Mindegy, ki lesz a miniszterelnök, új csomag kell
A válságkezelés szempontjából nincs igazán jó megoldás a kormányváltásra, legyen az konstruktív bizalmatlansági indítvány vagy előre hozott választások eredménye. Az elkerülhetetlen intézkedések megtételével máris óriási késedelemben vagyunk, a viták ennek ellenére jelenleg is a politikai érdekek körül folynak, nem pedig arról, hogyan lehetne kivezetni az országot az egyre mélyebb gödörből.
Ha nem lennénk közvetlen szenvedő alanyai a történetnek, még szórakozhatnánk is azon a tragikomédián, amelyet a politikai pártok játszanak nekünk a kormányfő lemondási szándékának bejelentése óta. A helyzet olyan, mintha egy süllyedő hajón a legénység azon vitatkozna, ki legyen a kapitány, ahelyett, hogy a vizet szivattyúznák ki és a lékeket tömnék be. Mindenki hozza a maga formáját: a szocialisták tehetetlenkednek, a szabaddemokraták feltételeket szabnak, az MDF össze-vissza beszél, a Fidesz pedig tovább hajtogatja unalomig ismert szólamait. Még az alkotmány szerint politikai felelősséggel nem rendelkező köztársasági elnök is jónak látta beleszólni az ügybe, amivel csak tovább bonyolította a helyzetet.
A média az új miniszterelnök személyéről szóló találgatásokkal van tele, a jól ismert szakértők az előrehozott választások esélyeit boncolgatják, boldog-boldogtalan kifejti a saját verzióját. A sajtó egy része maga is befolyásolni akarja az események menetét, a felmerülő kormányfő jelöltek jócskán kapnak a pofonokból: a jobboldali orgánumok egyiküket gyorsan le tisztítószer-ügynöközik, egy másikkal szemben általuk gyanúsnak tartott régi ügyeket próbálnak előrángatni vagy éppen egy címlapon az arcképét Dávid-csillagban megjelentetni.
Mindeközben az idő telik és a türelem az országon belül és kívül gyorsan fogyatkozik. A gazdasági szereplők és a külföldi befektetők már régóta határozott lépéseket várnak a válság hatásainak enyhítésére és a későbbi fejlődés megalapozására, ezekről azonban manapság szinte szó sem esik. A piacnak nem az a legfontosabb, ki lesz a kormányfő, hanem az, hogy mit fog csinálni. Az már mindenki számára világos, hogy a Gyurcsány-kormány által a parlament elé terjesztett csomag nem felel meg sem a rövid, sem a hosszútávú igényeknek. A javaslatok 3,5 százalékos GDP csökkenésre épültek, a visszaesés azonban legalább öt százalékos lesz, az így jelentkező 300 milliárd forint körülire becsülhető hiányt valahonnan, nyilvánvalóan a kiadások további lefaragásával pótolni kell.
Még ennél is nagyobb gond, hogy a csomagban nyoma sincs azoknak az átfogó reformoknak, amelyeket mind idehaza, mind pedig külföldről sürgetnek. A befektetői bizalom csak akkor állítható helyre, ha már látják, hogy megtesszük az első lépéseket a fenntartható gazdasági növekedés előkészítésére. Félreérthetetlen üzenetet küldött erről a napokban az IMF csakúgy, mint az unió több illetékese. Közvetve még határidőt is sürgettek az új csomag elfogadására, hírek szerint április végét. Bár addig alig több mint egy hónapunk van, az új program kidolgozása helyett a politikát még mindig a kormányváltás körüli csatározások foglalják le.
A törékeny gazdasági és pénzügyi helyzetet figyelembe véve jelenleg a legkevésbé rossz megoldás az lenne, ha a lehető leggyorsabban új kormány alakulna és az elvárásnak megfelelő gazdasági programját a parlament azonnal megtárgyalná és elfogadná. Ebből a szempontból szinte mindegy, ki lesz a miniszterelnök, a lényeg a reformcsomag tartalmán van. Ha tovább folytatódik a huzavona és egy héten belül nem lesz megválasztható kormányfőjelölt, a piacok az eddigi türelemmel szemben már ideges reakciókkal büntetnek. Ugyanez hatványozottan jelentkezik, ha az esetleges új kormány nem tud gyorsan megfelelő programot letenni az asztalra.
Ekkor nem marad más, mint az előrehozott választás. A gazdaság és a válságkezelés szempontjából ez a legnehezebben megjósolható következményekkel járó, emiatt a legkockázatosabb megoldás. Ennek oka egyrészt az, hogy a szükséges intézkedések hónapokig késnek, mivel az újonnan választott kormány leghamarabb az ősszel lesz működőképes, akkor pedig már késő az idei évet befolyásoló döntéseket hozni. A hiány addigra megugrik, a finanszírozhatóság is megnehezedik. Ez tovább rombolja a befektetői bizalmat, amire rátesz egy lapáttal, hogy a mostani közvélemény kutatási adatok szerint győztesnek látszó pártnak nincs értékelhető gazdasági programja. Amit hallunk tőlük - egyoldalú adócsökkentés, a megszorítások elvetése - inkább idegesíti a piacot, semmint nyugtatja, már ha egyáltalán bárki azt komolyan veszi.
A fentiekből jól látszik, hogy óriási a kormánypárt és az SZDSZ felelőssége, tudnak-e megfelelő kormányfőt találni és működőképes reformprogramot elfogadtatni. Ha ez nem sikerül egy-két héten belül vagy még gyorsabban, a válság még annál is mélyebb lesz, mint amire mostanáig számítunk.
