Magyar tragédia

Azon a bizonyos március 19-én Hitler tizenegy hadosztállyal megszállta hazánkat. A katonai akciót magyar részről nem követte ellenállás, pedig az akkori határokon belül március közepén 494 ezer fős haderő állomásozott! Ez a csaknem félmilliós hadsereg szembe tudott volna szállni a betolakodókkal, de a legfőbb hadúr, Horthy Miklós ezt határozottan megtiltotta. Ha akkor a magyar hadsereg ellenáll, hazánk emelt fővel vehetett volna részt a párizsi béketárgyalásokon, és ma nem így nézne ki Magyarország térképe. Sajnos az ellenállás elmaradt, politikai, katonai és gazdasági szempontból is tragikus következményei ismertek, mivel országunk a horvát és szlovák bábállamok mellett az utolsó csatlósok egyike lett.

Talán nem árt emlékeztetni arra, hogy 1943. októberében Horthy – megköszönve a Hitlertől 75. születésnapjára kapott jachtot – hálálkodó levelet küldött a Führernek, egyebek mellett ezt írva: „...teljes bizakodással és megrendíthetetlenül állok Németország oldalán.” Ez a gesztus is sokkal több volt holmi protokolláris epizódnál.

1943 őszén – Sztálingrád, Kurszk, Rommel afrikai kudarca, valamint Mussolini bukása, vagyis a „tengelytörés” után – már minden reálisan gondolkodó ember tudta, hogy Hitler elvesztette a háborút, de a magyar államfő még ekkor is rendíthetetlen szövetséges! Mindezek ellenére nem kerülhette el a megalázó katonai megszállást. Vagyis március 19-ének egyenes következménye volt október 16-a, a nyilas hatalomátvétel, amely egyben újabb tragikus háborúvesztést is jelentett.

Nemes József
Orosháza