A Matolcsy-póker

Emlékszünk? Amikor 2008-ban a Standard & Poor’s leminősítette Magyarországot, Szijjártó Péter akkori ellenzéki képviselő körbekiabálta a médiát: az intézet jelentése „olyan dokumentum, amely feketén-fehéren alkalmatlannak nevezi a kormány gazdaságpolitikáját”. Pár napja ismét leminősítették az országot. És a Fidesz szerint rendben mennek a dolgok, nincs baj. Csakhogy ez már rendkívül veszélyes gazdasági hazárdjáték. Elemzők folyton mondják, az IMF-EU-megállapodással – s nem utolsósorban az egyezményben leírtak teljesítésével – a leminősítés elkerülhető lett volna.

Éppen egy éve hívta vissza tárgyalni az IMF-t a kormány. Vajon miért nem sikerült ennyi idő alatt a megegyezés, ami másoknak néhány hét alatt összejött? Külföldön és itthon is korábban. Nyilvánvaló: Orbán Viktor sosem akart megállapodni az IMF-fel. A véget nem érő pávatánc, a látványos tiltakozás az IMF nem létező feltétellistái ellen, a Valutaalap-ellenes propaganda is utal erre.

Az IMF magyarországi képviselője, Irina Ivascsenko a minap egyértelművé tette, mit várnak a kormánytól. Már ha eddig nem lett volna világos: a tárgyalások akkor folytatódhatnak, ha a kormány fenntartható módon csökkenti a költségvetési hiányt, és szerkezeti reformokkal kombinálva a gazdaság egészére kiterjedő növekedést tesz lehetővé.
Mindezek ellenére Matolcsy folytatja a költségvetési pókerezést. Most már a harmadik csomagjával.

IMF-s információink szerint a nemzetgazdasági minisztérium egyetlen egyszer sem egyeztetett a megszorító csomagokról a valutaalappal. Így még biztosabb, hogy Varga Mihály jövendölése a „decemberi fordulatról” most sem jön be. És úgy tűnik, később sem. Ugyanis a kormány háttérszakértőitől kiszivárgott: Orbán nem is akar megállapodást a 2014-es választás előtt.

S bár egyelőre nincsenek likviditási problémák, sokan épp azért döntenek az amúgy igencsak kockázatosnak tartott államkötvények vásárlása mellett, mert még mindig hiszik: a kormány mielőbb megállapodást köt az IMF-fel, és a gazdaság stabilizálódhat.

Herskovits Eszter