Így veszítjük el, amit a rezsicsökkentéssel nyerünk

Újabb történelmi mélypontra, 2,6 százalékra vágta az alapkamatot az MNB, elsősorban az alacsony inflációra hivatkozva. A kommentár ezúttal azonban a szokásostól némileg eltérő volt: egyrészt kilátásba helyezték a kamatvágási ciklus esetleges befejezését, másrészt reálisnak mondható elemzést adtak a gazdasági folyamatokról, a növekedés feltételeiről. Bár az utóbbit illetően továbbra is igen optimisták Matolcsyék, a független szakértőkhöz hasonlóan a külső konjunktúrát és az arra támaszkodó exportot tartják a gazdaság húzóerejének, szemben a továbbra is szerény hazai kereslettel. Ezzel közvetve jelezték, hogy a forint gyengülése szerintük nem jelent problémát.

Gondot jelenthet viszont a túl alacsony infláció: a jegybank módosított prognózisa szerint az idén a pénzromlás üteme 0,7 százalék lesz, szemben a költségvetésben szereplő 2 százalék körüli értékkel. Ez nem csupán a bevételeket csökkenti e tervezetthez képest, de a GDP növekedésére és az eladósodottsági rátára is negatívan fog hatni. Néhány tizedes infláció mellett a 3 százalékhoz közeli rövid távú és 5 százalékhoz közelítő hosszú távú állampapírkamatok az adósság reálértékének növekedését eredményezik, és emelik a törlesztési terheket. Mindez egyszerre rontja a költségvetés egyenlegét és növeli a GDP-arányos államadósságot.

Gazdasági elemzők szerint ez is oka annak, hogy az idei hiánycél tartásához a választások után korrekcióra lesz szükség. A büdzsé elcsúszásának esélyét mutatják az első két hónap adatai is, február végéig sikerült összehozni az egész évre tervezett hiány több mint felét, amire még a válság mélypontján sem volt példa. A bevételek némileg elmaradtak a várttól, de a fő ok a kiadások megugrása volt, amiben a választási osztogatás is szerepet játszott. Korai lenne az eddigi számokból messzemenő következtetéseket levonni, de az év eleji gazdasági folyamatok alapján becslések szerint 100-150 milliárd forintnyi korrekcióra számíthatunk, ha tartani akarjuk a hiányt. Ez az előző három év több mint 2000 milliárdos költségvetési megszorításaihoz képest bagatell összeg.

Mindez akkor igaz, ha a külső környezet továbbra is kedvezően alakul, folytatódik a lassan megindult fellendülés, és nem jön olyan válsághelyzet, amely drasztikus változásokat eredményezne. Ebből a szempontból aggodalomra adnak okot az ukrajnai események: ha az orosz agresszió eszkalálódik, az egész Európa növekedésére, azon belül is főként ránk kedvezőtlen hatással lesz. Nem véletlen, hogy az EU rendkívül óvatos, és eddig maximum egy-két ejnye-bejnyét küldött Moszkva felé, mert Brüsszelben jól tudják, hogy még a rontom-bontom szankció jöhet ugyan, de ha továbbmennek, akkor azt a tagországok egy része keményen megszenvedi. Ezért aztán nincs is meg a kellő támogatás a komolyabb fellépéshez, a magyar kormány például a határozott ellenzők közé tartozik.

Az unió tehetetlensége még nagyobb bátorságra ösztönözheti Putyinékat, ami végső soron egy új hidegháborúhoz vezethet. Annak pedig mi biztosan a vesztesei leszünk, mivel az energiaimportunk miatt vészesen függünk Moszkvától: egy esetleges súlyos konfrontáció komoly károkat okozhatna a magyar gazdaságnak, de egy elhúzódó bizonytalanság is még jobban elriasztaná tőlünk a befektetőket. Nem könnyíti a helyzetünket Orbánék újsütetű oroszbarátsága sem, kockázatos, hogy mikor mindenki óvatosabb és aggodalommal nézi Putyinék agresszivitását, a magyar kormány évtizedekre elkötelezi magát mellettük.

Eközben Matolcsyék vagdossák a kamatot, a forint szépen gyengülget, a devizahitelesek nagy örömére. A tartozásuk csupán az idén több mint 200 milliárd forinttal növekedett, köszönhetően a külföldi valuták, köztük a svájci frank árfolyam-emelkedésének. Ez utóbbiért ma már majdnem 260 forintot adnak, ami 15 forinttal több, mint december végén. A félmilliónyi devizahiteles ezzel többször annyit veszített, mint amennyit az agyonpropagált rezsicsökkentésekkel nyert, sőt a 200 milliárd nagyjából megegyezik a lakosság teljes rezsimegtakarításának összegével. Itt jól tetten érhető a Fidesz-kormány lépéseinek lényege: azok a tehetősek jártak a legjobban, akik a végtörlesztéssel milliókat nyertek, ráadásul a magasabb fogyasztásuk miatt a rezsicsökkentésből is a legtöbb hasznot húzzák.

Akik viszont tényleg bajban vannak, továbbra is hiába várnak a segítségre. Orbánék már egy éve össze-vissza beszélnek, egyszer azt mondják, hogy a fiókban van megoldási javaslat, és heteken belül előállnak vele, máskor jogi zavarokra hivatkoznak és bírósági útmutatásokat várnak. Hiába foglalt állást a Kúria és az Alkotmánybíróság, semmi nem oldódott meg, és borítékolható, hogy az Európai Bíróság április végi határozata sem hoz érdemi újdonságot. A kormány láthatólag menekül a problémától, húzza az időt, legújabban a következő ciklus végéig ígéri a devizahitelek gondjának megoldását. Közben pedig nyugodtan szemléli a forint gyengülését, sőt időnként még tapsol is hozzá.