Kit csapnak be Orbánék?

Az első hónapok emelkedési trendjét megtörve májusban több mint két százalékkal esett az ipari termelés éves és havi viszonylatban egyaránt. Ez önmagában még nem jelent sokat, mivel egy hónap adataiból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de azt mindenesetre jelzi, hogy egyelőre törékenyek a növekedési kilátások és illene óvatosabbnak lenni a hurrá-optimista kijelentésekkel, amelyekkel a kormány az előző havi adatot kommentálta. Ugyancsak visszafogottságra intenek az első negyedéves végleges pénzügyi mutatók, a KSH szerint a költségvetés hiánya jóval magasabb volt az előző évinél és elérte a GDP 3,8 százalékát.

Ez még szintén nem tűnik nagyon veszélyesnek, de arra azért érdemes odafigyelni, hogy az újabb adók ellenére a bevételek elmaradtak a várttól, a kiadások viszont öt és fél százalékkal haladták meg a tavalyit. Ezen belül például a kamatkiadások 9/!/ százalékkal emelkedtek, a kedvező nemzetközi légkör és az adósságcsökkentési tervek ellenére. Ha ehhez hozzávesszük a büdzsét fenyegető kockázatokat, egyebek mellett az illetékes miniszter által is hangsúlyozott, az alacsonyabb infláció miatti 120 milliárdos kiesést, az idei hiánycél tartása a legújabb Varga-csomag mellett is feszítettnek látszik.

Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a választások közeledtével egyre halmozódó osztogatási ígéreteket. A pedagógusoknak beígért, őszi 25 százalékos béremelés önmagában havi 10 milliárd forinttal terheli meg a költségvetést, ami nem tűnik túl nagy árnak ahhoz, hogy 220 ezer ember jövedelmi helyzetén javítson. Feltéve persze, hogy van rá fedezet, és ténylegesen ekkora lesz a nettó emelkedés. Némi kételye a kormánynak is lehet, mivel még mindig nem tudni, pontosan kik, mennyit és milyen formában kapnak, pedig már nincs sok idő hátra a következő tanév kezdetéig.

Hasonló homály fedi a közszféra általános béremelésére tett ígéretet is. Varga Mihály bejelentése szerint 2014-ben 15, 2015-ben 10, 2016-ban 5 százalékkal emelkedik minden közszolga juttatása, kivéve a pedagógusokat, akik jövőre újabb 25 százalékos emelést kapnak. Összesen tehát 700 ezer közalkalmazott jár jól, ha mindez teljesülni fog. A kérdés csupán az, honnan lesz rá pénz. Az Orbánék számára teljesen mellékes körülmény, hogy az EU-nak megküldött legutóbbi konvergencia-programban, melynek alapján megszüntették az ellenünk folyó túlzottdeficit-eljárást, a hiány 3 százalék alatt tartásához megígérték, hogy 2016-ig befagyasztják a béreket a közszférában...

Ezzel nem az a fő baj, hogy olyasmit írtak le, amit nem teljesítenek, ez eddig is így volt a Fidesz-kormány konvergencia-programjaival /gondoljunk csak a Széll Kálmán tervekre, alig valósult meg belőlük valami, szép lassan el is sikkadtak/. A gondot az jelenti, hogy az alapszámok nem stimmelnek. Az idei évet még kevéssé érintik az osztogatási tervek, a következő éveket viszont annál inkább: a teljes közszféra – beleértve a pedagógusokat – tervezett béremelése 2014-ben 300 milliárd, 2015-ben 380 milliárd, 2016-ban pedig 420 milliárd többletkiadást jelent a költségvetésnek. Ennek az unióhoz megküldött középtávú prognózisban nyoma sincs, ami érthető, mert fedezete sincs, azaz bevételi többlet nélkül nem tartható a hiánycsökkentési pálya.

Itt ugrik a majom a vízbe: választási, osztogató költségvetés nélkül az ígéretek teljesíthetetlenek. Bekövetkezik tehát az, amire számítani lehetett, hogy a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése a fiskális lazítás miatt kellett Orbánéknak. Nem véletlen, hogy nem sietnek a jövő évi számok konkretizálásával, holott tavaly ilyenkor már a büdzsét is megszavazták /igaz, aztán teljesen átírták/. Szeptember végéig a parlamentnek el kell fogadnia a 2014-es költségvetést, tehát a nyári szünetet is figyelembe véve alig maradt idő az érdemi munkára. Főleg azt látva, hogy információink szerint a költségvetési intézményektől még előzetes adatokat sem kértek...

Az időhúzás oka vélhetően az, hogy a Fidesz-vezérkar még nem döntötte el, meddig mehetnek el az osztogatással, és ebből mennyi az, aminek legalább látszólagosan új fedezetet kell teremteni. Az biztos, hogy a különböző ígéretek és a leírt számok többszörösen is ellentmondanak egymásnak, azaz dönteni kell, kit csapnak be és mennyire. Nem lehet kétséges, hogy Orbánék számára a választási győzelem a fontos, ezért nagyvonalúan túllépnek majd a túldeficit eljárásból való kikerüléshez Brüsszelnek adott számokon. Ezt viszont a pávatánc jegyében úgy akarják megtenni, hogy ne derüljön ki egyértelműen az átverés, legfeljebb akkor, amikor már túl vagyunk a választásokon. Ha ők győznek, elérték a céljukat és majd lesz valahogy, ha más kerül hatalomra, kínlódjon a hiánnyal, óriási támadási felületet adva maga ellen. Azaz – a költő sorait átírva – jobb felől üt, nekik fütyül, bal felől üt, nekik fütyül, akinek nem tetszik, elmehet.