem ismeretlen: az alkotmánybíráknál, a legfőbb ügyésznél és az ÁSZ elnökénél hasonló a helyzet. Ez elsősorban közpolitikai, és nem médiaszakmai kérdés. Nincs itt semmi baj.

- Naivnak tűnik.

– Nem hiszem.

- A Republicon Intézet minapi elemzése szerint a közszolgálati Híradóban 83 százalékban a Fidesz–KDNP kapott szót, és Orbán Viktor négyszer annyit szerepel, mint az ellenzéki politikusok összesen. A jobbratolódás érinti a hírek jellegét, a megszólalók személyét, a pártok kijelentéseit és a kommentárokat. Hol itt a törvény által előírt kiegyensúlyozottság?

– Ha emiatt panasz érkezik az MTV ellen, kivizsgáljuk.

- Akár meg is bírságolják a köztévét?

– Az a törvény alapján kizárt. A Médiatanács indokolt esetben kötelezi a médiumot az elhallgatott álláspont közzétételére, vagy ha erre nem hajlandó, az elmarasztaló határozatot kell közzétennie.

- Hogyan lehet közzétenni, mondjuk, egy hónap alatt felhalmozódott „elhallgatott álláspontot”?

– Csak konkrét jogsérelem alapján lehet eljárni. Panaszt kell tenni, mi pedig kivizsgáljuk. A Republicon felmérését a hatóság bizonyítékként nem fogadhatja el, a vizsgálatot neki is el kell végeznie.

- Mi a helyzet az elrettentő bírságokkal? Mit kell ahhoz egy lapnak elkövetnie, hogy 25 millióra büntessék?

– A Btk.-ban benne van, hogy ha valaki mást megöl, bűncselekményt követ el, ami öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel jár. Amit kérdez, az olyan, mintha vennék egy stukkert, majd odamennék egy bírához, mondja meg: hogyan kell úgy meggyilkolnom valakit, hogy csak öt évet kapjak? Képtelen elvárás, hogy a törvény minden élethelyzetre konkrét iránymutatással szolgáljon. Nem lehet az óriásbírság az első lépés. Jogsértés esetén felszólítás, kisebb bírság és mérlegelés következik. Ahhoz, hogy egy médium 25 milliós bírságig jusson, jogsértések tömkelege és bírósági jóváhagyás szükséges. Ami nagyjából tíz év. Tudom, sokan azt mondják, mindez habosítás, és ha lenyugszanak a kedélyek, majd jön a retorzió. Csak úgy tudjuk bizonyítani ennek az ellenkezőjét, ha munkánk alapján a vád nem igazolódik be.

- Bayer Zsolt ellen – aki egy cikkében arra utalt, hogy Orbán Viktor úgymond ballib támadóit „sajnos nem sikerült beásni nyakig az orgoványi erdőben” – feljelentést tettek önöknél. Mit kezdenek vele?

– Semmit. Július elsejéig ugyanis nem tehetünk semmit. Az azt követő panaszokat vizsgáljuk ki.

- A szocialista Mandur László szerint ön – hasonlóan társaihoz – nem felel meg a médiatanácsi tagsághoz szükséges törvényi kritériumoknak.

– A kritériumok között szerepel három év társadalomtudomány és média területén szerzett gyakorlat – nekem több mint nyolc évem volt a választáskor. Tudomásul kellett vennem, hogy a politikai kommunikációs csaták játékszerévé váltunk, ahol az az elvárás: mindegy mit, csak találjanak valamit rólunk. Sokan még a blődséget is vállalják, csak hogy sajtótájékoztatót tarthassanak. De én őszintén, szinte naivan hiszek a pártatlanságunkban és a munkánk szakmaiságában.

- Szóval mégiscsak naiv.

– Az is szeretnék maradni.

Koltay András (1978) a PPKE adjunktusa, egyebek között sajtó- és médiajogot oktat; a Médiatanács tagja.