Foglalkoztatás: hogy nő az, ami csökken?
Ha a közmunkásokat kivesszük az adatokból, akkor a közszférában a növekedési ütem 2008-hoz képest 4,7 százalékra szelídül, míg 2010 óta 2,1 százalékos csökkenés figyelhető meg.
A foglalkoztatási helyzet javítása a 2010-től regnáló kormány egyik fő célkitűzése volt. Az aktív munkaerő piaci beavatkozásában látták a megoldást, ami a tíz év alatt egymillió új munkahely szlogenjében mutatkozott meg – írja a GKI Gazdaságkutató Intézet.
A KSH lakossági megkérdezésen alapuló felmérése szerint 2013 végén már négymillió fölött volt az előző héten legalább egy órát dolgozók száma. Ebből jelentős részt tettek ki a közfoglalkoztatás keretében megélhetést találók, valamint a külföldön munkát vállalók, ezek nélkül még e felmérés szerint sem változott a foglalkoztatási helyzet – mutat rá a GKI.
Tovább árnyalja a képet a KSH öt fő feletti foglalkoztatott-létszámmal rendelkező cégek és a teljes (állami és önkormányzati) intézményi kört felölelő adatgyűjtése. Eszerint a közszférában 2008, a válság kezdete óta közel kilenc százalékkal bővült a dolgozók száma, igaz, ennek nagyobb része 2010 előtt talált megélhetést az állami intézményekben. 2010 óta ugyanis csak 1,8 százalékos a bővülés – írja a GKI.
Látható, hogy a létszámnövekedés tetemes részét a közfoglalkoztatottak (közmunkások) teszik ki. Ha őket kivesszük az adatokból, akkor a közszférában a növekedési ütem 2008-hoz képest 4,7 százalékra szelídül, míg 2010 óta 2,1 százalékos csökkenés figyelhető meg. Ennek valószínűleg az az oka a GKI elemzése szerint, hogy a korábban közalkalmazottként, esetleg normál munkaszerződéssel alkalmazottak egy részét elbocsátották, és helyettük közmunkásokat vettek fel, illetve jó néhány iskola átkerült egyházi irányítás alá, és így vált a nonprofit szektor részévé. Más oldalról az egészségügyi intézmények államosításával a nonprofit szektorból is kerültek át a költségvetési intézményi körbe dolgozók – adta hírül honlapján a Világgazdaság Online.
