4-es metró: tények helyett újabb botrány
Nagy kár, hogy a négyes metró helyzetéről készült ÁSZ-jelentés lényege a politikai szempontok miatt a háttérbe szorul, a fontos szakmai megállapításaival senki sem törődik, a hangsúly a vádaskodáson és a feljelentgetésen van. Pedig érdemes lenne végre rendet tenni az utóbbi évtizedek legnagyobb budapesti beruházásánál, megjelölni a reális határidőket és költségeket, valamint az utóbbiak forrásait.
Máris bebizonyosodott, hogy a független, a kontroll szerepét betöltő állami intézmények politikai befolyás alá helyezése megakadályozza őket abban, hogy ne csak formálisan, de ténylegesen is eleget tegyenek alkotmányos feladatuknak. Az Állami Számvevőszék vizsgálatai azt a célt szolgálják, hogy szigorúan ellenőrizzék a közpénzek felhasználását, annak törvényességét és hatékonyságát, feltárják a hibákat és szabálysértéseket, javaslatokat tegyenek azok kiküszöbölésére, és mindezt a nyilvánosság elé tárják. Ennek érdekében vizsgálják rendszeresen sok minden más mellett a közpénzből megvalósuló beruházásokat, köztük értelemszerűen a 4-es metró építését.
Az ÁSZ csak akkor tudja hatékonyan betölteni funkcióját, ha szigorúan szakmai szempontok alapján végzi a munkáját, és szervezete, működése független a változó politikai kurzusoktól és kormányoktól, hiszen bármilyen elfogultság éppen a lényeget, a külső kontrollt korlátozza és a hitelességet veszélyezteti. Ez valójában mindenkinek az érdeke lenne, az adófizetőknek csakúgy, mint az éppen regnáló hatalomnak, mert a visszajelzés és figyelmeztetés ez utóbbinak is nagyon fontos. Úgy tűnik, ezt az elmúlt 20 évben valamennyi parlamenti többség felismerte, mert az ÁSZ függetlensége alapvetően mindvégig megmaradt és nem vált politikai csatározások célpontjává és eszközévé.
A "fülkeforradalomnak" köszönhetően most ez is megváltozott. Az, hogy történetében először pártpolitikus került az intézmény élére, jelezte, a kétharmados többségre támaszkodó kormány másként látja az ÁSZ jövőbeni szerepét, és azt a hatalom szolgálatába akarja állítani. Lehet hajtogatni ennek az ellenkezőjét, a tények azonban sajnos mást bizonyítanak. Most tegyük félre a nyilvánosságra került hangfelvételeket arról, hogy fideszes jelöltek az ÁSZ-t is fegyverként akarták bevetni a választási küzdelemben, lejárató vizsgálatokat szorgalmazva politikai ellenfeleikkel szemben. Ez a primitív módszer vélhetően nem általános igény és tömegesen nem is alkalmazható, de arra mindenesetre jellemző, hogyan gondolkodnak a kormánypárt egyes mezei csapatai.
Az igazán leleplező a 4-es metrónál végzett legutóbbi vizsgálat tálalása volt. A közvélemény joggal várja el, hogy világos képet kapjon a botrányról botrányra bukdácsoló beruházás dolgában, szülessenek végre válaszok a már sokszor feltett kérdésekre: milyen okokból vált a projekt végtelen történetté, miért növekedett háromszorosára az eredetileg tervezett pénzigény, reálisak-e a megugrott költségek, mi a magyarázata a rengeteg módosításnak, mit tartalmaznak a fő kivitelezői szerződések, mikorra utazhatunk az új vonalon, mennyi lehet a teljes költség stb., hogy az új metrókocsik friss keletű problémájáról ne is beszéljünk.
Az ÁSZ-nak az lenne a valódi feladata, hogy ezekre keresse a válaszokat és javaslatokat tegyen a beruházásnál szükséges változtatásokra. Az elkészült anyag megismerhető része erre kísérletet tesz, felsorolja a legnagyobb költségnövelő és időhúzó tényezőket, bár ezek okára nem ad magyarázatot. Érthetetlen például, miért lettek egyterű csarnokok az állomások, miközben az eredetileg tervezett kétszintes megoldás sokkal olcsóbb lett volna. Az is rejtély, miért került a tervek szerint a Vámház téri megálló félig a Duna alá, komoly építési gondokat okozva, miért nem számoltak a Gellért téri föld alatti forrásokkal, ami önmagában éves csúszást és máig tartó pert eredményezett, miért becsülték alá a felszíni munkálatokat például a Vámház körúton és a Kálvin téren, és még sorolhatnánk az ÁSZ-jelentés felsorolásából.
