A devizahitelesek többsége csalódni fog

A devizahitelek kivezetését célzó törvények elfogadása óta egyre több információt tudhattunk meg a végrehajtás konkrétumairól. Világossá vált, milyen sorrendben és határidőkkel történik a banki elszámolás és a forintosítás, mikor és milyen döntési helyzetbe kerülnek majd a különböző adósok /erről e rovatban is részletesen beszámoltunk/. A legnagyobb kérdőjel, méghozzá az, hogy pontosan mekkora lesz az új törlesztőrészlet, továbbra is bizonytalan, mert az egyedi szerződések időpontjától és konkrét feltételeitől függ, azok pedig nyilvánvalóan egyénenként változóak.

Éppen emiatt óvatosan kell kezelni azokat a kalkulációkat, amelyek úgymond egy átlagos adósra vonatkoztatva számítják ki a törlesztőrészlet várható változását. Különösen félrevezető az MNB elemzése, amely a teljes hitelállományra vonatkozóan ígér jelentős tehercsökkenést. Ez pont olyan ugyanis, mint a jövedelmek statisztikai átlaga, amelyet a magas keresetek erősen felfelé húznak, miközben az emberek többsége átlag alatti jövedelemmel rendelkezik. A devizahitelek esetében elvileg korrekt lehet az a jegybanki számítás, hogy átlagosan 29 százalékkal kisebbek lesznek a havi törlesztőrészletek, azzal a feltétellel persze, hogy minden az előzetes elképzelések szerint alakul. Ha viszont mélyebb elemzésbe fogunk, gyorsan kiderül, hogy az adósok jelentős többségére keserű csalódás vár, ha az átlagos mértékű csökkenésben bíznak.

Ez a részletezett számokból egyértelműen kiderül. Ugyancsak az MNB adatai szerint az adósok negyede 15 százaléknál kisebb, másik negyede 15-20 százalék közötti, további nyolcada pedig 20-25 százalékos törlesztéscsökkenésre számíthat, újabb egynegyednél pedig ez 25-30 százalék közé esik. Csupán minden nyolcadik szerződő remélhet tehát 30 százalék feletti javulást, ami érdekessé teszi, hogyan jöhetett ki Matolcsyéknak a 29 százalékos átlag. Ez csak akkor lehetséges, ha a felső egynyolcad összegszerű nagyságrendje számottevően feljebb húzza az átlagot, ahogy ezt a jövedelmeknél is látjuk.

A fentiekből egyenesen következik, hogy az ígért átlagos csökkenést az adósok maximum ötöde érheti el, a többi négyötöd ennél rosszabbul jár, minden második pedig jelentősen rosszabbul, hiszen 20 százalék alatti lesz a változás. Ez utóbbiaknál az új törlesztőrészlet várhatóan magasabb lesz, mint az eredeti összeg másfélszerese. Persze így is kevesebbet kell fizetniük, mint eddig, de nem mindegy, hogy mennyivel, főleg a nagyvonalú kormányzati ígéretek fényében. Pikáns dolog az is, hogy miközben százezreknek csalódniuk kell, az MNB azzal büszkélkedik, hogy a forintosítás – az, hogy a devizafedezet biztosításával hatalmas árfolyam nyereséghez jut – 134 milliárd forintot hoz neki. Az irritáló ebben az, hogy amennyiben ezt kedvezőbb árfolyam megállapításával átadták volna az adósoknak, a törlesztőrészletek további 4 százalékkal alacsonyabbak lehetnének. Ehelyett a jegybanktörvénnyel ellentétesen oktatási alapítványokra és értelmetlen ingatlanvásárlásokra fordítják a pénzt.

Ha a devizahitelesek netán csalódottak, legalább büszkévé teheti őket a boldog tudat, hogy az elmúlt években a közép-kelet-európai régió vezető országa lettünk. Ezt a finoman szólva is meglepő dolgot maga Orbán Viktor hozta a tudomásunkra egy szerbiai interjúban. Hogy minek alapján jutott erre a következtetésre, rejtély, mert a nyilvánvaló alapadatok – népesség, gazdasági erő, térségbeli és azon kívüli befolyás stb. – és az utóbbi évek mutatói ezt aligha támasztják alá. Jó lenne látni, milyen képet vágnának ehhez a lengyelek, akik joggal tartják magukat a térség vezető hatalmának, nem csupán nagyságuknál fogva, hanem gazdasági teljesítményük és fejlődésük nyomán is.

Több mint meghökkentő a kormányfő mondata annak fényében, hogy az elmúlt négy évben hazánk gyakorlatilag minden mutatóban rosszabbul teljesített, mint a régió nagy többsége, legyen az a növekedés átlagos tempója, az egy főre jutó GDP, jövedelem, vásárlóerő és fogyasztás, sőt ez utóbbiakban egyre jobban leszakadunk szinte mindenkitől, növekvő külpolitikai elszigeteltségünkről nem is beszélve. Demagóg szólamokban, látványos, de nem teljesülő ígéretekben, kivagyiságban és kokik, sallerek osztogatásában valóban vezető országgá váltunk, de ezzel inkább ne büszkélkedjünk.

Hogy Orbán Viktor ilyen elképesztő kijelentésre ragadtatja magát, egyszerre nevetséges és ijesztő: ország-világ előtt mutatja, hogy teljesen elrugaszkodott a valóságtól, fogalma sincs a realitásokról, saját zárt álomvilágában él, és abból képtelen kiszakadni. Az erősödő külső kritikák és elszigetelődés, a gyorsan terjedő hazai elégedetlenség ellenére nem tud és nem akar változtatni, nem veszi észre, hogy a nemzeti érzelmekre alapozó populizmusa már a hívei körében sem tudja feledtetni a valóságot. Sok jóra pedig jövőre sem számíthat: az újabb megszorítások és bornírt ötletek miatti tiltakozásokhoz tavasszal a csalódott devizahitelesek tömegei is csatlakozhatnak.