Internetes demokrácia?
„Az internetes demokrácia korát éljük... aki azt mondja, a mostani pogromközeli hangulat és a gyilkosságok nincsenek összefüggésben az interneten, a tévékben, a rádiókban, az újságokban zajló fasiszta uszítással, azzal nem tudok mit kezdeni” – nyilatkozta Andrassew Iván a vele készült (168 Óra, március 19.)
1998-ban indult útjára Café Momus
(www.momus.hu) néven a világ első komolyzenei magazinja. Koncertbeszámolók, lemezismertetők, hírek, műsorajánlók, interjúk, esszék, publicisztika, játék, művésznaplók, apróhirdetések. Minden, ami komolyzene – írták az alapítók.Néhány év után azonban szabad teret engedtek a magazin szellemiségétől idegen napi politizálásnak. Két példa a fórum hozzászólásaiból: „Az áruló SZDSZ ami a saját szájából is segget csinál megásta saját sírját. Hiteltelen gennyedékek gyülekezete – megérdemelt sorsuk a teljes eltűnés a politikából. Elvégezték!” És a másik: „Egyébként szeretném megköszönni annak a névtelen hősnek, aki leköpte a pápai férget. Helyettem is megtette. Hálám neki akkor is, ha kedvenc hobbija édességekkel iskolák körül ólálkodni, netán egy szál hosszú kabátban parkokban stb. sétálni és ruhadarabját gyerekek vagy szerelmespárok láttán széttárni.” (Az idézetek betű szerintiek.)
A Café Momus „politikai homokozó” fórumán minden konzekvencia nélkül lehet cigányozni, zsidózni, szidni a melegeket, a baloldaliakat, mocskolni bárkit, aki nem ért egyet azokkal az eszmékkel, amelyektől Andrassew (is) joggal félti a demokráciát.
A Café Momust pályázati formában, közpénzből a kulturális tárca a Nemzeti Kulturális Alapon keresztül, esetenként 2 millió 500 ezer forinttal támogatja.
Elfogadhatatlan, hogy az állam finanszírozza egy olyan internetes újság fenntartását, amelynek fórumozói nyíltan uszíthatnak azok ellen, akiktől a működéshez szükséges támogatás egy részét kapják.
És nem is csak ezért elfogadhatatlan!
(Név és cím
a szerkesztőségben)
