Nagyot durranhat az újra felfújt pénzpiaci lufi

A tőzsdék múlt heti értékvesztése csak gyenge megtorpanásnak bizonyult a fejlett országokban, a befektetői körökben általánossá vált derűlátás azóta tovább hajszolta felfelé az árfolyamokat. A folyamat teljesen öngerjesztővé vált és minden kisebb-nagyobb jó hír lendít rajta, a rosszabb és óvatosságra intő adatokat gyorsan elfelejtik. A növekvő bizakodás jellemzi az üzleti élet szereplőit és a lakosságot is, a konjunktúra indexek mindenhol növekedést jeleznek. Az Egyesült Államokban például augusztusban a fogyasztói bizalom mutatója az előző havi 47-ről 54 százalékra emelkedett, ezen belül is a jövőbeni várakozásoknál az index 63-ról 73-ra ugrott, ilyen arányú változásra nagyon régen nem volt példa.

A válság túljutott a mélypontján

Az okok minden bizonnyal abban keresendők, hogy egyre egyértelműbbé válik: a válság túljutott a mélypontján és megkezdődött a kilábalás. Ez azonban egyelőre még bizonytalan lábakon áll, és fejlődésről is csak a gödör aljához képest beszélhetünk. A reálgazdasági teljesítmény tehát közel sem indokolja azt az eufóriát, amelyet az értékpapír árfolyamok tükröznek.

Ennek magyarázata vélhetően az, hogy a befektetők a tavaly őszi történésekhez hasonlóan túlreagálják az eseményeket, csak éppen ellenkező előjellel. A reakciókat érthetőbbé teszi, ha abból indulunk ki, hogy évtizedek óta nem volt példa hasonló méretű világválságra, a piaci szereplőket ez felkészületlenül érte. A kitörő pánikban senki sem tudta reálisan felmérni, mi következhet, ezért minden olyan befektetéstől szabadulni igyekeztek, amelyet kockázatosnak véltek.

Túlzott aggodalom

Az óriási zuhanás után aztán tavasztól kezdett világossá válni, hogy azért mégsem omlik össze minden, túlzott volt az aggodalom. A pénzek kezdtek visszaáramlani a kockázatosabbnak vélt területekre is, bízva a nagy nyereségben. Ahogy jöttek az első biztató jelek, ez a folyamat egyre gyorsult, vele erősödött az a vélemény, hogy az árfolyamok belátható időn belül elérik a válság előtti szintet, ezért érdemes átrendezni a portfóliókat. Elsősorban azok az intézményi befektetők tértek vissza a tőzsdékre, amelyek az ősszel pánikszerűen szabadultak a részvényektől. Jelentős veszteségeiket most azzal igyekeznek kompenzálni, hogy a nagyobb hozammal kecsegtető, és immár kevésbé kockázatosnak tartott piacok felé mozdulnak.

Ez a mentalitás most a másik irányba lengeti ki az ingát, mert lényegében mindenki ebben érdekelt. A részvényárak felnyomásával komoly haszonra tehetnek szert, függetlenül attól, hogy ennek megvan-e a reálgazdasági háttere. Jó példa erre, hogy miközben az EU lefelé korrigálja az idei évre várható GDP-számokat és átlagosan 4-5 százalékos visszaesést jósol, a 300 legfontosabb európai részvény közös indexe már elérte a tavaly október eleji szintet.

Egyre több szakértő véli úgy, hogy itt újra egy nagy lufit fújnak, és minél tovább teszik ezt, annál nagyobb mértékű lesz a törvényszerű korrekció. A gazdasági folyamatok ugyanis még tartogathatnak meglepetéseket: a munkanélküliség növekszik, a fogyasztás emelkedése még várat magára, az államháztartási hiányok az égbe szöktek. /Az USA-ban például a következő tíz évre 9 ezer milliárd dollár deficittel számolnak, ami kb. 50 évi magyar GDP-nek felel meg!/ A válság előtti szintet a fejlett országok még optimális esetben is csak 3-4 év múlva érik el.

A veszélyeket az ázsiai piacok az utóbbi időben elkezdték beárazni, annak ellenére, hogy a válság arrafelé jóval csekélyebb hatással járt. A sanghaji tőzsde például tavasz óta másfélszeres értéknövekedést ért el, ennek csaknem felét az utóbbi két hétben elvesztette. A befektetők ott jónak látták besöpörni az elért nyereséget, ez előbb-utóbb máshol is be fog következni. A kérdés csak az, hogy a nagy befektetők meddig feszítik még a húrokat, és mikor gondolják úgy, hogy már eleget nyertek, ideje eladni. Ez a közeljövőben bármikor bekövetkezhet, és törvényszerűen az árfolyamok esését eredményezi.

Könnyű felpumpálni az árakat

Hazánkra ez még jobban igaz, mint a nagyobb országokra. Kis piac lévén könnyebb felpumpálni a részvényárakat, amit a kockázatot most jobban vállaló befektetők meg is tesznek. Ennek hatására a BUX emelkedése, messze túltett a nemzetközi átlagon: a 9000 körüli mélypontjáról 20 ezerre, azaz több mint kétszeresére ugrott néhány hónap alatt, miközben a magyar gazdaságban a recesszió csak mélyült. Bár a Bajnai-csomag nyomán a pénzügyi stabilitás megszilárdult és az egyensúlyi helyzet is javult, ráadásul a válság mélypontján mi is túljutottunk, a tőzsde ilyen mértékű szárnyalása a túlzott optimizmuson túl spekulációs folyamatokat sejtet.

Érdemes tehát a kisbefektetőknek óvatosnak lenniük, és kicsit kivárniuk, mi történik az elkövetkező hetekben. Hosszú távon továbbra is biztosnak látszik az emelkedés, de akik rövidebb távon gondolkodnak, erős korrekcióra és ingadozásra is számíthatnak. Egy esetleges profitrealizálási hullám átmenetileg a forintot is gyengítheti. Mindez a fő gazdasági folyamatokat nem nagyon érinti, azok változatlanul elsősorban a nagy külpiacaink alakulásától függnek.