Magyarország: Orbán a hatalom mámorában

Orbán Viktor a csúcsra érkezett. A gulyáskommunizmus atyja, Kádár János (1957-1988) óta egyetlen magyar sem rendelkezett olyan teljhatalommal, mint a 47 éves miniszterelnök. Orbán és pártja, a jobboldali konzervatív Fidesz, azt tesz, amit csak akar. A parlamentben meglevő kétharmados többség szabad utat biztosit a részükre. Nem régen pedig összeácsoltak egy olyan alkotmányt is, amely teljes egészében megfelel a karizmatikus vezető ízlésének.

Már első hivatali időszakában, 1988-2002 között megmutatta Orbán hatalmi ösztönét. Akkor azonban még egy koalíciós kormány élén állt, amelyben figyelemmel kellett lennie a koalíciós partnerére is. Az egy évvel ezelőtti földcsuszamlás szerű győzelme óta Orbán teljes egészében és szabadon bontakoztathatja ki a saját világképét. A történelmi jelentőségű választási győzelem napján, 2010. április 25-én megígérte, hogy „szerényen és alázatosan” kormányoz majd. A kormánya azonban nem igazán ragaszkodik az ígérethez. Azóta már az emberek ”Fidesz-gőzhengernek” nevezik a pártját. A kétharmados többségének erejével mindent lehengerel a kormány, ami útjában áll.

Az engedelmesség számít.
Kormányának hivatalba lépését követően Orbán késlekedés nélkül hozzáfogott, hogy az államapparátus legfontosabb posztjait olyan személyekkel töltse fel, akik neki engedelmeskednek. Ennek legjobb példája Schmitt Pál, aki 2010 végén Sólyom Lászlót váltotta az államelnöki poszton. Orbán szemében az volt Sólyom egyetlen hibája, hogy saját véleménye volt, és ennek hangot is adott. Ezzel ellentétben az egykori tőrvívó-olimpiai bajnok, Schmitt hűséges szolgája urának, Orbánnak. Orbánt láthatóan alig zavarja, hogy ügyefogyott közszerepléseivel és kínos helyesírási hibáival Schmitt gyakran a nemzet bohócává válik. Ami valójában számít, az az engedelmessége.

Orbánnak és kormányának akkor sem voltak gátlásai, amikor a szélesebb értelemben vett államapparátusban is hullottak a fejek. Ez történt a közszolgálati rádiókban és televíziókban is. Rövid úton törvényt alkottak azért, hogy a közhivatalnokokat indoklás nélkül el lehessen bocsátani. A hivatalnokok ezreit kirúgták, és lojális káderekkel pótolták őket. A Fidesz kormánypárt képviselői szemhunyorítás nélkül fogadtak el olyan törvényeket, amelyek Orbán kedvezményezetteire voltak szabva. A Pénzügyi Felügyelet (PSZÁF) vezetőjét, Szász Károlyt egyszerűen kivették annak a törvénynek a hatálya alól, amely az állami közhivatalnokok végkielégítését öt évre visszamenő hatállyal 98%-os adóval sújtotta. Ezt a kivételező szabályt az ellenzéki sajtó „Lex Szász”-nak hívja.

Egyébként a hivatalnokok végkielégítésének visszamenőleges hatályú megadóztatását alkotmányellenesség miatt megsemmisítették. Orbán reakciója: a parlamenti kétharmad révén adóügyekben egyszerűen elvonták az Alkotmánybíróság hatáskörét.

A sokat vitatott médiatörvény

Mostanáig a legnagyobb feltűnést kiváltó kormányintézkedés az új médiatörvény megalkotása volt. Először a kormány a nemzetközi kritika ellenére keresztülverte a parlamenten az új médiatörvényt, amely gyakorlatilag „média-szájpeceknek” tekinthető. Később az EU nyomására enyhített rajta. Hasonló helyzet volt megfigyelhető ezen a héten az új alkotmány elfogadásakor is. Az olyan vélemények, mint amelyek szerint az alaptörvény nem legitim, középkori, túlzóan nacionalista, nem demokratikus, egyszerűen leperegtek a kormányról. Eközben az ellenzék is túllőtt a célon kritikájával, amelyet főképpen a baloldali politikusok hangoztattak külföldön, mert ezek részben túl hisztérikusak voltak. Az 1930-as évek fasizmusához való hasonlóságot panaszolták fel, ami enyhén szólva is eltúlzott volt.

Dohos és vallásos.

Az új alkotmány mégsem képez társadalmi konszenzust. A preambulumban túlságosan dohos és vallásos az a pátosz, amely az Istenre hivatkozik, és rögzíti a meg nem született élet védelmét. Ennek ellenére a nemzeti hitvallást”, ahogyan a preambulumot nevezik, rövid időn belül valamennyi hivatalos helyiségben ki kell függeszteni.

A gazdaságpolitikában is csörömpölve halad a kormány a saját „magyar útján”. Csak az EU tudta korlátok közé szorítani a költségvetési területen. Orbán minden harsonán keresztül „gazdasági szabadságharcra” szólít fel, hogy kiszabadítsa magát az olyan nemzetközi pénzügyi szervezetek „gondnokságából”, mint amilyen az IMF is.

Kevés az átgondoltság.

Gazdaságpolitikáját illetően a kormány eddig egy tervszerűtlennek látszó hurokpályán mozog. Néhány intézkedése rendkívül kétségesnek bizonyult. A horrorisztikus különadóval megriasztotta a bankokat, a távközlési vállalatokat, a kereskedelmi láncokat és az energia szolgáltatókat. Egyidejűleg kényszerrel államosította három millió magyarnak a magánnyugdíj-pénztárakban levő megtakarítását, hogy ezzel tömje be az államadósság lyukait. A hitelminősítő intézetek leminősítették Magyarország hitelképességét, az ország jelenleg csak egy minősítéssel áll a „bóvli” fokozat felett.

A választók menekülnek. Nagyon sok Fidesz-választónak nem teszik Orbán hatalmi politikája. Közvélemény-kutatási adatok szerint az elmúlt három hónap folyamán a kormánypártok a választóik egyharmadát elveszítették.

Fordította: dr. Gonda László