Így lesz drágább nálunk az energia
Sem olcsóbbá, sem függetlenebbé nem válik a magyar energia-ellátás rendszere a Fidesz-kormány lépéseitől és eddig megismert elképzeléseitől, éppen ellenkezőleg: az erőltetett államosítás több kárt okozhat, mint hasznot, a paksi bővítés sohasem térül meg, miközben a megújuló források jobb kihasználására és a takarékossági projektekre alig marad pénz.
A Fidesz végletekig leegyszerűsített kommunikációjában a kulcsszó a rezsicsökkentés, legyen bármi a téma. Ezzel magyarázzák az utóbbi időben minden gazdasági lépésüket, még akkor is, ha annak nincs köze a rezsihez, vagy éppen ellenkező hatással jár. A mindent elsöprő rezsiharc jó ürügy arra, hogy jelszavával eltereljék a figyelmet az intézkedések tényleges céljáról és hatásairól, és ellehetetlenítsék a józan szakmai vitát: a populista propagandával szemben hiába sorakoznak a racionális érvek, a közvélemény nagyobbik része alig-alig figyel oda rájuk. A többség nem ismeri fel, hogy a jövőnket évtizedekre meghatározó döntések születnek egy szűk hatalmi csoport sajátos szempontjai alapján.
Jó példa erre az Orbán-kormány visszaállamosítási láza az energetika területén. Az egyik hivatalos érv mellette az, hogy energiafüggésünket akarjuk így csökkenteni, ne külföldi multicégek kezében legyen az energiaellátás feletti kontroll. Ez szépen hangzik, a baj csak az, hogy egyrészt az állami befolyás az MVM és a központi döntési hatáskörök révén biztosított – lásd a hatósági árakat! –, másrészt az energiahordozókat döntő részben importáljuk, azaz a külső függésünk fennmarad, bárki is végzi a kereskedelmi tevékenységet. A másik fő államosítási érv az olcsóbb energia, mondván, hogy a multik extraprofitja miatt magasak az árak, az állam profit nélkül biztosítja majd az ellátást. Nos, egyik állítás sem igaz: a szolgáltató cégek valóban egészen az utóbbi évekig nyereségesek voltak, a profit nagyobb részét azonban visszaforgatták a fejlesztésekre, és az elmúlt időszak veszteségeit is figyelembe véve jó részük még nem termelte ki a beruházási költségeket sem.
Ami az állami vállalat profitmentességét illeti, ott van példának az MVM, amely – miközben a hazai lakossági energia-szolgáltató cégek összességében a nullszaldót sem érték el – az utóbbi három év alatt csaknem 200 milliárdos nyereséghez jutott! Szó sincs tehát arról, hogy a multik miatt magasak az árak, azok főként az importártól és a hálózati költségektől függnek, valamint az adóktól, például a 27 százalékos ÁFA-tól. A rezsicsökkentés is azért vált lehetővé az elmúlt egy évben, mert egyrészt a külső árak csökkentek, másrészt az MVM is lead tízmilliárdokat a nyereségéből.
Egyébként semmi rossz nincs abban, ha egy állami cég profitorientált, sőt. Nyereségre szükség van a folyamatos fejlesztésekhez, az ellátás színvonalának biztosításához. Ezért demagógia azt hirdetni, hogy a közszolgáltatás legyen non-profit tevékenység, ehelyett a hatékonyság növelésére kellene helyezni a hangsúlyt. Éppen ez az, amiben sajnos az állami cégek az általános tapasztalatok szerint nem jeleskednek, hanem inkább a politikai hátterű gazdasági haszonszerzés terepei. Nézzük meg a nagy állami vállalatainkat, a sikeres gazdálkodásra alig találunk példát, az ellenkezőjére annál inkább. Jelentős profitot jószerével csak ott látunk, ahol monopolhelyzet van, mint az MVM esetében.
