A kormány tudhat valamit, amit mi nem

Ha csupán a hivatalos tájékoztatást és az esemény médiatálalását nézzük, szinte diadalmenetnek tűnik az IMF és az EU delegációjának budapesti tárgyalása. Mindkét küldöttség vezetője dicsérte a kormánynak a költségvetési egyensúly helyreállítására tett intézkedéseit, külön kiemelve, hogy a lépések megfelelnek a hosszútávú fejlődés szempontjainak is. Ennek alapján jóváhagyták a hitelkeret újabb részletének a lehívását. Ennél is fontosabb, hogy hozzájárultak az idei és jövő évi hiánycél egy-egy százalékos megemeléséhez, ami százmilliárdokkal növelte a kormányzat mozgásterét, így nem kell a már elfogadottakon túl újabb megszorításokat bevezetnie.

A hitelezők engedékenységének fő oka a hiánycsökkentő csomag parlamenti elfogadásán túl elsősorban az, hogy az elmúlt hónapokhoz képest jelentősen megváltozott a külső környezet. Egyrészt világossá vált, hogy a recesszió a vártnál mélyebb, főleg Európában. A válságkezelő programok finanszírozása miatt a legtöbb vezető gazdaságban 5-8 százalékra, sőt néhol a fölé ugrik a költségvetési hiány, irreális tehát pont tőlünk követelni a 3 százalékos határ betartását. Másrészt viszont az egyelőre még romló adatok ellenére folyamatosan javul a nemzetközi hangulat, a fogyasztók és a gazdasági szereplők mind jobban bíznak a jövőben. Az elemzők többsége már fordulatot lát, amit főként a kínai és indiai növekedésre alapoznak, de egyes amerikai mutatók is alátámasztanak.

A befektetői bizalom visszatérése az értékpapír piacon érződik a legjobban: már több mint két hónapja emelkednek a tőzsdei árfolyamok, növekszik a kockázatvállalási kedv a feltörekvő országok irányában is. Ennek nyomán jelentősen erősödtek a részvények és a valuták a mi térségünkben, aminek mi is haszonélvezői voltunk. Figyelemre méltó, hogy a Bajnai-csomag elfogadása óta a BÉT és a forint a régiós átlagnál is jobban teljesít, jelezve: a külföldi befektetők helyesnek tartják az irányt. A BUX index az év eleji 9400-ról 15000 pont köré emelkedett, amit néhány hónapja még kevesen hittek volna.

A helyzet azonban korántsem olyan rózsás, mint az a fentiekből látszik. A pénzügyi nyomás ugyan csökkent, szó nincs viszont még arról, hogy a külső befektetők bizalma visszatért volna. Az állampapír piac hosszú szünet után újra éledezni látszik, de a külföldiek kezében lévő mennyiség - ha kisebb tempóban is, de - változatlanul csökken. Fordulatról akkor beszélhetünk majd, ha ez az állomány, főleg a hosszútávú kötvényeknél tartósan emelkedni fog. Egyelőre erről szó sincs, és miután a lakosság megtakarításai messze nem elegendőek az állam működésének finanszírozásához, az unió és az IMF hitelkerete az egyetlen garancia a csőd elkerülésére.

Talán még ennél is nagyobb kételyre ad okot a helyzet a reálgazdaságban. Az első negyedév hat százalék körüli GDP csökkenése senkit sem lepett meg, az sem igazán, hogy ugyanebben az időszakban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma több mint 50 ezerrel esett vissza. Ennél jóval aggasztóbb, hogy a néhány biztató jel - például az ipari termelés zuhanási tempójának lassulása, a külker mérleg javulása - ellenére a kormány jóval pesszimistább, mint korábban. A módosított, 3,9 százalékos hiánycél bejelentésével egyidőben az idénre várható gazdasági visszaesést 6,7 százalékra rontották, a jövő évi növekedést pedig egy százalék alá várják.

Az eddigi adatok ismeretében ez annyit jelent, hogy a második és harmadik negyedévben a kormány szerint még tovább mélyül a recesszió, a gazdaság teljesítménye több mint 7 százalékkal marad el az előző évitől, és még az utolsó negyedévben is 3-4 százalék körüli csökkenés várható a tavalyi, már recessziós bázishoz képest. Az első negyedévi mínusz 6,4 százalék után matematikailag csak így lehetséges, hogy éves szinten 6,7 százalékkal szűküljön a nemzeti össztermék. A szakértők szerint ez vagy túlzottan pesszimista terv, vagy a kormány tud valamit, amit mi nem.

A legkevésbé biztató azonban az, hogy amennyiben a kormányzati előrejelzés bizonyul igaznak, a válság még hosszú évekig elhúzódik. 2010-ben ugyanis minimális lesz a növekedés, és még abban az esetben is, ha a fellendülés felgyorsul, leghamarabb 2013-ban érheti majd el a gazdaság a 2008-as szintet. Még legalább 4-5 szűk esztendő várható tehát, jól tesszük, ha előre felkészülünk rá.