Devizahitelek: ki járhat jól, és ki rosszul?

A Fidesz-kormány kezdettől fogva az egyik fő csapásirányának a devizahitelek problémájának megoldását tekinti. Ebben két szempont vezeti: egyrészt ezzel széles választói tömegek szemében szerezhet jó pontokat, másrészt a monetáris mozgásterét kívánja bővíteni a forintárfolyam alakulására való érzékenység csökkentésével. Az elmúlt két évben tett is lépéseket az ügyben, de nem tudta meghazudtolni magát, és ebben is a tehetősebb rétegeknek kedvezett, a leszakadókról pedig lemondott. Ennek jegyében azoknak adott kedvezményt, akik egy összegben törleszteni tudtak, és ez 370 milliárd forint veszteséget okozott a bankoknak, aminek harmadát az állam – az adófizetők pénzéből – átvállalta. A fizetésképtelen adósok hatalmas serege ezzel szemben egy ócsai lakóparkot kapott, amelynek máig részben lakatlan 80 háza sok milliárdunkba került. Hosszú huzavona után létrejött az állami eszközkezelő is, amely a lakásuk elárverezésétől próbálná megmenteni a nem fizetőket, de eddig csupán tízezer ellehetetlenült adóson segítettek a 150 ezerből.

Az árfolyamgátas ötlet, azaz az öt éven át rögzített árfolyamon történő törlesztés némi tartozáselengedéssel kiegészítve már ésszerűbb intézkedés volt, de az erre jogosultak alig több mint harmada élt ezzel a lehetőséggel, vélhetően részben bizalmatlanságból, részben pedig a halmozódó árfolyam-különbözet nagyságától félve. Az idén tavasszal úgy látszott, hogy Orbánék már kifogytak az ötletekből, mert többször leszögezték, hogy nem készül újabb devizahiteles csomag. Ennek a hátterében az áll, hogy már az addigi lépések is sok száz milliárddal terhelték a bankszektort és a költségvetést, a devizahitelek teljes kivezetése pedig még ennél is jóval többe kerülne, amit a bankok és a költségvetés is nehezen bírnának el.

A választási szempontok azonban a jelek szerint mindent felülírnak, és a nyár végén újra a napirendre került az ügy, méghozzá a szokásos módon: Orbánék egyből támadtak, és megfenyegették a bankokat. A rezsicsökkentés propagandisztikus sikerén felbuzdulva ugyanazt az utat próbálják követni, azaz látszólag az érintett cégekre, ebben az esetben a hitelező pénzintézetekre hárítani a terheket. A devizahitelek teljes kivezetésére kértek javaslatokat a bankszférától, de rögtön meg is zsarolták azzal, hogy ha november elsejéig nem történik semmi, majd a kormány megmondja, mi legyen.

Hogy pontosan lássuk, mi a tét, nézzük a számokat. 2011 óta a devizahitelesek több mint harmada kapott valamilyen segítséget, mintegy 170 ezren a végtörlesztéssel, nagyjából ugyanennyien az árfolyamgátas konstrukcióhoz való csatlakozással. Ezzel párhuzamban a teljes hitelállomány is szűk 30 százalékkal, 3500 milliárd forintra csökkent, ami félmillió adós között oszlik meg. Ez is még óriási összeg, és nyilvánvaló, hogy bármilyen elhamarkodott lépés rendkívül kockázatos úgy a bankokra, mint a költségvetésre és a pénzügyi stabilitásra nézve. Hiába beszélt a Fidesz egyszeri, gyors megoldásról a devizahitelek kivezetésére, ez a kockázatok miatt kivihetetlen.

Ráadásul ha hirtelen forintosítanának mindent, azzal eltüntetnék ugyan az árfolyamkockázatot, a törlesztőrészletek azonban cseppet sem csökkennének. Ahhoz kamat, sőt tőke elengedésére van szükség, méghozzá komoly mértékben, hogy a hatás valóban jelentős legyen. Jól hangzik, hogy ezt nyeljék le a bankok, de Orbánék is tudják, hogy azok tűrőképességük határához közelednek, aminek a levét a gazdálkodó cégek és a lakosság egyaránt megisszák. Ismét nézzük a számokat: az elmúlt két évben a magyar bankok összvesztesége 400 milliárd forint volt, ami a végtörlesztésnek és a különadónak köszönhető. Az idén a bankok több mint 600 milliárd forint adót fizetnek, a másfélszeresét a tavalyinak, ha ezt újabb több száz milliárdos teherrel fejelnék meg, az alapjaiban rázkódtatná meg a rendszert.

Figyelmeztető jelek sokaságát látjuk. A hitelezési tevékenység visszaesett, az anyabankok az utóbbi két évben mintegy 1000 milliárd forinttal feltőkésítették ugyan a magyar érdekeltségeiket, egyidejűleg viszont ennek csaknem a háromszorosát menekítették ki a bizonytalan környezet miatt. Miért tennének oda likvidpénzt, ahol a kormány önkénye növekvő veszteségeket kényszerít rájuk? A többletköltségek egy részét természetesen az ügyfelekre hárítják át: miközben a fideszes propaganda azt harsogja, hogy ne az emberek, hanem a bankok fizessenek – ami persze nettó hülyeség, mert éppen az emberek és a cégek pénze van a bankoknál –, a bankköltségek egy év alatt másfélszeresre növekedtek! A pluszadók és a devizahitelek terhe tehát így vagy úgy, de végső soron a mi vállunkra kerül.

Erre a jövőben is felkészülhetünk, bármilyen új megoldás születik. A legfrissebb nyilatkozatok alapján az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a Matolcsy-féle MNB javaslatához hasonló modell lesz a befutó. Ennek lényege, hogy nincs egyszeri, nagy kockázattal járó forintosítás, hanem az adósok a futamidő végéig rögzített árfolyamon törleszthetnek, és a különbözetet teljes egészében elengedik nekik. Ez elvileg jól hangzik, de az ördög a részletekben van. Az első kérdés mindjárt az, milyen árfolyamot rögzítenek, mert alapvetően ettől függ, mennyivel csökkenhetnek a törlesztőrészletek.

A következő logikus kérdés, milyen körre vonatkozik majd ez a lehetőség; csak a lakáshitelekre, vagy a szabad felhasználásúakra is? A különbség óriási, mivel a hitelek fele az utóbbi kategóriába tartozik. További igen lényeges kérdés, ki viselje és milyen arányban az árfolyamkockázatot és az összveszteséget. Egyoldalúan a bankokra hárítani az egészet nem lehet, túl sok lenne, a büdzsé pedig amúgy is rendkívül feszített, sokat nem vállalhat át. A várható veszteség nagysága az előző kérdésekre adott válaszoktól függ, de szakértők szerint évi 50-100 milliárd között mozoghat.

Végül továbbra is nyitott marad a 130 ezer igazán bajba jutott és már nem törlesztő adós ügye. Számukra a fentiek semmit nem jelentenek, mert se így, se úgy nem tudnak fizetni. Közülük csak nagyon keveseknek nyújthat segítséget az eszközkezelő, mert felettébb szűkös a kerete. Úgy tűnik, velük nem törődnek, pont azokkal, akik leginkább segítségre szorulnak. Önmagához híven a Fidesz-kormány a jelek szerint itt is lemond a legelesettebbekről.