Mol: a sógorok jól betettek nekünk

Nagy felhördülést váltott ki nálunk, hogy az egyik legnagyobb orosz olajvállalat, a Szurgutnyeftyegaz megszerezte a Mol részvényeinek 21 százalékát. A botrányban a hangadó a cég vezérkara és az ellenzék volt, nyilvánvalóan más és más motivációkkal. A magyar vállalat vezetői vélhetően saját befolyásukat féltik, pedig erre aligha van okuk, a parlament segítségével és az alapszabályuk módosításával alaposan bebetonozták magukat. A külső befolyást korlátozó, az uniós hatóságok által is részben elmarasztalt Lex Mol, továbbá az egyes tulajdonosok 10 százalékban maximált szavazati joga kellő garancia arra, hogy a legnagyobb magyar cég a vezetés hűbérbirtoka maradjon. Ezért nehezen érthető részükről a látványosan heves reakció és az, hogy az őket ebbe a helyzetbe segítő kormányt bírálták az ügylet kapcsán.

Ebben közös platformra kerültek az ellenzék legnagyobb pártjával, amely ennél sokkal messzebbre ment, és feltételesen ugyan, de az orosz érdekek kiszolgálásával vádolta meg a kormányt. A kiinduló pont itt is, ott is az volt, hogy az ilyen stratégiai jelentőségű transzakcióknál általában az illetékes állami szerveket is értesíteni szokták, nehogy ellenséges felvásárlást sejtsenek az ügylet mögött. A kormányszóvivő reagálása szerint ezúttal ez nem történt meg, az orosz részvényvásárlás a kabinetet is meglepte. A Fidesz ennek ellenére tovább üti a vasat, parlamenti vizsgálóbizottságot akar, mintha az bármiben is változtathatna a tényeken.

Akár tetszik, akár nem, a lényeg az marad, hogy egy orosz olajcég jelentős részesedéshez jutott az EU-n belül már régiós óriásnak számító Molban. Ez még Brüsszelben is visszhangot keltett, mert ezzel a nagy keleti szomszéd közvetve megvetette a lábát az unión belül egy kölcsönösen kulcsfontosságúnak tartott szektorban. Az, hogy ez éppen nálunk történt, sokak szemében logikus folytatása a magyar-orosz együttműködésnek, amelynek példája a Déli Áramlat gázvezeték és a nagy közös gáztározó építése. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy teljesen más területen, a légiközlekedésben is éppen a Malév jelent uniós hídfőállást Moszkva számára.

A gyanakvás tehát érthető, bár a Mol esetében minden bizonnyal alap nélküli. Van ugyanis egy mindennél átláthatóbb és logikusabb magyarázat arra, hogyan került az orosz céghez a részvénypakett. Miközben arról folyik a találgatás, hogy a szenvedő alany, a magyar fél tudott-e az akcióról, az nyilvánvaló, hogy az eladó és a vevő tudott róla, különben nem jöhetett volna létre az üzlet. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy a Szurgutnyeftyegazt milyen hátsó szándékok vezették, egyáltalán voltak-e olyanok, vagy csak egyszerű pénzmosás történt, ahogyan azt az orosz szakértők egy része feltételezi. /E sorok írójának véleménye szerint ennél bizonyosan többről van szó: az orosz hatalmi rendszer logikája szerint a legfelső szint jóváhagyása nélkül ilyen üzletet senki sem mer kötni, Putyinék pedig vélhetően nem csupán a pénzt nézték./

Sokkal érdekesebb az, milyen megfontolás alapján adta el az OMV a részvényeket éppen az oroszoknak. A dolog pikantériája, hogy az OMV sokkal inkább államilag ellenőrzött cég, mint a Mol, és elképzelhetetlen, hogy ilyen fontos ügyletet kormányzati jóváhagyás nélkül hajtott volna végre. Érthetetlen, hogy a magyar kormány a magyarázkodás helyett miért nem irányította azonnal a sajtót Bécsbe: kérdezzék már ugyan meg az eladót, milyen alapon nyitott kaput Moszkvának az unióba? Csak az aktuális részvényárfolyamnál több mint kétszer magasabb vételár számított vagy volt valamilyen más megfontolás is? Ha valóban annyira fontos az EU-nak az olajágazat védelme, akkor a sógorok miért pont az oroszoknak adták el a Mol érdekeltségüket? Velük szemben miért nincs gyanakvás?

Az osztrákok energetikai együttműködése az oroszokkal legalább olyan aktív, mint a miénk, attól eltekintve, hogy a függésük, ezáltal a kényszerük nem olyan erős. Alapvető érdekük nekik is, hogy hosszú távra biztosítani tudják energia ellátásukat, ehhez viszont az orosz szállítások is szükségesek. A Mollal jó ideje haragban lévő OMV számára tehát kézenfekvő volt egy orosz vevőt találni, ha ki akarnak vonulni a magyar cégből. Ezzel két legyet ütnek egy csapásra: egyrészt lesz valaki, aki olyan felárat fizet, amely megtéríti teljes befektetésüket, másrészt egyfajta bosszút is állhatnak azért, mert megakadályoztuk többségszerzésüket a Molban, mondván: ha mi nem kellettünk, akkor itt vannak nektek az oroszok, velük huzakodjatok.

Bennfentes információk szerint állítólag már a magyar és a horvát terjeszkedés meghiúsulása előtt, azaz több mint egy éve megkezdődtek a tárgyalások az OMV és az oroszok között a részvényeladásról, azaz jóval a Déli Áramlat magyar-orosz szerződésének konkretizálódása előtt. Mivel a bécsi kormány illetékeseinek hozzájárulása nélkül az ügylet nem jöhetett létre, jogosnak látszik az a feltételezés, hogy az orosz cég Mol-részesedés szerzése elsősorban az OMV stratégia következménye. Rossz nyelvek szerint eleve némi orosz háttérrel igyekeztek pozíciókat szerezni a térségben, mások szerint viszont a kudarcok nyomán született döntés a részvényeladásról.