Így üt vissza ránk a gyenge forint

Sok havi mélypont körül mozog már két hete a forint árfolyama, és úgy tűnik, hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy az euróért 300 forintnál többet fizethetünk, ha netán utazni akarunk tőlünk nyugatra. Ez azért nem jelent tömeges problémát, nem úgy, mint az az ijesztő fejlemény, hogy a svájci frankért is közel 250 forintot kérnek tőlünk, ami sok százezer devizahiteles helyzetét nehezíti tovább, miközben a kormány állítólag a megmentésükön dolgozik gőzerővel. A gyengülő forint miatt az üzemanyagárak világpiaci áreséséből is alig érzékelünk valamit, az árfolyamromlás elviszi a csökkentési lehetőség nagyobb részét.

A Fidesz propagandája még véletlenül sem foglalkozik a forintárfolyammal, ami érthető, mert nehéz lenne megmagyarázni, hogyan illeszkedik az a „jobban teljesítünk” kategóriába. A nemzeti valuta mozgása jelzése az ország versenyképességének, külső megítélésének és a befektetői bizalomnak. A kormánynak számos eszköze van a befolyásolására, de a meghatározó elem a gazdaság teljesítménye és az ország pénzügyi helyzete. Orbánék még ellenzékből az „erős forint, erős ország” elvet hirdették, ami önmagában nem igaz, mert az árfolyam gyengítése adott körülmények között a gazdaság ösztönzését is szolgálhatja. Most erről szó sincs, a forint vergődése részben az itthoni gazdaságpolitikai hibák, részben a külső hatások következménye.

Szakértők már jó ideje figyelmeztetnek arra, hogy a pénzbőség ideje rövidesen lejár, az amerikai jegybank fokozatosan szűkíteni fogja kötvényvásárlási programját. Ezt a pénzpiacok az utóbbi időben már elkezdték beárazni, ennek hatását a részvényárfolyamok alakulásában is láthatjuk. Ez a folyamat a napokban újabb lökést kapott egyrészt a két nagy amerikai párt költségvetési megegyezésével, másrészt a tengerentúli háztartások javuló pénzügyi helyzetét mutató adatokkal. Úgy tűnik, az Egyesült Államok kilábalt a válságból és gyorsuló növekedés előtt áll, nincs tehát indoka a havi 85 milliárdos pénzpumpa fenntartásának. Az előzetes ígéreteknek megfelelően biztosra vehető, hogy a piacra nyomott likvidpénz mennyisége heteken belül csökkenni fog, ami óvatosabb lépésekre inti a befektetőket.

Ez minket is közvetlenül érint, kevesebb pénz áramlik felénk, a finanszírozási források szűkülnek és drágulnak. A nemzetközi pénzpiaci átrendeződés tehát kedvezőtlenül hat ránk, aminek a következményeit monetáris intézkedésekkel enyhíthetjük. Az MNB ennek egyelőre éppen az ellenkezőjét teszi: az alapkamat csökkentése a bőséges források idején logikus és helyes lépés, a helyzet változásánál azonban már visszaüt. Éppen ezért figyelmesen követni kell a nemzetközi folyamatokat és a befektetői hangulat változását, és időben alkalmazkodni kell. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az alacsonyabb kamatok nem a mi nagyszerű teljesítményünknek, hanem a kedvező légkörnek és a nálunk nyerhető magas felárnak köszönhetőek.

Ha ez utóbbi csökken, a befektetők egy része elfordul tőlünk, ahogy ezt most is érzékeljük. Matolcsyék a jelek szerint az alapkamattal egy olyan határ közelébe jutottak, amikor már a magyar papírok vonzereje erősen csökken, és ezt a forint gyengülésében is határozottan érzékeljük. A héten várható újabb kamatvágás növeli a további gyengülés kockázatát, amit erősíthet a FED állásfoglalása a pénzpumpa korlátozásáról. Előre látható, hogy a meglebegtetett 3 százalék alatti alapkamatszint nem reális, sőt néhány hónapon belül az emelés is elkerülhetetlen lesz, ellenkező esetben elszállhat a forint árfolyama.

A gyenge forint több szempontból is gondot okozhat Orbánéknak. Ott van mindjárt az államadósság kérdése: a legfrissebb adatok szerint az államháztartás adóssága csúcsra emelkedett és elérte a 22728 milliárd forintot. Ehhez jön még az önkormányzatok tartozása, és már látható, hogy a tavaly év végi 79,8 százalékos GDP-arányos adatnál magasabb értéken zárjuk az idei évet a forint jelenlegi árfolyamával. Ha a valutánk tovább gyengül, a törlesztési terhek még nagyobbak lesznek, mivel az adósság több mint 40 százaléka valutában áll fenn. Rendkívül sérülékenyek vagyunk, és a forint gyengülése még kiszolgáltatottabbá tesz minket.

A devizahitelesek problémáját is nehezíti a gyenge forint, és ezen semmilyen Kúria vagy AB döntés nem segíthet. Bármilyen új megoldási javaslat születik, a terheket az érintetteknek viselniük kell, a kérdés csak az, kinek, milyen arányban és az egész mennyibe fog kerülni az adófizetőknek. Minél erősebb a forinttal szemben a svájci frank, annál többe fog kerülni az ügy mindenki számára, a forint gyengülése tehát itt is visszaüt.

Nem jön jól a gyenge forint a legújabb rezsicsökkentési terveknek sem, amelyek jórészt a csökkenő nemzetközi energiaárakra alapozódnak. Az első 10 százalékos kört Orbánék még teljesen a szolgáltatók nyakába varrták, a második kör viszont már nagyrészt a hálózatot üzemeltető állami MVM-t terheli. A most meglebegtetett további 12 százalék forrása jórészt a csökkenő beszerzési ár lehetne – a gázár például 20 százalékkal alacsonyabb –, a forintgyengülés azonban nem kedvez ennek. Nem mintha ilyen apróság Orbánékat visszatartaná a mások, köztük az adófizetők zsebéből történő választási osztogatástól.