Ez új: megpróbáljuk megúszni az IMF-hitelt?
A Fidesz-kormány hagyományos és unortodox módszerekkel, valamint pénzügyi trükkökkel igyekszik jövőre csökkenteni az államadósságot és a finanszírozási terheket. A tervezett lépések piaci fogadtatása komoly kockázatokat rejt magában, de ha bejönnek és a nemzetközi hangulat sem romlik, elkerülhető lesz az IMF-hitel és a vele járó szigorú külső kontroll.
Ember legyen a talpán, aki követni tudja, hanyadszorra írják át a fél éve már kőbe vésett 2013-as költségvetést. Már vélhetően a fideszes szavazógép is régen elvesztette a fonalat, de már hozzászoktak, hogy lényegében látatlanban hagyják jóvá az előterjesztéseket és a követhetetlen, gyakran egymásnak ellentmondó módosításokat. A volt köztársasági elnöktől kezdve az ombudsmanon át a szakemberekig mindenki bírálja azt az elképesztő törvénygyártási gyakorlatot, amelyet a kétharmados többség folytat: a javaslatok előkészítetlenségét az egyéni képviselői indítványok tömege tetézi, időt sem adva a vitára és a szövegek normális összefésülésére. Ennek nyomán aztán még a végszavazás előtt, sőt után is folyamatosan módosítgatnak, részben újabb ötletekkel állva elő, részben pedig a rengeteg hibát korrigálandó.
A már késznek tűnő büdzsébe még a hét elején is néhány fontos dolgot belejavítottak, egyebek mellett azt, hogy az eddig tervezett 76,8 százalékról 74 százalék alá fog csökkenni a GDP arányos államadósság a jövő év végére, bizonyítván a Fidesz adósságellenes harcának sikerét. A különbség abból ered, hogy az önkormányzatoktól átveendő adósság és finanszírozás kapcsán a kosárba kerülő állampapírokat megsemmisítik, azaz nagyjából az történik, mint a magán-nyugdíjpénztári vagyon lenyúlásakor. Ez olyan egyszeri forrásbevonás, amelynek ára van ugyan, de most jól mutat az adatsorban: a nyugdíjpénzek nélkül ma is 80 százalék felett lenne az adósságráta, és ez a mostani húzás is 3 százalékos látszólagos csökkenést fog eredményezni, feltéve persze, hogy a GDP a tervezett arányban nő, nem pedig csökken, ahogy a szakértők többsége jósolja.
Megy a trükközés
Nem ez az egyetlen trükk, amely a jövő évi büdzsé kozmetikázását célozza. Arról is döntött a parlament, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően jövőre rögzített árfolyamon, 283 forint per eurón számítják majd a hiteltörlesztést, függetlenül a tényleges kurzustól. Így aztán folyamatosan eltér majd a költségvetésben kalkulált és az euróvásárlás valódi összege, azaz ha gyengül a forint, az nem rontja az egyenleget. Ez akkor nem okoz nagy gondot, ha beválnak azok a jóslatok, hogy az új MNB-vezetést felhasználva Orbánék a valutatartalékból kívánják majd törleszteni a hiteleket, tehát nem a pénzpiacon szerzik be a szükséges valutát. A tartalék megcsapolása azonban rendkívül kockázatos: a jelenlegi kb. 33 milliárd euróból 1-2 milliárd még lehívható, de a jövő évi teljes, 5 milliárd euró közeli adósságszolgálat ily módon történő teljesítése már több mint veszélyes piaci reakciókat váltana ki.
Hasonló a helyzet a jegybanki alapkamat túlzott csökkentésével is. A jelenlegi 6 százalék kedvező légkörben jövőre simán 5 százalékra eshet, ennél nagyobb vágás azonban már mind az infláció, mind pedig a befektetőknek kínált felár szempontjából visszaüthet. Az állampapírok hozamát a kereslet határozza meg, ez önmagában korlátot jelent. Az alapkamat túlzott csökkentését a bankok is megszenvedik, mivel az MNB-nél tartott likviditásuk után egyre kevesebb pénzt kapnak, sőt reálértékben veszítenek. Még súlyosabb csapás lesz számukra, ha az MNB valóban megszünteti a kötelező letétek utáni kamatot: mindezek együttesen további tízmilliárdokkal növelhetik a bankszféra veszteségeit.
Önkormányzati adósságok: előtérben a józan ész?
A büdzsé végrehajtását befolyásolja az önkormányzati adósságok átvételének konkrét módja is. Ebben is változás van a korábbiakhoz képest, mivel az 5000 főnél kisebb településeken sem lesz automatikus a dolog. Úgy tűnik, előtérbe került a józan ész, hogy nem mindegy, miért adósodott el a település, a feladatai ellátásához vett fel kölcsönt, vagy presztizs-beruházásokra, esetleg pénzügyi műveletekre. Az új koncepció szerint a vállalkozási céllal felhalmozott tartozás csupán 40 százalékát veszi át az állam, a többiről egyéni elbírálás alapján döntenek. Ez persze nyilvános kritérium rendszer nélkül szubjektív, és borítékolható, hogy a politikai lobbierő szerint fognak majd egyesek jól, mások rosszul járni.
Ez az ország konszolidált adósságát nem fogja közvetlenül érinteni, az viszont már igen, hogyan fog a kormány az érintett hitelezőkkel megállapodni. Kiszivárgott hírek szerint a 612 milliárd legalább ötödét le akarják alkudni, ami újabb 120 milliárdos érvágás lenne a bankoknak, ugyanakkor persze törlesztési garanciát is kapnának.Az alku nem lesz könnyű, mert a többféle különadók miatt a magyar bankrendszer 2011 óta veszteséges, a hitelezés mélypontra zuhant, ami mind a fogyasztásra, mind a beruházásokra, végső soron pedig a gazdasági növekedés esélyeire visszahúzó hatással van.
A kormány célja a felsorolt trükkökkel és módszerekkel az, hogy az IMF-EU-hitel nélkül is csökkenteni tudja a törlesztési és finanszírozási terheket. Ha minden tervük bejön, az jövőre összességében akár 200-250 milliárd forinttal is javíthatja a költségvetés egyenlegét. Ehhez viszont az is kell, hogy a világgazdaság és főleg az EU meginduljon felfelé, és a befektetői bizalom is növekedjen. Éppen ez a legnagyobb kockázat: kedvezőtlen folyamatok esetén a tervezett lépések egyenként is keményen visszaüthetnek, összességükben pedig a stabilitásunkat is megrendíthetik. Ugyanez, sőt még nagyobb egyenlegjavító hatás kockázat nélkül, az IMF-megállapodással is elérhető lenne, de Orbánék számára az abból származó kontroll csak a legvégső esetben kívánatos.
