Levél egy színészhez

Dear Hugh, how do you do? Megkaptad a levelet? Tudod. Azt. Amelyikben a nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkárunk felvilágosít a magyarországi médiaszabadságról. Szegény, napokig kereste a címedet. Na és mit szóltál hozzá? Azt hitted, egy új forgatókönyv? Valami vígjátéké? Már majdnem elvállaltad? Egyáltalán, mi van benne?

Képzeld, akkora a sajtószabadság nálunk, hogy fogalmunk sincs, mit írt neked. Nem hozták nyilvánosságra. Csak annyit tudunk, hogy a helyettes államtitkárunknak rosszulesett, hogy összevissza nyilatkozol a médiatörvényünkről, a demokráciánkról és a sajtószabadságunkról. Azt mondta, hézagosak az ismereteid. Lehetett volna kicsit megértőbb veled szemben, hiszen folyton forgatsz, üldöz a kíméletlen brit sajtó, lesipuskások lihegnek a sarkadban, nem tisztelik a magánéletedet sem. Hát mikor lett volna időd elmélyülni a magyar médiaviszonyokban, nem igaz? Egyébként mi csípünk.

Szerintünk jó színész vagy. Szuper voltál mint Lord Byron, bírtunk a Bridget Jones-filmekben, az Igazából szerelemben meg a Zene és szövegben, nem beszélve a Négy esküvő, egy temetésről. Nem tudjuk, hogy a kommunikációért felelős helyettes államtitkár látta-e a filmjeidet. Vagy netalán neki is hézagosak lennének az ismeretei? Á, nem, az kizárt! Ja, és képzeld, azóta van egy újabb médiafejlemény nálunk! Kiderült, hogy az egyetlen ellenzéki rádiónk frekvenciapályázatával kapcsolatban a médiahatóságunk azt kifogásolta, hogy a pályázati oldalak üres hátoldalait nem írták alá! Na, mit szólsz? Nevetsz, ugye? Látod, milyen viccesek tudunk lenni mi is! De a helyettes államtitkár majd biztos elmagyarázza neked ezt is a következő levelében. Egyébként nálatok előfordulhat ilyesmi? Nem? Persze, könnyű nektek. Ti négyszáz éve nyírjátok a füvet, és folyton szakad az eső, még jó, hogy szép zöld a pázsitotok!