Honnan lesz gázunk öt év múlva?
Bár hivatalosan nem tekintik a másikat konkurenciának, egyre élesedik a harc az orosz hátterű Déli Áramlat és az uniós Nabucco projekt között az Európába irányuló gázszállításokért. Az utóbbi napokban hirtelen felpörgött és előnyt szerzett a Nabucco, de a Gazprom sem tétlenkedik. Ami hazánkat illeti, mi mindkét oldalon érdekeltek vagyunk, így nem kerülhetünk ki vesztesen a küzdelemből. A tét számunkra az, honnan kapunk majd több gázt öt év múlva.
A 10 nappal ezelőtti, prágai Nabucco-konferencia a jelek szerint egyfajta fordulópont volt a projekt alakulásában. Nem azért, mert önmagában annyira sikeres lett volna: igaz, több alapkérdésben előre lépés történt és arról is elvileg megállapodtak, hogy június végéig a részt vevő államok aláírják az első komoly dokumentumot az együttműködésről, viszont az erről szóló zárónyilatkozatot a tervezett gázforrások színhelyei közül csak Azerbajdzsán írta alá, a közép-ázsiai országok közül egy sem. Továbbra is nyitott maradt a fő kérdés, honnan lesz gáz a vezetékben.
A félsiker ellenére az események azóta elképesztően felgyorsultak, néhány nap alatt több látványos lépés történt, mint előtte évekig. Először is véglegessé vált, hogy az EU újabb 200 millió eurót ad az előkészületekre, ami lehetővé tette, hogy a projekt bécsi központjából irányítva már megindulhasson a konkrét munka. Rövidesen megkezdik az útvonal mérnöki felmérését, ez kiinduló pont a kivitelezéshez. Lökést kapott a mintegy 9-10 milliárd eurós pénzügyi háttér szervezése is, a jelenlegi állás szerint a projektet harmadrészben a részvényesek, negyedrészt az Európai Befektetési Bank finanszírozza, de forrásokat nyújt az EBRD, a Világbank, valamint amerikai és kínai pénzintézetek is.
A Nabucco felgyorsulását az orosz Gazprom nem nézi tétlenül. Bár vezetői azt hangsúlyozzák, hogy nem akarnak konkurálni, a cselekedeteik ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. Moszkvának az az érdeke, hogy a keletről Európába irányuló teljes gázszállítás a kezében maradjon, és ne legyen alternatív lehetőség. A tervezett Északi és Déli Áramlatnak is az a lényege, hogy Ukrajnát elkerülő új útvonalakat hozzanak létre, de azokat is ők ellenőrizzék. Ezért a kulisszák mögött mindent elkövetnek a Nabucco meghiúsítására, vagy legalábbis késleltetésére.
Későn vették észre, de óriási hibát követtek el az év elején azzal, hogy az Ukrajnával folyó gázár vita miatt teljesen leállították az európai szállításokat. Azt hitték, hogy ezzel kikényszerítik az EU fellépését Kijevvel szemben, ami az ő pozícióikat erősíti. Ezzel szemben annyit értek el, hogy növekedett az uniós bizalmatlanság velük szemben, és nagy ösztönzést kapott a már leülni látszó Nabucco-projekt. Ugyancsak hiba volt az elhamarkodott ármegállapodás miatt vitába bonyolódniuk a legnagyobb közép-ázsiai termelővel, a Nabucco számára is kulcsfontosságú Türkmenisztánnal.
A baklövéseket felismerve a Gazprom több fronton is támadásba lendült. Gyorsan megállapodást kötött a Déli Áramlatról az érintett európai országokkal, hazánkon kívül az elmúlt napokban a görögökkel, bolgárokkal, szerbekkel és olaszokkal. Az utóbbiak esetében már az eredetileg tervezett évi 31 milliárd köbméteres kapacitás kétszereséről esett szó. Egyidejűleg ajánlatot tett az azerieknek a teljes jövőbeni gáztermelésük felvásárlására /ezt a közép-ázsiai országoknak már korábban megtette/. Ezzel a lehetséges gázforrásokat igyekszik megszerezni az unió orra előtt, végképp meghiúsítva az alternatív beszerzési törekvéseket.
Ezért is robbant bombaként a hét végén a hír, hogy a Mol és az osztrák OMV 10-10 százalékos érdekeltséget szerzett két olyan öbölmenti arab cégben, amelyek az észak-iraki kurd területek gázmezőinek feltárásában érdekeltek. Ezért cserében maguk is 3-3 százalékos tulajdont adtak az araboknak, mutatva ezzel a stratégiai együttműködési szándékot. Az ügylettel a Nabucco-projekt esélyei két szempontból is ugrásszerűen javultak. Egyrészt olyan gázforráshoz jutottak, amely a közép-ázsiai mezőktől függetlenül lehetővé teszi a szállítások megindulását. Másrészt így a török probléma is megoldódni látszik: Ankara ugyanis a tranzitútért cserébe egyebek mellett a Nabucco-vezetéken szállított mennyiség tíz százalékát kérte, ami viszont az egész vállalkozás értelmét megkérdőjelezte.
A kurdisztáni gázból a tervek szerint akár ennél jóval több, tízmilliárd köbméter is juthat majd Törökországnak, nagyjából ugyanennyi magának Iraknak, és 9-10 milliárd Európának, ami éppen elegendő a csővezeték beindításához. Ehhez még 20-25 milliárd köbméterre szükség lesz a teljes kapacitás kihasználásához, de más a tárgyalási pozíció a Kaukázusban és Közép-Ázsiában is, ha már létezik a szállítási útvonal. Így elvileg 2014-ben már szállíthat a Nabucco, amely tehát jelentős előnyhöz jutott az optimális esetben is csak egy évvel később üzemkész orosz Déli Áramlattal szemben.
Nekünk, magyaroknak jól jön a leendő vezetékek közötti élesedő harc. Miután mindkettőben érdekeltek vagyunk, csak nyerhetünk a projektek felgyorsulásával és az importirányok bővülésével. A küzdelmet mégsem nézhetjük karosszékből, részben azért, mert finanszírozási és más kötelezettségeink vannak, részben pedig azért, mert az oroszok válaszcsapásának egyik célpontja lehetünk. Az elmúlt napokban a Mol tőzsdei árfolyama villámgyorsan emelkedett. Elemzők ezt annak tulajdonítják, hogy a már 21 százalékos tulajdonnal rendelkező orosz Szurgutnyeftyegaz felvásárlásba kezdett. Ha ez igaz, nyilvánvaló az összefüggés az iraki ügylettel: még fontosabbá vált Moszkva számára a befolyásolás lehetősége a magyar olajtársaságban.
