Amerika mindenekelőtt – Mekkora veszélyt jelent Trump a világra?

Amerika megválasztott elnöke nem szeret a részletekkel bíbelődni. Ahogy a napokban átlépett a hírszerzés vizsgálatának hivatalos eredményén, miszerint Putyin utasítására orosz informatikai hekkerek segíthették választási kampányát, úgy nem bonyolódik bele a világkereskedelem eddigi rendjét, a globalizáció sok évtizedes eredményeit megkérdőjelező protekcionista terveinek kibontásába sem. Meg kell védeni az amerikai munkaerőpiacot – hangoztatja, miközben a statisztikák azt mutatják, hogy a gazdaság, ha nem is makkegészséges, de jó irányba fejlődik. A konjunktúraadatok biztatók, a munkanélküliségi ráta novemberben 4,6 százalék volt, a GDP gyarapodása 3,2 százalék, és az infláció is közelít a megcélzott 2 százalékhoz. Igaz, bizonytalanságok is mutatkoznak. 2017-re 1,8 százalékra csökkentették a GDP-előrejelzést, de kétes vállalkozásnak tűnnek a Trump szerint üdvözítő kezelési módszerek.

Egyelőre az ellenségkép vázolódik a világ számára. Trump mániákusan hibáztatja a külvilágot Amerika minden gondjáért. Sorompót, falat építene országa köré, különös figyelemmel a délről és Ázsiából érkező „kártevőkre”, legyen az ember vagy bármilyen áruféleség. Eszköztárában a legkézenfekvőbb a szabadkereskedelmi megállapodások felmondása. Szinte tényként kezelik Washington kihátrálását a 2015 őszén nyélbe ütött Csendes-óceáni Partnerség (TPP) néven ismert, a világgazdaság több mint 40 százalékát érintő szabadkereskedelmi megállapodásából. Esély van arra is, hogy újratárgyalják az észak-amerikai egyezményt (North American Free Trade Agreement – NAFTA), amely a Mexikóval és Kanadával folytatott kereskedelem kereteit biztosítja immár több mint húsz esztendeje.

MTI/EPA/Cristobal Herrera

Megkérdőjelezte Trump a világkereskedelem legfontosabb szervezetében, a WTO-ban való részvételt is az eddigi körülmények között, itt a kínai térhódítás okozza számára a legtöbb gondot. A kínai árudömping és Peking állítólagos árfolyam-manipulációi foglalkoztatják, s a kínai árukra kivetendő 45 százalékos vámmal védené meg a hazai munkaerőpiacot.

Mindenekelőtt azonban Mexikóval van elszámolnivalója. A legfőbb bűnbak az onnan érkező illegális munkásokon túl az autóipar. Az amerikainál 80 százalékkal olcsóbb munkaerővel előállított gépkocsik több mint 80 százaléka, mintegy kétmillió jármű az Egyesült Államokba kerül. Trump 35 százalékos vámmal sújtaná a délről érkező importot, és ez alól az odatelepült amerikai óriások, a Ford, a General Motors, a Fiat-Chrysler sem mentesülnének. Vagy fizetnek, vagy hazatelepítik a gyártást – mondta. A Ford, hallgatva a szóra, elvetette a Mexikóban létesítendő Ford Fusion gyártósor tervét. A legnagyobb japán, német és koreai gyártók azonban, köztük a Toyota és a BMW, megerősítették, nem hátrálnak ki. A Nissan főnöke, Carlos Ghosn pedig nyomatékosan hangsúlyozta mintegy az autóipar nevében, „nem spekulálunk, csak a tényekre figyelünk, és az amerikai érdekek védelme egyet jelent a Mexikóval folytatott kereskedelem egyfajta védelmével”. Ghosn álláspontja nem alaptalan, Amerika ugyanis jelentősen importfüggő, a kereslet kielégítése bizonyos termékek esetében kizárólag külföldről, így nem utolsósorban Kínából és Mexikóból történik.

A Trump által tervezett adócsökkentések nyilvánvalóan növelni fogják a vásárlóerőt, így a vámoktól függetlenül az importot is, aminek lendületet ad a várható kamatemelésekkel erősített dollár is. Trump ígérete szerint a sávos jövedelemadó maximuma a jelenlegi 36,9 százalékról 33 százalékra csökkenhet, míg a társasági nyereségadót 35-ről 15 százalékra faragná le. Ezek a lépések 5800 milliárd dolláros bevételkiesést jelentenének az államkasszának, és a pótlásra egyelőre csak az Obama-care, azaz az előd által kidolgozott egészségbiztosítási rendszer felrúgását tartja megoldásnak. Ez 32 millió amerikai számára lehet nagyon fájdalmas, így kérdéses, valóban meglépi-e.

Ami a hazai infrastrukturális fejlesztésekben való állami szerepvállalást illeti, arról sokat beszélt kampánya során, csak éppen a számokról nem tett említést. A monetáris politikát is megreformálná és a majdani elnöki szabályok szolgálatába állítaná, ami a jegybank szerepét betöltő FED önállóságának megtépázását jelentené. A hogyanról és a miértről nincs információ.

Kereskedelmi háborút, globális recessziót vizionálnak azok az elemzők, akik megpróbálják összefoglalni a sokszor kusza üzeneteket, amelyeket előszeretettel tesz közzé a Twitteren Trump. A Wall Streeten a befektetők hamar megtapasztalták a még hivatalba sem lépett új főnök megjegyzéseinek súlyát. Egy fiatal vállalkozás, a Trigger Finance új applikációja, a Trump Triggers azonnal jelet küld az okostelefonra, ha bármely tőzsdei cégről köhint valamit az Egyesült Államok jövendő első embere. A tanulópénzt először a Lockheed Martin részvénytulajdonosai fizették meg. Trump az F–35-ös harci gép előállításának költségeit sokallta egy üzenetben, háromszázalékos, négymilliárd dollárra rúgó piaci veszteséget okozva ezzel. Majd a Boeing részvényesei jártak hasonlóan. Az Air Force One-t drágálló megjegyzés kétszázalékos árfolyamveszteséggel járt szinte azonnal.

Elszámolnivalója van az internet semlegességének létjogosultságát megkérdőjelező, a hozzáférés és a tartalom széles körű ellenőrzését szorgalmazó Trumpnak a Szilíciumvölgyben is. A múlt nyáron mintegy 150 cégvezető, fejlesztő és befektető, köztük sok hagyományos republikánus nyílt levelet tett közzé, amelyben nem állt kevesebb, mint hogy megválasztása katasztrófát jelent a technológiai fejlesztés és az innováció számára. És hogy a média sem számíthat sok jóra, azt jelzi az a bejelentése, amely szerint megtorpedózza a kampány során nem őt támogató CNN tulajdonosának, a Time Warnernek az ATT-vel tervezett, 85 milliárd dollárt megmozgató fúzióját.