A gyenge forint csak a jéghegy csúcsa
A Fidesz-kormánynak a realitásokhoz való viszonyát jellemzi, hogy miközben Orbán Viktor szerint hazánk egy-másfél éven belül nagyon versenyképessé válik, az összes gazdasági elemző romló kilátásainkról, recessziós kockázatokról beszél. A forint drasztikus gyengülése és a térség többi devizájának mozgásától való elszakadása is jele annak, hogy a romló nemzetközi légkörben a legbizonytalanabbak közé sorolnak minket, ami önmagában is válsághelyzethez vezethet nálunk.
Ha nem lenne ekkora a baj, még ironizálhatnánk is azon, hogy a Fidesz-többség törvényben minősítette adathamisító csalónak Bajnaiékat, őket téve felelőssé a tavalyi hiánycél túllépéséért, és közvetve az ország nehéz gazdasági helyzetéért. Egy ilyen nyilvánvalóan politikai hátterű állítással racionális alapokon vitatkozni sem érdemes, de azért bájos adalék, hogy pont ezzel egyidejűleg a világválság 2009 eleji mélypontja óta nem látott szintre gyengült a forint, és csúcsmagasságokba ugrott a magyar adósság kockázati felára. Azaz éppen az aktuális fejlemények teszik nevetségessé a Fidesz próbálkozását a bajok felelősségének áthárítására: a Bajnai-kormány utolsó heteiben egy euróért átlag 265 forintot adtak, ma a kurzus 300 körül mozog, az úgynevezett CDS adósságbiztosítási felár akkor 170 bázispont volt, most átlépte az 570-et!
Tévedés azt hinni, hogy ezzel a pénzpiacok a Fidesz-kormány legutóbbi ballépéseit, a devizahitelek rögzített árfolyamú végtörlesztését és a jövő évi költségvetés hiteltelenségét árazták be. Ez sajnos még előttünk van, hiszen büdzsé-ügyben még nincs döntés, a magyar bankok végtörlesztés miatti leminősítését pedig csak ma, szerdán reggel helyezték kilátásba. Az elmúlt hetek számunkra egyre negatívabb fejleményeit alapvetően a megerősödött recessziós félelmek és az eurózónát fenyegető pénzügyi válság határozták meg. A növekedési várakozásokat a fejlett országokban folyamatosan csökkentették, sőt az utóbbi időben már a visszaesés lehetőségéről, a W alakú válságról is mind több elemző beszél. A három évvel ezelőttihez képest annyi a különbség, hogy a recesszió várhatóan nem lesz olyan mély, viszont az első fázisból örökölt eladósodottság és forráshiány miatt a kezelése nehezebb és elhúzódóbb lesz.
Az EU-n belül külön nehezítő tényező az egyre kilátástalanabb görög válság, valamint a többi mediterrán tagállam fizetésképtelenségének veszélye. Mára világossá vált, hogy hiába szavaztak meg eddig 240 milliárd eurónyi mentőcsomagot Athénnak, a csőd elkerülhetetlennek látszik, az viszont az egész eurózónát magával ránthatja. A szakértők nagy többsége szerint az egyetlen megoldás az ellenőrzött és külső felügyelet alatt zajló csődeljárás, amelynek során a görög államadósság nagy részét leírnák, a veszteséget elszenvedő nagybankokat feltőkésítenék, és egyidejűleg óriási válságalapot hoznának létre hasonló helyzetek elkerülésére más tagállamokban. Ez a lépés nagyjából 3-400 milliárd eurót emésztene fel, további 2000 milliárd kerülne a válságalapba, mindezt az eurózóna országai, ez EKB és az IMF finanszíroznák.
Horribilis összegre van tehát szükség, mégis mindenki jobban járna, mintha spontán dőlne be Görögország és vele együtt az euró is. Teljes a szakértői egyetértés abban, hogy minél előbb lépni kell, mert a növekedési kételyek és a görögök Damoklész-kardja együtt olyan bizonytalanságot jelentenek, amely recesszióba sodorhatja a világot. Bennfentesek szerint már nagyban folyik is az egyeztetés a csődről a pénzügyi szervezetek, Berlin és Párizs között, amit sürget az a tény, hogy Athén heteken belül fizetésképtelenné válhat. Ha megszületik a megoldás, az átmeneti sokkal fog járni a pénzpiacon, amit viszont a folyamat beindulásával várhatóan megnyugvás követ majd. Ha azonban november végéig nincs döntés, a befektetők még hisztérikusabbá válnak, aminek következményei a világgazdaság egészét súlyosan érintik.
Igazán jó megoldás nincs, mert az ellenőrzött csőd is rengeteg pénzbe kerül, amit valahonnan el kell vonni. Tehát még a kedvező forgatókönyv esetén is általános megszorításokra, visszafogott beruházásokra és fogyasztásra kell számítanunk az uniós országokban, a gazdasági növekedés átmenetileg teljesen leállhat. Ennél sokkal drámaibb következményekkel járna a kontrollálatlan görög összeomlás, abban az esetben a világméretű recesszió elkerülhetetlen, és ez a legjobban értelemszerűen Európát érintené, ezen belül is a legkockázatosabbnak tartott országokat, köztük sajnos minket.
Számunkra még a kedvező megoldás sem tartogat sok örömet. Itt üt vissza a Fidesz-kormány eddigi működése, a kiszámíthatatlanság, a visszamenőleges hatályú intézkedések, az unió, a bankok és a pénzügyi szervezetek elleni támadások, a különadók, a nagyhangú nacionalista, "országvédő" szólamok, az arrogáns, mindenhol ellenséget kereső kommunikáció, a hiteltelen és a realitásokat tagadó gazdaságpolitika. A közvetlen csődveszéllyel fenyegetett egy-két ország után már minket tartanak a legbizonytalanabbnak, és ez mutatkozik meg a tőkekiáramlásban, a kockázati felárunkban, a forint gyengülésében. Válsághelyzetben a befektetők menekülnek a kockázatos piacokról, és ennek egyik fő áldozata mi vagyunk, amiről egyértelműen Orbánék tehetnek: makromutatóink látszólag nem indokolják ennyire negatív megítélésünket, a külföldi elemzők azonban a mélyebb, valós folyamatok, valamint a kormány lépéseinek hitelessége alapján értékelik a kilátásainkat. Ennek az eredménye, sajnos, a nyilvánvaló jelek szerint lesújtó.
Az tehát csak a jéghegy csúcsa, hogy a túl gyenge forint felpörgeti az inflációt, drágítja a finanszírozást, növeli a kamat és törlesztési terheket, visszafogja a fogyasztást, rontja a költségvetési egyenleget és mindezzel gátja a gazdaság növekedésének. A fő gond az, hogy ez másoknál sokkal kiszolgáltatottabbá tesz minket a válság hatásaival szemben: a nagy függetlenségi harc ahhoz vezetett, hogy baj esetén a piacok egyszerűen leírnak minket, mint bizonytalansági, megbízhatatlan tényezőt. Egy újabb mély recesszió esetén ez elkerülhetetlenül összeomláshoz vezet.
