Minek nekünk köztévé?

A közszolgálati televíziózás országonként más hagyományokra épül, hisz eltérő technológiai környezetben és intézményi szerkezetben alakult ki. Mégis vannak általános szempontjai: egyebek mellett nemzeti és egyetemes kultúra értékeinek ápolása, civil társadalom kibontakozásának támogatása megbízható és pártatlan információ- és hírszolgáltatással, a kül-, és belpolitikai történések objektív ismertetése.

Az Ipsos közvélemény kutató felnőtt lakosságot reprezentáló, 1500 főn végzett kutatása szerint az emberek az m1, m2 és a Duna Televízió esetében fontosnak tartják a közszolgálatiság ezen kulturális és művelődési értékeit, a globális és lokális értékek közvetítését.

Ideálisan hangzik.

Az eredmények alapján az m1-ről a lakosság nagy része elismeri, hogy tudást közvetít, és pozitív mintát nyújt, a kulturális hagyományok ápolásában, a globális és helyi értékek összekapcsolásában a Duna Televízió meghatározó. A lakosság egyharmada szerint ez a csatorna a legalkalmasabb ezen értékek közvetítésére.

Bajomi-Lázár Péter médiakutató szerint viszont az Ipsos közvéleménykutatási eredményei és a közszolgálati televíziók nézettségi adatai együtt arról árulkodnak, hogy a lakosság ambivalensen viszonyul a köztévékhez: a többség fontosnak tartja működtetésüket, viszont egyáltalán nem nézi műsoraikat.

- Ennek az ellentmondásnak két feloldása lehet. Az egyik az, hogy az embereknek valóban fontos a közszolgálati értékek megjelenítése a televíziózásban, és a többségük csak azért nem nézi ezek műsorait, mert azok rosszak, nem teljesítik a normatív elvárásokat. A másik, hogy a válaszadók nem a saját véleményüket hangoztatták, hanem a ma uralkodó véleményklímának megfelelően azt a közkeletű nézetet, amely szerint fontos a nemzeti és a kulturális értékek ápolása. Ez utóbbi esetben elválik egymástól a nyilvánosan vállalt vélemény, miszerint szükség van köztévékre, és a magánszférában követett magatartás, miszerint a többség nem nézi ezeket a csatornákat.

Mindez azért is érdekes, mert a kutatás adatai szerint a 18 év feletti lakosság csak 16 százaléka nem tartja fontosnak a közszolgálati televíziók működését. Közel 30 százalékuk szerint viszont nagy szükség van a csatornákra. Az idősebbek, a főiskolai illetve egyetemi végzettségűek, a budapestiek és a megyeszékhelyen élők még az átlagosnál is jobban igénylik a közszolgálati adókat.
A kérdés csupán az, akkor miért nem nézik ezeket az adókat. Az RTL Klub adatai szerint a kereskedelmi célcsoport esti tévézését véve alapul az RTL Klub és a TV2 után, 4,4 százalékos közönségarányával harmadik a Film+, negyedik a Viasat3 4,2, ötödik a Cool TV 3,4 és csak hatodik a közszolgálati MTV egyes csatornája 3,3 százalékkal.

- A nézettségi adatok azt a kérdést is felvetik, jó-e a köztévék műsorstruktúrája. Bölcs dolog-e például fél 8-kor kezdeni az MTV esti híradóját, olyan időpontban, amikor az emberek többsége már látta a kereskedelmi csatornák fél 7-es hírműsorát? Indokolt-e az esti főműsoridőben sztármagazint sugározni? Helyes-e a „művészfilmeket” az éjszakai órákban vetíteni egy olyan országban, ahol a munkaidő reggel 8 órakor kezdődik? – magyarázza Bajomi-Lázár Péter.

A médiakutató hozzáteszi: a közszolgálati televízióknak a mai, plurális médiapiacon csak az nyújt legitimációt, csak az indokolja a fenntartásukra fordított közpénzeket, ha valódi alternatívát tudnak kínálni a piaci alapon működő kereskedelmi csatornák mellett.

- A mai magyar közszolgálati televíziók azonban ennek az elvárásnak nem tesznek eleget, nézettségük és presztízsük messze elmarad a nyugat-európai köztévék többségének nézettségétől és presztízsétől.