43/1
43/1
Októbert 15.
Miért is emlékezetes, vagy mára elfeledett ez a naptári nap. Pedig Hazánk XX. századának gyászos napjai között igazán fekete keretes gyásznapnak kellene tartani. Mi is történt? 1944. október 15-én a két balkezes sikertelen vesztett háború összes terhétől szabadulni akaró Horthy kétségbe esett proklamációja után bekövetkezett a rettenet a nyilas Szálasí nevével jelzett vészkorszak. Hatvannyolc év telt el. Azonban erre sem az írott sem az elektronikus sajtóban sem találtam megemlékezést, lelkiismeretünket megint egységesen elaltattuk. Az Országházában ahol mindenről beszélnek, egy képviselőnek sem jutott eszébe, hogy napirend előtt erre emlékezzen . Persze a jobbiktól, amelyik eszmei hordozója a szélső jobboldali eszme világnak nem is várható el, hogy elítélje a vészkorszakot, a Fidesz-KDNP vegyes pedig ma a Horthy éra szalonképessé tételével van elfoglalva ilyen „kicsiségre” nem tud figyelni. De hölgyeim és uraim ott ülő ellenzéki képviselőknek sincs sem naptárjuk sem történelmi ismeretük. Senkinek a családtagjai közül nem lettek áldozatai a tobzódó nyilas vesszőfutásnak?
Kár, hogy rövid az emlékezet pedig a romba döntött Budapest, a Dunába robbantott hidak képekben még fellelhetők. A Duna partján látható bronzba öntött cipők nem emlékeztetnek senkit a Dunába lőtt áldozatokra, nem csak a gettók lakóit lőtték bele, de azokat is akik segíteni akartak az üldözötteken. Elfelejtették talán Beregfy (Berger) nyilas honvédelmi miniszter parancsát a dezertőrök felkoncolására? Radnóti Miklós abdai, Szerb Antal balfi lemészárlása értelmiségünket nem emlékeztette semmire mikor tegnap a naptárra néztek?
Szálasi még 1945 márciusában Kőszegi barlangjából a „gyepűről” még ellenállást követelt és a csodafegyverekben reménykedet.
Ez a fekete nap a gyásznapja. Igaz ma a bértollnok „történészek” mindent megtesznek az átélt történelem hamisítására és szidolozására.
Nagy kár hogy nem tanultak/tanulunk a történelemből, hanem igyekeznek/igyekszünk feledni és feledtetni az ilyen rettenetes dátumokat. Közben nem észrevenni, hogy a káros eszmék újra megjelenésének milyen hatása van, és mind ez hova vezet.
Pedig a mártír költőnek van egy olyan örök érvényű verse mely így kezdődik „Oly korban éltem.” Úgy-e sokan tanulták ezt a verset, ma is ismerik, mégis feledik.
Varga István
E-mail