Csalódások

Rákospalotán a régi kertvárosban, a Pótlék-dűlőben élek. Itt némileg közvetlenebb a kapcsolat a szomszédokkal, ismerősökkel.

Sokszor elbeszélgetünk a világ dolgairól. Tudják rólam, alapítója voltam itt a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének, 1994-ig önkormányzati képviselő voltam. Ma már megvénülve, visszavonultan élek, az MDF-nek tagja vagyok, de betegségem nem enged aktív szereplést.

Megdöbbentett, hogy az utóbbi időben – főként idősebb munkásemberek – azzal szólítanak meg, hogy mi van a régi pártommal, hogy Dávid Ibolya a kommunistákkal parolázik, hogy a Bokros az Európai Parlamentben elárulja a nemzeti érdekeket.

Honnan veszik azt a sok szamárságot, rágalmat, ahogyan az elnök asszonyról gyűlölködve beszélnek? Mi adja az impulzust – kérdezem –, érte valamilyen sérelem a nyilatkozót? És megkérdem, emlékezik-e kedves szomszédom Dávid Ibolya igazságügyi miniszteri munkájára. Hogy mostanra már nincs a népszerűségi lista élén, annak köszönhető, hogy a „jobboldali” sajtó bértollnokai kígyót-békát kiabálnak rá.

Megértem azokat, akik ilyen rendkívüli külső nyomás hatására elhagyják a pártot. Bizonyára más szervezetben – amelynek csillaga most egyre fényesebb – próbálnak helyet szerezni. Sőt azt is megértem, ha nem értenek egyet az elnök és környezetének politikai irányultságával. De azt csak sajnálni tudom, hogy eleve bizalmatlanok az MDF politizálásával szemben, s szeretném visszahozni mindazokat, akik elhagytak minket.

Domonkos István
a Bajcsy-Zsilinszky
Társaság régi tagja
Budapest