BKV: kőkemény számtan

- A pénz vagy a politikai akarat hiányzik a BKV megmentéséhez?

– A kettőt, mivel közpénzről van szó, nehéz szétválasztani. A politika az elmúlt tizenöt évben önbecsapásban élt. A fővárosi és állami költségvetésekbe a BKV fenntartásához minimálisan szükséges forrást sem tervezték be, noha a tömegközlekedést a világon mindenütt adófizetői pénzből is támogatják. Az alultervezést aztán kétféleképpen oldották meg: 2003 és 2009 között működési hitelfelvételre kényszerítették a céget, 2010-ben és 2011-ben pedig az állam a büdzsében nem tervezett kormányzati támogatásokat adott, amelyek a politikusok fejében extra kegyként jelentek meg. Pedig látni kell: a tömegközlekedés kiadásainak hatvan százalékát a költségvetés forrásaiból kell megteremteni – adóbevétel, kedvezményes áfakulcs, dugódíj vagy más megoldás formájában. Azt látom, hogy a politika az elmúlt fél évben szembesült ezzel. A múlt héten nyilatkozott Varga Mihály és a főpolgármester, s jelezték, van politikai akarat a megoldásra. Ezt pedig nyilván lefordítják a pénz nyelvére.

- Lefordítják?

– Muszáj.

- Bízik még ebben?

– Abban, hogy a zárolt 32 milliárdot a BKV megkapja, mindenképp.

- Érdemben eddig csak a főváros lépett: vérrel-verejtékkel teljesíti a minisztérium 1+1 forintos feltételét – ami azt jelenti, hogy minden fővárosi forinthoz egyet hozzátesz a kormány –, emiatt viszont az összes többi budapesti közszolgáltatás sérül. Mégis: sehol a zárolt pénz.

– Az elmúlt héten, másfél hónapnyi sajtóbeli üzengetés után megvolt az első magas szintű találkozó a főváros és a kormány között – ez biztató. Az idő kényszer: április végéig csaknem negyvenmilliárdnyi hitel jár le. Beszélgetésünk után találkozom a BKV-t finanszírozó bankvezetőkkel. Megpróbálom meggyőzni őket a fizetés átütemezéséről, vagy legalább megtudni, mik ennek a feltételei.

- Állami garancia, például.

– Az is. De nem ér sokat, ha a cégnek nincs stabil működési finanszírozása és közszolgáltatási szerződése. Az instabil finanszírozás önmagában is károkat és felesleges kiadásokat okoz, mert nem lehet tervezni, hosszú távon gondolkodni.

- A kormány mégis kiszámíthatatlanul csöpögteti a milliárdokat. Például mert Budapestet, a városvezetést a BKV-n keresztül lehet fogni.

– Ez a szempont sok főváros és kormány viszonylatában érvényesülhetne Európában, másutt azonban felismerték, hogy a finanszírozásnak kiszámíthatónak kell lennie. Már csak az uniós előírások miatt is, amelyeket májustól nekünk is alkalmaznunk kell. A felismerésnek itthon is meg kell születnie.

- Legutóbb júliusban beszélgettünk, ugyanezt mondta. És abban bízott: még 2011-ben átvállalja a BKV adósságát az állam. Erről augusztusban született egy kormányhatározat – és ennyi.

– Végül az euróválság elsodorta ezt a lehetőséget. Nem visz előre, hogy mindkét fél beszorul egy-egy rossz szerepbe. Mintha a főváros zsaroló helyzetben lenne („adjatok pénzt, különben leállnak a buszok”), a kormány pedig játszana („adok, nem adok”). Mindkét félnek könnyebb volna, ha a politikai csatákból kivonhatnánk a budapesti tömegközlekedést.

- Bizonyos szereplőket kéne kivonni, például Rogán Antalt, aki sok fejfájást okoz.

– Sokan nyilatkoznak meggondolatlanul BKV-ügyben, de az érdemi döntésekkor ez nem oszt vagy szoroz. A lényegi kérdés az, hogy a működési költségeket miből fogjuk fizetni: a kormány végül feloldja-e a normatívát, és mennyi pluszt tesz mellé, illetve, hogy a főváros a maga büdzséjét a végletekig kifacsarva ehhez mennyivel tud hozzájárulni. Ez kőkemény számtan.

- Van értelme elkészíteni a huszonhetedik koncepciót, most épp részben az IMF-nek? Tarlós nyilatkozta: az elmúlt évben huszonhat megoldási ötlettel álltak elő, ezenfelül letettek az asztalra egy komplett átalakítási tervet is.

– Volt értelme a munkánknak. Például alapos elemzésekkel sikerült mindenkit meggyőzni arról, hogy a jegyáremelés nem vezet sehova.

- Ennyi?

– Az embereknek ez sem kevés.

- Tarlós szerint az illetékes tárca képviselői még csak el sem olvasták a javaslathalmazt.

– Ezek az elemzések inkább arra valók, hogy azoknak, akik a BKV-val foglalkoznak, világos áttekintést adjanak. Mivel a fővárosnak se hetvenmilliárdja, se adókivetési joga nincs, csak olyan javaslatokat tudunk tenni, amelyekről a kormánynak, a parlamentnek kell döntenie. Amit tudtunk, azt megtettük. 2011-ben a BKV ötmilliárdos eredményjavulást ért el. De hetvenmilliárdot egy száznegyvenmilliárdos cégben nem fogunk találni.

- A Századvég fog? Besegítenek a legújabb koncepció elkészítésébe, noha a cég BKV-s ügyekben járatlan. Kormányzati körökben viszont nem. Ezért ők?

– A főpolgármester reményei szerint, mivel ismerik a kormány gazdaságpolitikai értékrendjét, prioritásait, segíthetnek tágabb összefüggésrendszerbe helyezve emészthetőbbé tenni a problémát a kabinet számára. Reméljük, sikerülni fog, még nem ismerem a végleges anyagot.

- Nem is árt az óvatosság. Az úthasználati díj ötletét – miszerint az autósokat havi tízezerrel sarcolnák meg – alig tudták lemosni magukról. Csőbe húzták a városvezetést?

– Valamennyi, a tárgyalódelegáció tagjai körében felmerült javaslatot be akartuk mutatni. Ennyi történt, aztán valaki ezt jól felfújta, megpróbálta ránk fogni, holott egyáltalán nem a BKK volt az ötletgazda. Mi csak elemeztük a javaslatot, és bemutattuk a kockázatait is.

- A valaki megint csak Rogán Antal. Aki a BKK-t is ekézte, mondván: drágán működik, és a BKV pénzügyi helyzetének megoldásában nem tudott érdemi eredményeket felmutatni, ezért érdemes lenne megfontolni a megszüntetését.

– Rogán úr a BKK valamennyi előterjesztését megszavazta, mindig támogatta az elképzeléseinket. Időközben egy interjúban – bár a kritikai élt fenntartotta – kiderült, nem javasolja a BKK megszüntetését. De a központ igazolta is létét. Az FKF által végzett közútfenntartási tevékenység a városnak hat és fél milliárdba került évente. A cég teljes átszervezésével és a BKK Közút létrehozásával ez négymilliárd lett. Harmadával olcsóbbá vált a parkolásüzemeltetés is. És több mint ötvenmilliárd forint uniós forrást hoztunk a rendszerbe. Persze, ha március végére csődbe megy a BKV, akkor csupán relatív értéke lesz a munkánknak.

- Lehet, hogy a kormány hagyja csődbe menni?

– Nem.

A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.

Járó motor, nyitott ajtó: