Kezek
Íme, egy kirakati bábu Budapest egyik, egykor szebb napokat látott áruházának ablakában.
A könnyű nyári viselete akciós kiárusításra utal, a lehorzsolt ujjpercek a hajdan fényes kereskedőház szomorúságos jelenére. A távolba néző tekintet, a daliás termet az ötvenes évek köztéri szobrait idézi; nem tudni, azért-e, mert a bábudivat nem követi mindig a legutolsó ruhadivatot, vagy azért-e, mert a bábu is akkoriban készülhetett, és csak most került elő egy pince mélyéről. Miért van mégis, hogy nemcsak szomorúságot, hanem valami csöndes szorongást is kivált a nézőjéből e látvány? Csak nem a gárdaegyenruhára hajazó viselete miatt? Vagy az éppen ökölbe szoruló kéz okán? Vagy a kettő együtt?
J. A.
