Ebben tényleg jobban teljesítettek Orbánék
Miközben nálunk töretlenül folyik a demagóg bankellenes kormánypropaganda, az euróövezet országai között egyetértés született a bankunió alapvető kérdéseiben. A leendő pénzügyi válságok megelőzését szolgáló rendszerhez mi is csatlakozhatunk, bár ez aligha férne össze a Fidesz „szabadságharcos” mentalitásával.
A Fidesz kommunikációja arra a pajzán viccre emlékeztet, amelyben valakinek mindenről ugyanaz a dolog jut az eszébe. Lehet bármi a konkrét téma, Orbánék üzeneteiből nem maradhat ki a rezsicsökkentés, valamint a gonosz bankok és multik emlegetése. A kormányfő legújabb, a szavazóit mozgósítani igyekvő levelében harcra szólít fel a rezsicsökkentés védelmére, mert azt a „külföldi közműcégek és bankok” támadják. A megfogalmazás érdekessége az, hogy a közművállalatok jelentős része éppenséggel magyar, valójában önkormányzati tulajdonú, és az erőltetett díjlefaragás miatti veszteségeket részben – a romló szolgáltatási színvonal miatt – maguk a fogyasztók, részben pedig az adófizetők szenvedik el.
Jó volna tudni azt is, mi a fene közük van a bankoknak rezsiharchoz, őket vajon milyen alapon vádolja meg a kormányfő, hiszen nem birtokolnak semmilyen közművet sem. Az egyetlen épeszű magyarázat az lehet, hogy Orbánék semmilyen propagandisztikus lehetőséget sem akarnak kihagyni a bankokkal szembeni primitív ellenérzések szítására, legyen szó bármiről. Úgy tűnik, hogy ezzel próbálják ellensúlyozni a devizahitelekkel kapcsolatos időhúzásukat és bizonytalankodásukat, ha már nem tesznek semmi érdemlegeset az ügyben, legalább az indulatokat fűtik. Esetleg hangulatot akarnak teremteni az Alkotmánybíróság ítéletéhez, hátha az számukra kedvezőbb lesz, mint a Kúria döntése, bár az alapproblémán aligha fog változtatni. Netán arról igyekeznek elterelni a figyelmet, hogy az elmúlt év egyik utolsó, elhallgatott lépéseként milliárdokkal csökkentették a bajba jutott devizahitelesek segítését szolgáló eszközkezelő idei pénzkeretét.
Míg nálunk a bankellenesség szítása foglalkoztatja a kormányt, addig a kontinensünk boldogabbik felén inkább a bankrendszer működésének javításán és jobb ellenőrzésén dolgoznak. A cél a mostanihoz hasonló pénzügyi válságok elkerülése, a felelőtlen üzleti működés lehetőségének korlátozása. Velünk ellentétben ezt nem a pénzintézetek folyamatos ostorozásával és agyonadóztatásával akarják elérni, hanem olyan átfogó mechanizmus bevezetésével, amely időben képes észlelni és kiszűrni a túlzott kockázatvállalást. Ennek egyik eszköze az egységes bankfelügyelet, amely a teljes uniós hitelezés 70 százalékát adó 130 nagybank állandó ellenőrzését látja el, a másik az egységes bankszanálási rendszer létrehozása, amely képes a bajok kezelésére és elhárítására.
Az előbbi szigorú szabályok szerint követi figyelemmel a bankok működését és szükség esetén jogosult beavatkozni abba a problémák megelőzésére. Az utóbbira közös alapot hoznak létre a nemzeti szanálási alapokból, méghozzá 2025-ig fokozatosan növekvő befizetésekkel. A cél az, hogy minél kevesebb közpénzt használjanak fel az esetleges mentőcsomagokra: először a tulajdonosok és a hitelezők, majd pedig a nagybetétesek jönnek, utána fordulhatnak az alaphoz, ha pedig az sem elég, csak akkor jöhetnek az adófizetői pénzek. Ezzel a rendszerrel egyrészt lecsökken a válságok keletkezésének esélye, másrészt ugrásszerűen emelkedik a tulajdonosok felelőssége, tehát ők is jobban fognak figyelni a menedzsmentre.
