A görög csőd hatása Magyarországot is kiütné
Ha a görögök egy népszavazáson valóban elutasítanák az uniós mentőcsomagot és a vele járó megszorításokat, ennek egyik első áldozata hazánk lenne. A kormány teljesen elhibázott gazdaságpolitikája nyomán nem csupán egyre sérülékenyebbek vagyunk, de a befektetők bizalomvesztése miatt a piaci pánikreakciók sokkal erősebben sújtanának minket, mint másokat.
Szegény embert még az ág is húzza - mondhatjuk el magunkról a görög válság egyre aggasztóbb fejleményeit látva. Nem elég nekünk a saját bajunk, az eladósodottság, a külpiacoktól való egyoldalú függőség, a kormány kapkodó, végiggondolatlan és a józan szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó döntései, még a külső feltételek is a jelek szerint a borúsabb forgatókönyv szerint alakulnak. A múlt heti uniós csúcson a görög adósságrendezésről született döntés kapcsán rovatunkban azonnal megírtuk, hogy a megkönnyebbülés még korai, és hiú remény a gyors megoldásban bízni, azt azért nem gondoltuk, hogy ez ilyen gyorsan beigazolódik.
Papandreu kormányfő népszavazási ötlete mintha az ókori görög szerzők önemésztő sorstragédiáit idézné: úgy próbál menekülni a döntés felelőssége elől, hogy közben maga, sőt az országa is elbukhat. Ez legyen az ő baja, mondhatnánk, a gond csak az, hogy ezzel az egész uniót magával ránthatja, mert a mentőcsomag esetleges athéni elutasításának törvényszerű következményeként elkerülhetetlen az ottani államcsőd és annak nyomán a súlyos pénzügyi-gazdasági válság Európában. Innen nézve érthetetlen, de a görögök többsége nem méltányolja, hogy több százmilliárdos eurós áldozatot vállalva az eurózóna országai készek megmenteni őket az összeomlástól, ezért viszont tőlük is a reális lehetőségeikhez való alkalmazkodást várják cserébe.
Ez persze a korábbi állapotokhoz képest óriási megszorításokat jelent, amiről a demokrácia őshazájában hallani sem akarnak. Az ottani hangulatot jellemző példa: egy Athénben élő, egyébként művelt és tájékozódott értelmiségi ismerősünk fel van háborodva, miért nem engedik el a teljes adósságállományukat, ez szerinte jár nekik, a félmegoldások nem elegendőek, miért ők fizessék meg a válság árát. Leperegnek róla az érvek, hogy Görögország az EU-ba való belépése óta fajlagosan a legtöbb pénzt kapta az uniótól, mégis a leglassúbb felzárkózási tempót mutatja fel, hogy külső forrásokra alapozott mindent és horribilis adósságot halmozott fel, hogy folyamatosan becsapta Brüsszelt a költségvetési adatokkal stb.
A görög társadalom nagy részét ez nem érdekli, ők csupán azt érzékelik, hogy vége a jó világnak, a fedezet nélküli juttatásoknak, a többedik havi bérnek és nyugdíjnak, a megszokott létbiztonságnak. Aki járt már Görögországban és látta az ottani, egyébként igen szimpatikus és vendégszerető lakosság mentalitását, valószínűleg feltette magában azt a kérdést, hogyan, miből tudnak ők ilyen nyugodtan és jól élni. A választ most megkaptuk, és emberileg érthető, hogy ez a kijózanodás sokként ért ott mindenkit, az viszont már kevésbé, miért nem képesek tudomásul venni a realitásokat.
