Így tűnt el a nyugdíjvagyon

Az 1998-ban elindított magán-nyugdíjpénztári rendszerben a dolgozók a bruttó fizetésük 8 százalékát egy választott magánnyugdíjpénztárba tették, míg a fizetés 1,5 százaléka és a munkaadó által fizetett járulék az állami rendszerbe ment. Ennek az előnye, hogy a nyugdíjas évekre már most, a jelenben elkezd takarékoskodni az ember, a megtakarítás ráadásul a hosszú évek alatt sokat tud kamatozni. A magánnyugdíj sokat enyhíthetett volna az állami nyugdíjrendszer terhein, mert a jövőben kevesebb állami nyugdíjat kellett volna finanszírozniuk az akkori adófizetőknek.

A hátránya viszont az, hogy a mai nyugdíjasok pénzét biztosító nyugdíjalapban állandó lyuk keletkezett. Ezt a lyukat a költségvetésből kellett kipótolni – a rendszer bezúzásakor havi 30 milliárd forinttal. A 2010 őszi kiigazításkor a kormány úgy döntött, hogy a megszorítások egy részét a jövőbeli nyugdíjak kárára váltja ki. Ezzel megúszható volt évi körülbelül 360 milliárd forintnyi megszorítás, de ez a pénz hiányozni fog a jövőben.

Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) adatai szerint 2945 milliárd forint került az államhoz. Ebből 233 milliárd forintot utalt vissza az ÁKK a pénztárakhoz, hogy azok fizessék ki az állami rendszerbe visszalépett tagok reálhozamát (hiszen a befizetések kamatoztak, és az infláció feletti részt adták oda a visszalépő tagoknak). 2011 őszén 433 milliárd forintot a nyugdíjalapba, vagyis a mai nyugdíjasok pénzének kifizetésére adtak át, amiből 70 milliárdot végül visszautaltak az ÁKK-nak.

Bár eredetileg a nyugdíjvagyont csak nyugdíjra és adósságcsökkentésre lehetett volna költeni, 2011-ben a költségvetésbe is jutott 96 milliárd forint. A nyugdíjvagyonból 201 milliárd forintot az állam megtartott magának – ezek nagy része részvény, vagyis az állam tőzsdei vállalatokban jutott tulajdonrészhez. A többi adósságcsökkentésre ment. 1376 milliárd forint eleve állampapírban állt, ezeket egyszerűen bevonták, ezzel csökkentve az adósságrátát körülbelül 4 százalékponttal. A maradék 676 milliárd forintot fokozatosan, a különböző vagyonelemek eladása után fordították adósságcsökkentésre (állampapírok visszavásárlására) – írja az Origo.

Az adósságcsökkentés azonban csak részben volt sikeres. Orbán Viktor 2011 júniusában még diadalmasan jelentette be, hogy az adósság elleni háborúban az első csatát megnyerték, de a nyugdíjvagyon elégetésén kívül más eredményt nem ért el. A 3000 milliárd bevonása után (a II. negyedév végén) 78,5 százalékon állt a GDP-arányos államadósság, 2013 végén pedig 79 százalékon, vagyis a nyugdíjpénz besöprése után ismét nőtt az eladósodottság.

Mit ígért a kormány?

A nyugdíjrendszer átalakítását olyan ígéretek és állítások kísérték, amelyek nem bizonyultak igaznak.

"Minden pénztártag szabadon dönthet arról, hogy marad-e magánpénztári tag, vagy átlép az állami rendszerbe” – mondta Matolcsy György, amikor bejelentette az átrendezést.

A döntés elvileg ugyan valóban szabad volt, de gyakorlatilag tortúrának tette ki magát, aki a magánpénztár mellett döntött. Kevesebb mint 30 munkanapjuk volt nyilatkozni munkaidőben az ország néhány tucatnyi nyugdíj-igazgatóságán. Ha minden pénztártag a maradás mellett döntött volna, akkor körülbelül 3000 ember állt volna sorba naponta egy-egy irodánál, percenként 6-7 embernek kellett volna nyilatkoznia.

„Lehet ilyen döntést hozni, de ez a jövőre súlyos következményekkel jár, mert kiszerződik az állami nyugdíjrendszerből” – mondta a magánnyugdíjt választókról Matolcsy György.

A bejelentett átalakítás szerint a magánrendszerben maradók csak a munkavállalói 10 százalékot tették volna félre a saját nyugdíjukra, a munkaadói rész az állami rendszerbe került volna, amelyből azonban ők nem részesültek volna a későbbiekben. A miniszter akkori állítása szerint „a jelenlegi nyugdíjjogosultságának 70 százalékát elveszíti” az, aki marad a magánrendszerben, vagyis a nyugdíjából csak 30 százalékot kapott volna meg. Matolcsy szerint ők kiléptek volna a szolidaritás rendszeréből, holott annál kevés szolidárisabb van, hogy befizetik utána a munkaadói járulékot, de ő abból semmit sem kap meg. Egy évvel később a „kiszerződést” eltörölték, vagyis 3,1 millió pénztártag abban a hiszemben döntött az állami rendszer mellett, hogy nagyon rosszul jár a magánrendszerrel, de később kiderült, hogy ez nem így van. Hogy mennyire nem, arra bizonyíték, hogy a fennmaradt magánpénztárak jelentős hozamot tudtak elérni a 70 ezer megmaradt tagjuk számára.

Az a pénztártag, aki átlép az állami rendszerbe, valamennyi megtakarítását magával hozza, ezt az egyéni számláján írja jóvá az állam. Az állami nyugdíjszámlán megtakarított összeg pedig örökölhető lesz – fogalmazott Matolcsy.

Az ígéretek ellenére az egyéni nyugdíjszámla máig nem jött létre, pedig egy kormányhatározat szerint a szabályozásnak már 2012. május végére készen kellett volna lennie. A 3000 milliárdnyi nyugdíjvagyont nem „hozták magukkal” az állami rendszerbe, és az állam nem is írta jóvá az addigi befizetéseket.

Tavaly áprilisban Rogán Antal még azt állította, hogy jóváírják a nyugdíjvagyont. Ekkor Varga Mihály volt a legőszintébb, aki bevallotta, hogy „a nyugdíjrendszerben olyan változások történtek, amelyek nem teszik indokolttá ezeknek a jóváírását”. Tavaly ősszel pedig megjelent egy pályázat az egyéni számlák informatikai rendszerére, amelyből kiderült, hogy a 2013 előtti eseményeket nem fogják kezelni, tehát nem hogy a nyugdíjvagyon, de még a befizetések bizonylata sem lesz követhető az egyéni számlákon – ha egyáltalán megvalósul – írja az Origo.