Dinnyeháború: összekente magát egy fideszes

Helyi monopóliumát kihasználva jóval a piaci ár alatt vásárolta fel a dinnyét a jászapáti termelőktől Pócs János – mondták a

hvg.hu-naka politikus egykori üzletfelei. Egy neve elhallgatását kérő korábbi dinnyetermelő egy olyan számlát is eljuttatott hozzánk, amelyen az látszik, hogy Pócs cége idén június 30-án a szolnoki Fruit & Soil Kereskedelmi Kft.-től vett nagy tételben olasz dinnyét – 1426 kilogrammot, 126 forintért kilogrammonként. A volt termelő azt állítja, a Pócs és Társai Kereskedelmi Kft. az idei szezon elején saját termesztésű áruként árulta az import gyümölcsöt, Pócs János azonban ezt tagadta lapunknak, és azt mondta, mindig tájékoztatták a vevőket, ha valamelyik áru nem saját termesztésű volt. Pócs János képviselővé választása óta személyesen már nem vesz részt a cég irányításában, amelyet azóta felesége nevére írattak át.

„A termelők érdekében”

Pócs János jelenleg Jászapáti polgármestere és a térség országgyűlési képviselője. Az elmúlt hetekben a hazai termelőket és fogyasztókat a „bizonytalan eredetű külföldi áruval” szemben védelmező nyilatkozataival vált ismertté. Márciusi parlamenti felszólalásában, a Magyarországon csomagolt, de nagyrészt külföldi eredetű termékek kapcsán azt kérdezte a kormánytól, mitől tekinthető egy termék magyarnak. Augusztus elsején éjjel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint a Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága tartott razziát a Budapesti Nagybani Piacon, az akcióban Pócs János mint dinnyetermelő is részt vett. A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában pedig megvédte az agrárminisztérium által kezdeményezett dinnyeár-egységesítést, amely során az összes magyarországi áruházláncot rábírták, hogy legalább 99 forintért árulják a görögdinnye kilóját. Pócs bírálta a Gazdasági Versenyhivatalt, amely kartellgyanút fogalmazott meg az eset kapcsán, és kijelentette: az áremeléssel a magyar dinnyetermelők érdekeit védi a kormány.

A 80-as években tanulta ki a mesterséget

Pócs János egykori üzletfele elmondta: a Pócs család a rendszerváltás előtt úgynevezett részes művelés keretében foglalkozott dinnyetermeléssel, vagyis a termelőszövetkezethez társulva végeztek munkát, de terményeik egy részét megtarthatták. Azon kívül, hogy ez a munka jobb megélhetést biztosított a szövetkezeti földművelésnél, Pócs fontos üzleti tapasztalatokra és kapcsolatokra is szert tehetett, amelyeket a rendszerváltás után tudott hasznosítani.

A rendszerváltáskor Pócs János a többi termelővel együtt kivált a szövetkezetből, majd a kárpótlások időszakában körülbelül húsz hektár dinnyeföldet vásároltak Jászapáti térségében. Ekkoriban kezdett Pócs János a magyar dinnye exportálásával foglalkozni, először egy osztrák befektetővel szerződött: az ő nevében Pócs felvásárolta Jászapáti környékéről a dinnyéket, amit az osztrák üzletember Nyugat-Európában értékesített. Néhány év múlva a későbbi politikus „levált” partneréről és önálló exportvállalkozást indított. Riportalanyunk úgy tudja, főleg a volt szocialista országok piacaira, Lengyelországba és Csehországba szállított dinnyét.

Háromszoros árréssel dolgozott

Pócs üzletpolitikája nagyon egyszerű volt – emlékezett vissza korábbi üzletfele. A hazai termelőktől piaci ár alatt, kilogrammonként gyakran 6 forintért vásárolt dinnyét, amit aztán ennek a háromszorosáért adott el külföldön. Mint mondta: az alacsony vételi árat azzal indokolta, hogy a vásárlók nem elégedettek a magyar dinnyével, és sok helyen nem kelt el az áru. A jászapáti kistermelők ugyan nem örültek az alacsony áraknak, de kényelmesebb volt nekik Pócs már meglévő telepére szállítani terményeiket, mint elmenni a hatvani, erdőtelki és jászszentandrási felvásárlókhoz. A helyiek nagy része elsősorban nem dinnyetermelésből élt, hanem más terményeket, főleg gabonát termeltek, vagy főállásban dolgoztak, így a veszteséges dinnyeeladás nem jelentett pótolhatatlan jövedelemkiesést.

A jászapáti dinnyetermesztésre azonban súlyos hatással volt Pócs üzletpolitikája – állítja a korábbi dinnyetermelő. Korábban a város környéke jelentős dinnyetermő vidéknek számított, a gyümölcsnek kedvező fekete homokos talaj miatt szinte minden földbirtokos család foglalkozott dinnyetermeléssel is. Az alacsony felvásárlási ár miatt azonban a 2000-es évek végére szinte mindenki felhagyott ezzel a tevékenységgel, hiszen többé nem volt nyereséges dinnyét termelni. A dinnyeföldek a gazdák kezében maradtak, akik másfajta terményekkel vetették be azokat, így ma már gyakorlatilag megszűnt a jászapáti „dinnyevidék” – kivéve Pócs János körülbelül 20 hektáros földjén, ahol a politikus cége ma is dinnyét termeszt.

A dinnyetermelés összeomlása miatt Pócs cége is összezsugorodott. A kilencvenes években még évente 100-150 kamionnyi dinnyét szállított külföldre, az utóbbi években ez a szám 20 körülire esett vissza (az adatokat Pócs János is megerősítette). Volt beszállítója szerint részben azért lett főállású politikus, mert „a dinnyekereskedelemből már nem tudott megélni”.

Magyarként árult olasz dinnyét? - részletek a

HVG-n.