Bóvli-veszély: haladékot kaptunk, kihasználjuk?

Két dologban igaza van a kormányszóvivőnek: a magyar gazdaság jelenlegi helyzete nem indokolja a bóvli kategóriába sorolást, és a pénzpiacok valóban büntetnek minket. Ennek a magyarázatában azonban már messze kerül a realitásoktól, finoman szólva is komolytalan az adósságunk csökkenésére, az úgymond sikeres gazdaságpolitikára és a jövő évi költségvetésre hivatkozva bírálni a hitelminősítők lépését. A forintban számolt adósságállományunk ugyanis nem csökkent, hanem tizedével nőtt a kormányváltás óta, a gazdasági sikereket nehéz lenne konkrétumokkal alátámasztani, a 2012-es büdzséterv alapszámait pedig egyetlen független szakértő sem tartja reálisnak. Szijjártó tehát azokat a tényezőket sorolta fel, amelyek éppen a negatív minősítés hátterében is szerepelnek. Ez utóbbi valóban egyfajta büntetésként is értelmezhető, de nem a Fidesz-kormány nagy szabadságharca, hanem hiteltelen és abszurd lépései miatt.

Orbánék minden ténykedésükkel szinte ránk húzzák a fekete bárány szerepét, pedig valóban vannak olyan uniós országok - bár nem sokan -, amelyek makromutatói a miénkénél is rosszabbak. Ott viszont nem tesznek úgy, mintha minden rendben lenne és a kormány munkája pedig maga a tökély, nem küldik el a fenébe Brüsszelt és az IMF-et, nem hirdetnek ellenük függetlenségi háborút, és nem a nemzetközi tőke valamiféle sötét összeesküvését okolják a belső bajokért. A hitelminősítők lépése tehát nem csupán a gazdasági kilátásainkkal kapcsolatos kételyeket tükrözi, hanem főként a magyar kormánnyal szembeni teljes bizalmatlanságot.

Ezzel nincsenek egyedül, a befektetők ugyanezt már jelentős részben beárazták. A forint ma olyan gyenge, amilyen csak a válság mélypontján volt, ugyanez igaz hazánk kockázati felárára. Az akkori időszakot idézi az állampapír-aukciók sorozatos kudarca és a hosszútávú kötvényeink magas hozama is, tehát nem csupán néhány felelőtlen minősítő rosszakaratáról van szó, hanem a pénzpiacok lesújtó ítéletéről. Még mielőtt valaki emögött a sárba tiprásunkra szőtt manipulációt sejtene, jó ha tudja, hogy a konkrét piaci döntéseket sok-sok ezer befektetési bróker hozza, olyanok, akiket eléggé el nem ítélhető módon csak a nyereségvágy hajt, és ahol túl nagy kockázatokat látnak, oda nem tesznek pénzt, sőt elhoznak. Különösen igaz ez a mai, kiszámíthatatlan nemzetközi légkörben, amikor a befektetési alapok rendkívül óvatosak, és ezt várják el az ügyleteket bonyolító munkatársaiktól is.

Mit látnak ők nálunk? Kapkodó, a szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó és egyfajta politikai szemléletet kiszolgáló gazdasági intézkedéseket, egymásnak ellentmondó, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő kijelentéseket, és mindehhez minden kritikát csuklóból elutasító, nagyképű és pökhendi magatartást. Mindezt tetézik a jogbiztonságot és az európai alapértékeket sértő sorozatos lépések, a demagóg, nacionalista propaganda, az állandó ellenségkeresés, az önkritika és az alkalmazkodási készség teljes hiánya. Az lenne a csoda, ha mindez nem riasztaná el a befektetőket.

A saját maga által kiprovokált vészhelyzetet látva a Fidesz-kormány hátat fordított ugyan eredetei gazdasági koncepciójának, de koherens stratégia helyett rögtönzött és következetlen intézkedésekkel próbál úrrá lenni a gondokon. Képtelen a hibáit beismerni, így korábbi ígéreteinek a foglya, annak ellenére, hogy azokból lényegében semmit sem teljesít. Ennek nyomán és persze a szakmai és társadalmi egyeztetések elmaradása miatt minden lépése ellentmondásos, kommunikációja pedig álságos. Ezért nem megszorítás nála a megszorítás és adócsökkentés az adóemelés, ezért megoldás a foglalkoztatásra a közmunka és nem a valós munkahelyteremtés, ezért reform a drasztikus pénzelvonás, fejlődés a leépítés stb.

Orbánék magatartásának iskolapéldája a jövő évi költségvetés, amely szerintük mindent teljesít azzal, hogy 3 százalék alatti a hiánycél. Nem zavarja őket, hogy maga a Számvevőszék minősítette értékelhetetlennek a bevételi oldalt, mivel hiányoznak a szükséges háttérelemzések és jogszabályi hivatkozások, azaz nem látni, mire alapozzák a tételek többségét. Nem érthető az sem, miért ragaszkodnak még mindig a másfél százalékos GDP-növekedéshez, amikor abban már maguk sem hisznek, jó, ha nem lesz recesszió. Önmagában ez és a forint gyengülésének negatív hatása hitelteleníti az egész büdzsét, tehát vagy elérhetetlen lesz a hiánycél, vagy nagyon gyorsan keményen bele kell nyúlni. Ezt minden szakértő világosan látja idehaza és külföldön is: ugyan miért erősödne a bizalom irántunk? A baj tehát nem csupán az, hogy egy továbbgyűrűző pénzügyi válság minket másoknál érzékenyebben érintene, hanem főleg az, hogy a befektetők nem hisznek abban, hogy a Fidesz-kormány képes azzal szembenézni.

Pedig nem szükségszerű, hogy így legyen. Félrevezető Orbán állítása, hogy a nullánál is kevesebb a mozgásterünk, ezzel csak a felelősséget akarja magáról hárítani. Pénzügyi értelemben valóban be vagyunk szorítva, de egy reális költségvetéssel, átalakított és igazságosabb adózási rendszerrel, szerényebb és együttműködésre törekvő magatartással, a külső bizalmat erősítő lépésekkel még mindig elkerülhetjük, hogy végképp a szégyenpadra kerüljünk. Erre már alig maradt időnk, az utolsó utáni pillanatban vagyunk, most már csak őszinte és nyílt politizálással lehetne menteni a menthetőt külföldön és belföldön egyaránt. Ennek azonban, sajnos, eddig jele sincs.