Visszakézből Kerényinek

Az internetes közösségi oldalon megalakult művészkör kiáltványát Császár Norbert festőművész fogalmazta meg: „Hazánkban hihetetlen arroganciával folyik a központosítás, a hatalom lehető legkoncentráltabb kisajátítása... Kerényi elvtárs, miniszterelnöki megbízott a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nevében olyan műveket rendelt, amelyek jól példázzák a jelenlegi rezsim kultúráról alkotott képét. A hatalom számára a művészet nem más, mint eszköz, amellyel felépítheti sosemvolt legendáját, és amivel önmagukat fényezik.”

Császár Norbert lapunknak elmondta, akciócsoportjukkal a Fidesz önkényuralmi módszerei ellen tiltakoznak:

– Felháborító, hogy Kerényi Imre pályáztatás nélkül, önhatalmúan dönt a képzőművészet kérdéseiben. Az államnak az lenne a feladata, hogy lehetőséget teremtsen a művészetnek, nem pedig az, hogy politikai megrendeléseket adjon, és lojalitást követeljen az alkotóktól.
A rebellis művészkört megalakulása után azonnal megtámadták jobbról.

A „Visszakézből Kerényi-nek” csoport másik szervezője, Tanai-Toguro Gyula festőművész említi: szélsőséges hírportálokon névtelen gyűlölködők „mocskos zsidózták” őket:
– Szégyen, hogy ezek az őrjöngők akarják megmondani, mi a magyar identitás. Az pedig röhejes, hogy Kerényi cezaromániás önteltséggel nyilváníthatja ki: mi számít nemzeti értéknek.
A miniszterelnöki megbízott persze nem reagált a lázongó festők akciójára, viszont az RTL Klubnak azt nyilatkozta: a válogatáshoz azért sem kért fel ítészeket, mert ebben „tanács nem tud dönteni”.

Meglepő kultúrpolitikai nézet ez demokráciában. Akár úgy is felfogható: Kerényi közpénzből önmagának rendez hazafias tárlatot. Ki is jelentette az RTL Klub riportjában: „A magyarságot megfosztották a hazaszeretettől, a hűség iránti vágytól, a királyok és a szentek tiszteletétől. Én csomó új szimbólumot mutatok meg a kiállításban. Minden szöveg és festmény ezt szolgálja. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen csinálni, választást kell nyerni. Nem kicsit, hanem nagyon. Az a szimbólumrendszer, amit elkezdtem kiépíteni, nem a másik oldal ízlésének való, zavarja a balliberális kánon vitézeit.”

Hervé-Lóránth Ervin, a „Visszakézből” csoport tagja azonban hangsúlyozza: ők semmilyen párthoz nem kötődnek, független művészek, a közéletre legfeljebb alkotásaikban reflektálnak. De úgy érzik, van olyan pont, amikor nem lehet tovább hallgatni, és ki kell állni a demokratikus jogok védelmében.

A kör tagjai szerint a Kerényi-kiállítás tematikája is megdöbbentő, hiszen egymás mellett szerepel benne például a holokauszt és a 2006-os rendőrroham, mintha azonos fajsúlyú események volnának.

– A Fidesz-kormány a művészetet használja fel az ideológiai téveszmék gyártásához, és a történelmet is pártérdekei alapján sajátítja ki. Mivel képtelenek a jelen problémáira választ adni, a múltba menekülnek, és hazug politikai mítoszokkal hülyítik az embereket – véleményez Tanai-Toguro Gyula.

Az ELTE művészettörténeti tanszékének docense, Keserü Katalin az MDF-kormány idejében a Műcsarnok igazgatója volt, majd 1995-ben a Horn-kormány leváltotta posztjáról. Nem mondható tehát rá, hogy a „balliberális kánon vitéze” lenne. De ő sem érti a miniszteri biztos elképzeléseit:

– A kiállítás tematikája önkényesnek tűnik, számomra nem világos, mit akar kifejezni. Én különben az új alkotmány születését fontos társadalmi ügynek tartom, és jó ötlet ehhez egy ünnepi tárlatot kapcsolni. De akkor miért nem az alkotmányozás a kiállítás koncepciója? Egy ilyen nagyszabású rendezvény programját szakemberekből álló kutatócsoportnak kellene kidolgoznia, és azután országos alkotói pályázatot hirdetni.

Beke László annak idején éppen Keserü Katalint váltotta a Műcsarnok élén, majd 2000-ben az első Orbán-kormány nem hosszabbította meg a kinevezését. A művészettörténész most végignézte a Kerényi által megrendelt műveket, és véleményét megosztotta velünk:

– Nem akarok senkit megbántani, de ez képtelenség. Ez a válogatás több mint ízlésficam. Aki ezeket kiállítja, annak fogalma sincs a kortárs képzőművészetről.

Beke szerint a nyolcvanas évek hazai festészetében vált új trenddé a múlt játékos ábrázolása. A múltidéző irányzat radikális eltorzulását szemlélteti Kerényi kiállítása. A nagy történelmi korszakok és alakok heroikus ábrázolása már nevetségesen hat a mai művészetben. Ráadásul vannak olyan korok, amelyek nem alkalmasak a festői reprezentálásra. Beke szerint ilyen például a Rákosi-rendszer. Pedig e korszak is ott díszeleg Kerényi képtárában. A vásznon a Nagy képes millenniumi arcképcsarnok kötetből is ismert Mindszenty-portrét láthatjuk, Rákosi kicsinyke fényképével megtoldva. De mit mond ez a kommunista diktatúráról? – kérdi elhűlve Beke László.

Hasonló baklövésnek tartja az első világháború megjelenítését is. A színpompás kép vidám hangulatot áraszt, virgonc huszárok kardoznak. Illusztrálhatna, mondjuk, mesekönyvet, ám elképesztő, hogy így emlékezünk meg egy világméretű tragédiáról. Ahogyan azt sem érti a művészettörténész: a második világháborút bemutató művet miért épp a korabeli német expresszionizmus stílusában készítette az alkotó? A 2006-os rendőrroham képe viszont a középkori ikonokat utánozza, Szent György és a sárkány legendáját adaptálja – sajátságosan. Hófehér paripán nyargal egy magyar rendőr, dárdájával ártatlan honleányt döf le.

– Az ikonfestészet karikatúrája ez. A bolondok hajóján elmenne, ám hogy állami reprezentációra használják, az nonszensz – mondja Beke.