A magyar nyugdíjrendszer fölélte tartalékait – itt a figyelmeztetés
Az Allianz új nyugdíj-fenntarthatósági listáján Magyarország előbbre lépett ugyan, de még mindig csak a középmezőnyben szerepel. A régió többsége is előttünk van. Az élen Ausztrália áll.
Az Allianz számos paraméter alapján elemezte az egyes országokat, a cél, hogy a vizsgálat eredményeként felálló rangsor tükrözze a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát az elöregedő társadalmakban.
Magyarország a 29. helyre került az Allianz új nyugdíj-fenntarthatósági listájában (Pension Sustainability Index – PSI). Ezzel 3 helyet lépett előre a rangsorban a legutóbbi, 2011-es PSI-mérés óta. A friss elemzés kiemelten foglalkozott a pénzügyi válság közép-kelet-európai országokra gyakorolt hatásaival. A válság ugyanis a felhalmozott finanszírozási forrásokat és a nemzetgazdaságokat egyaránt negatívan befolyásolta. A gazdasági növekedés hirtelen jelentősen visszaesett és óriási terhet rótt a pénzgazdálkodásra az államadósság GDP-hez viszonyított arányának drasztikus növelésével. E hatásról a 2011-es PSI is beszámolt, azonban a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított arányában megjelenő következmények nem jelentek meg benne. Az összes olyan közép- és kelet-európai országban, amelyekkel az idősödésről szóló jelentés is foglalkozik, magasabbak a kiadási arányok, mint az előző jelentés idején; Csehországban és a balti államokban, valamint Szlovákiában a friss adatok a bázisévben is erős emelkedést mutatnak – adta hírül a Napi.hu.
A lettek és az észtek nagyon ott vannak
Románia, Litvánia és Lettország előrevetített hosszú távú nyugdíjkiadási kilátásai azonban igen sokat javultak. Romániában az érvényes nyugdíjkorhatár emelése sokat segített. A közép-kelet-európai régióból az első 10 közé is bejutó Lettország foglalja el a legelőkelőbb (9. hely) pozíciót. Az Egyesült Államokat (8. hely) követi a globális rangsorban, és kevéssel megelőzi az Egyesült Királyságot (10. hely). Bár az országban továbbra is alacsony a nyugdíjkorhatár, az NDC-típusú (névleges, egyéni számlás ellátási számítás) enyhíti a pénzügy terheket. Mivel a második pillér nem kötelező elem, és a járulékfizetési arányok ismét emelkednek a 2009-es megszorítások óta, a második pillérből származó források a szegénységi küszöb feletti jövedelmi szinthez segítik majd a nyugdíjasokat. Ennek elérése különben az állami pénzügyi szektorra róna terheket, és megnehezítené a hosszú távú fenntarthatóságot. Lettország javuló rangsorolását részben az ENSZ kedvezőbb népességi előrejelzéseinek is köszönheti.
A sorban szorosan utána következő Észtország szintén tőkefedezeti pillérrel egészíti ki a nyugdíjjövedelmet. Lettországhoz hasonlóan Észtországban is végbementek ad hoc átirányítások a második pillérből a források visszapótlására, amelyek a jóléti támogatásra gyakorolt nyomást hivatottak enyhíteni. Ezenfelül Észtországban most készülnek emelni a nyugdíjkorhatárt. Az utóbbi intézkedést Lettországban is megtették a nyugdíjkiadások hosszú távú enyhítésére.
A régiós lista végét Szlovénia és Szlovákia áll. Ezen országokban a bázisévre magasabb nyugdíjkiadásokat jeleztek előre – Szlovákiában pedig a következő 40 évre szóló előrejelzés is magasabb. Bár Szlovénia kilátásai nem romlottak, a nyugdíjköltségek előre jelzett nagymértékű növekedése és a reformok eddigi elmaradása miatt igencsak nagy a nyomás, hogy az ország megújítsa nyugdíjrendszerét.
A visegrádiak felélték a második pillért
Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és a Csehországnak a rendszerük hosszú távú fenntarthatóságát fenyegető, növekvő kockázatokkal kell szembenéznie, mivel pénzügyi problémáik rövid és középtávú enyhítésére kimerítették második pilléres nyugdíjfinanszírozási forrásaikat. A csökkentett források ezután nem feltétlenül lesznek elegendők az alacsony állami nyugdíjak kiegészítésére, amire eredetileg szánták őket. Ez növeli a szegénységi küszöb alá kerülés kockázatát, amelynek esetén az államnak pénzügyi terhet generáló jóléti segélyt kell nyújtania az érintetteknek.
A globális élmezőny: Ausztrália, Svédország és Új-Zéland
A friss tanulmány szerint Thaiföld, Brazília és Japán nyugdíjrendszere a legkevésbé fenntartható. A spektrum másik végén Ausztrália, Svédország és Új-Zéland foglal helyet, őket szorosan követi Norvégia, Hollandia és Dánia.
A jó helyezés nem azt jelzi, hogy nagyvonalú nyugdíjak vannak az adott országban, hanem azt, hogy az ország nyugdíjrendszere képes lesz lépést tartani a háttérben húzódó demográfiai helyzettel. Azt is figyelembe kell venni, hogy a lista végén helyet foglaló országok különböző okokból szorultak hátra a rangsorban – fogalmazott Renate Finke, a tanulmány szerzője.
