A Fidesz már a saját terveit is cáfolja

Ennek a kettős beszédnek és a Fidesz-kommunikáció otromba pökhendiségének iskolapéldája volt Kósa Lajos legújabb remeklése. A televízióban elhangzott kijelentéseiről a legenyhébb értékelés az, hogy fényévnyire vannak a valóságtól, amit a rá jellemző kioktató arroganciával próbált ellensúlyozni. A legmegdöbbentőbb az, hogy szemlátomást a legkevésbé sem zavarta: állításainak valóságtartalmáról bárki könnyen meggyőződhet, ehhez elegendő csupán elolvasni a kormányzat által a közzétett hivatalos anyagokat és statisztikákat, amelyekkel a sajtó mostanság bő terjedelemben foglalkozik, és amelyeket aligha lehet rosszindulatú vádaskodásoknak minősíteni.

A legnagyobb visszhangot a Fidesz alelnökének az IMF látogatása kapcsán elhangzott szavai kapták, mert azokkal két kirívó böszmeséget követett el egy csapásra. Egyrészt azt állította, a Valutaalap maga kérte, hogy jöhessen, és ők kegyesen beengedték a szakértőit. Ezzel egyszerűen hazudott, mert a gazdasági minisztérium korábbi közleményéből már kiderült, hogy mi kértük a segítséget az önkormányzati rendszer átalakítása kapcsán. Ezt aztán Kósa kijelentésére reagálva az IMF budapesti képviselője is megerősítette meglepően visszafogott közleményében. Pedig lett volna oka keményebb hangra azok után, hogy a hamis állítást tetézve Kósa őt személyében is durván megsértette: az ukrán hölgyről azt mondta, nincs tisztában a magyar helyzettel és jobb lenne, ha hazamenne.

Hogy ki mennyire látja tisztán gazdasági helyzetünket, egyértelműen kiderült az interjú további részeiből. Kósa több fontos gazdasági témában is kifejtette nézeteit, amelyek köszönő viszonyban sem voltak sem a tényekkel, sem pedig a jövő évi költségvetéshez mellékelt, a kormány által előterjesztett anyagokkal. Úgy tűnik, nem mélyedt el bennük, mert töretlenül kiállt a tíz év alatt teremtendő egymillió munkahely mellett, holott arról már saját kormányának prognózisa is lemondott. Aszerint ugyanis a munkanélküliségi ráta még 2020-ban is 8 százalék felett lesz, az akkori foglalkoztatottsági arány pedig a tavaly ígért 78 helyett legfeljebb 68 százalék lehet, ami csupán mintegy 400 ezres munkahely-növekedést jelent.

Még ez is felettébb ambiciózus célnak tűnik a most közzétett foglalkoztatási statisztikák fényében. Augusztusban ugyanis 17 ezerrel kevesebb foglalkoztatott volt, mint egy évvel korábban, és ami ennél is aggasztóbb, a trend folyamatos romlást mutat: az év első négy hónapjában még volt némi növekedés éves összehasonlításban, májustól kezdve azonban egyre nagyobb csökkenés látszik. Ez már nem csak a közszférát érinti, de nyár óta már a magánvállalkozásoknál sem emelkedik a létszám. A kedvezőtlen külső feltételeket és az itthoni ballépéseket látva nincs esély trendfordulóra, ezt lényegében a 2012-es terv is beismeri: a korábbi szép növekedési számokból mára csupán plusz 200 ezer közmunkás maradt. Valóban nem ismeri Kósa úr ezeket az adatokat?

A jelek szerint a gazdasági szakértők elemzéseit sem olvassa, mert egyértelműen reálisnak nevezte a jövő évre tervezett 1,5 százalékos GDP növekedést. Jobb lett volna óvatosabbnak lennie, mivel a Fidesz-vezetőkön kívül senki nincs, aki komolyan venné ezt a prognózist: a hozzáértők többségükben 0,5-1 százalékos bővülést várnak, de azt is negatív kockázatokkal, számos neves elemző egyenesen recessziót jelez előre. Ezt a lassuló külpiacaink mellett a csökkenő itthoni reáljövedelmek és fogyasztás, valamint a különadók és a végtörlesztés kedvezőtlen következményei is alátámasztják.

A folyamatosan romló reálgazdasági adataink és a borús kilátások ismeretében rossz tréfaként is felfogható, hogy Kósa szerint tavaly rendkívül rossz gazdasági helyzetet örököltek, de áldásos tevékenységüknek hála másfél év után már látszanak az eredmények. Vajon mire gondolt? A kormányváltáskor az euró 265, a svájci frank 170 forintnál járt, ma az egyik 300-hoz közelít, a másik 240 körül van. Az adósságkockázati felárunk akkor 170 bázispont volt, ma 550, a hosszútávú állampapírok kamata 6 százalék körüliről 8 százalék fölé nőtt. Az ipari termelés növekedési tempója akkor 15 százalékos volt, ma stagnáláshoz közelít, a foglalkoztatottak száma is alacsonyabb, mint egy éve, a GDP növekedése is leállt. Az infláció is újra nő, sőt a nyugdíjpénzek felhasználása ellenére a forintban kifejezett adósságállomány is. Ugyan milyen eredményekre célzott a Fidesz alelnöke?

Kósa megnyilatkozása a Fidesz-kommunikáció állatorvosi lova: egyszerre lehet tagadni a nyilvánvaló tényeket, mást állítani, mint amit a saját hivatalos anyagaik is tartalmaznak, alaptalan ígéretekkel becsapni az embereket, nyíltan hazug kijelentéseket tenni, és egyúttal képviselőjén keresztül durván megsérteni a legfontosabb nemzetközi pénzügyi szervezetet, amelynek a segítségére pedig könnyen szükségünk lehet. Mindezt bicskanyitogatóan nagyképű és gúnyos hangnemben. Nem véletlen, hogy Kósa Lajos a Fidesz egyik meghatározó személyisége.