Need For Speed: Rivals
A Need For Speed évenként kísérli meg meghódítani ama játékosokat, akiknek szíve helyén egy nyolc hengerrel rendelkező szívómotor található. Idén egy kicsit pikánsabb a helyzet, több okból is...
| A tavalyi NFS rész, a Most Wanted után bennem is felmerült az a gondolat, mintha egy Burnout: Paradise vizualizálódna a monitoromon. A Criterion Games munkája nem lett csapnivaló, félreértés ne essék – csak valahogy olyan érzésem volt a MW remake nyúzása közben, mintha egy kicsit a múltjából építkezne az idei rész, a Rivals.A Rivals igyekszik egy kettő-az-egyben formulában sikert alkotni. Az esély adott neki. És nem is kizárólag azért, mert vízválasztóként a kurrens generációs konzolok mellett a hazánkban december tizenharmadikáig nem kapható PlayStation 4-re, illetve a 2014-ben valamikor megjelenő Xbox One-ra is megjelenik, hanem azon okból, mert a közösségi gaming elvét – amelyet amúgy a Nintendo indított komolyabban be a Wii U-val – próbálja beizzítani. 2-in-1 Szóval két térfél, mindkettő külön ranglétrával, dolgokkal. Aki szeretne inkább Redview County legmegbízhatóbb zsaruja lenni, válassza a rendőrök térfelét. De akinek a versenyzés van a vérében (plusz a rendőrökből adódó adrenalinhajsza utáni vágy), avanzsáljon versenyzővé. De mégis... valahogy olyan, mintha régi lenne az egyveleg. Igaz, a rendőrök lerázása nem megy úgy, mint tavaly. A Most Wanted lehetőséget adott a rejtőzködésre, ám a Rivals esetében a minél effektívebb vezetés, a nagyobb tempó diktálása, a minél messzebbre jutás megvalósulása esetén tudunk lelécelni. Egy hiba és lehet, hogy máris öt perccel megnyújtjuk a küzdelmet... vagy akár el is kapnak minket, és akkor bukjuk a szorzónkat, amit akár már órák óta gyűjtögethettünk.De mégis, hogyan fejlődünk? Mindig lesz egy adott teljesítendő listánk (ez a Speedlist – teljesítésük új autókat eredeményezhetnek). Versenyzőként mondjuk azt írhatja elő a Rivals nekünk, hogy gyűjtsünk össze 12 ezer pontot, nyerjünk meg egy párbajt (villantsunk le egy kollégát, aki épp az utakat rója), bikázzunk bele pár autóba turbót nyomva, aztán ha mindent teljesítünk, dőlnek a pontok. Közhelyektől mentes zsaruként pedig mondjuk az a cél, hogy kapcsoljunk le mindenkit a versenyben, vagy adott szinten teljesítsük az épp ránk váró versenyt. Viszont figyeljünk arra, hogy szinttől függő, hogy mennyi pontot kapunk a lekapcsoláskor. Hátsó fék A karrier mód adja a játék sava-borsát. Eleinte wildcard (egy futamra szóló nevezés) pilótaként kell felhívnunk a Moto3-ban a figyelmet más csapatokra, hogy igen, minket érdemes leszerződtetni! Aztán ha jók vagyunk, a szezon (amely mindig a 2013-as lesz, hiába töltünk el például csak egyet kategóriánként ott) elején menedzserünk megmutatja (sajnos csak menük formájában!) a lehetőségeinket, hogy hova mehetünk. A versenyek előtt, illetve után saját kis motorhome-unkban leszünk, ahol belső nézetből nézelődhetünk körbe. Járkálni, azt nem fogunk. Válthatunk bukósisakot (29-es szinten nyitja meg az utolsót, összesen tán ha 16 van csak – testreszabhatóság nulla, sajátot létrehozni nem lehet), megnézhetjük a friss magazin címlapját, ahol mindig a MotoGP kategória történéseit mutatják a címlapon, a laptopon pedig nézegethetjük az emailjeinket, illetve a rajongók/versenytársak üzeneteit olvashatjuk el a Twitteren „közösségi feeden”. Ezekben sincs sok kreativitás: a maileket konkrétan felesleges elolvasni, utóbbinál pedig nem egyszer láttam két rajongómtól (akikkel nem társaloghattam) betűre ugyanazt az üzenetet, néhol bújtatott önreklámmal megfűszerezve. Szélárnyék Úgy hívhatjuk fel magunkra a figyelmet a jobb csapatoknál, ha a kitűzött riválist megelőzzük a versenyen – beállíthatjuk magunk is, hogy ki lehet az. A szezonban két alkalommal válthatunk csapatot, ezt a MotoGP-ben érdemes megtennünk. Én először egy nagyon instabil CRT motorral kezdtem, amellyel küzdenem kellett, hogy ne vágjam hanyatt, de amint jött egy felkérés a félgyári Yamaha csapattól, azon nyomban átigazoltam, és máris agyonvágtam a többieket... Ezzel el is érkeztünk a játékmenet taglalásához – a versenyek előtt beállíthatunk több dolgot is. Versenytáv, nehézségi szint (eleinte érdemes Easy-n kezdeni, ha újak vagyunk az adott kategóriában, majd mehet Normal-ra, aztán ha ott is dominancia van, irány a Hard, vagy a Realistic), motor sérülése (akár a motor is leéghet alattunk, ha túlterheljük), gumikopás, illetve a segítségek: első-hátsó fék együttes kezelése, helyes ív felfestése, fékrásegítés, irányításban való asszisztáció, hány visszatekerést kérünk... szóval itt igenis érződik a Milestone tudása. Kezdőktől a profikig bárki megtalálja a számítását. A profik a boxban alaposan beállítgathatják a motort a váltótól kezdve a féken át a felfüggesztésig. Nagyon változatos beállításokat hozhatunk ki, amelyeket el is menthetünk későbbi alkalmakra!A játékmenet, a fizika abszolút korrekt. Ezekkel semmi probléma nincs, valamivel jobban helyén éreztem ezeket, mint a WRC 3-nál (és ama sorozatban az volt az eddigi legjobb játékuk). A grafika viszont kopottas. Nem tűnik valami egetverően szépnek a 18 pálya egyike sem, hiába is van változó időjárás, kicsit avíttasnak fest Austintól Sepangig minden. Nem csak ezt vetném fel hibának, van még abból... Sóderágy Korábban mondtam a szintlépős extrákat. Ha nyerünk, legyőzzük a riválisunkat, illetve a csapat által elvárt szintet hozzuk, több pontot kapunk (illetve több rajongónk lesz, amely a jobb csapatoknál kötelező). Én három szezon alatt Normalon végigtoltam mindhárom kategóriát, és így lett 44-es szintem, és csak a képek-videók párosából volt még fejenként kb. 4-5 meg nem nyitott, én pedig ezekért nem akartam még legalább 2 szezont végignyomni... S ha meg is nyerünk egy futamot – mit látunk? A parc fermében áll a három dobogós pilóta, akik mindig örülnek! Soha nem volt olyan, hogy csalódott lett volna pl. a második helyezett, akit a célegyenesben gyorsultam le! Nem valami realisztikus! A minimális grafikát tetézi a nagyon kevés animáció is (és akkor még nem beszéltem arról, hogy pódiumünnepélyről ne is álmodozzunk), megfejelve a rövid idő után repetitívvé váló kommentárról. Na igen, audio. Zenékből van egy pár... a menükben! Nincs olyan lehetőség, hogy háttérzeneként versenyek közben is fussanak, nem, csak a motorok üvöltő hangjait hallgathatjuk. Miért nem lehetett volna ezt kivitelezni? Megér egy próbát Tény, hogy sok helyen elmarasztaltam a játékot, de ennek ellenére érdemes vele leülni játszani. Osztott képernyős, illetve online multiplayer lehetőségek is akadnak ugyanis a MotoGP 13-ban, amelynek jó az alapja, de a ráépített épület eléggé kicsi lett.Jó ugyanis a fizika, élvezet vele játszani, viszont rövid idő alatt rá lehet unni, nehézségi szinttől/segítségektől függetlenül. Kevés opció, hülyén megoldott zenei szegmens és gyenge körítés – viszont a lényege okés. Úgyhogy kedves Milestone, kicsit kevesebb menüt (a szerelőnk a boxban elvégre a tutorial szerepét töltené be, de semmi vokál, csak szöveg, ez is kicsit furcsa...), jobb körítést, és akkor az ebéd is finom lenne, ez így csak egy sótlan tányér leves egy szelet kenyérrel.Veszem is a bukósisakom. Ha már egyszer sikerült pilótámnak átesnie a korláton. Nem felette, hanem át rajta... |
| – A 10/11 után végre új MotoGP játék... – ...amely nem is rossz fizikával rendelkezik... – ...illetve kezdők is könnyen beletanulhatnak... | – ...de sok extrát nem nyújt nekik, – ...s mivel kihagyott ziccerekkel bír a kicsikét csúnya játék, ... – ...könnyen a feledés homályába merülhet a kidolgozatlanság miatt. |
| V. |
