Vidám szegénység
Az osztrák film sikersorozata mintha az elmúlt évben megtorpant volna, az alkotók azonban nem csüggednek, s biztatja őket a szakma vezetése is. Ennek jegyében alakult meg az Osztrák Filmakadémia – a tizenhetedik Európában – s az idén már ki is osztotta az első „osztrák Oscart”.
Nagy felhajtás nem volt. Az Odeon színház ugyan zsúfolásig megtelt, ott volt a filmesek színe-java, sőt, nemcsak osztrákok, hanem németek is (hiszen igen sok a koprodukció), de a hollywoodihoz (vagy a münchenihez) hasonló csillogásnak, divatbemutatónak nyoma sem volt. Vörös szőnyeget ugyan kerítettek (kölcsönbe, és ahogyan valaki megjegyezte, inkább a parketta védelmében), a műsor azonban szerény volt, és a díjazottak is maximum két mondatot mondtak, minden színpadias póz nélkül.
A filmkritikusok valósággal úsztak a boldogságban, mert az a díjkiosztó valóban csak a filmről szólt, és – ahogyan egyikük- másikuk megfogalmazta - kifejezetten üdítően hatott a show műsor elhagyása. Van, aki persze mindezt a gyakorlatlanságnak és főként a pénzhiánynak tudta be, és úgy vélte, az évek múlásával nagyobb lesz a pompa. Azért az ünnepség helyszínéről el kell mondani, hogy az Odeon színház nem akármilyen hely. A második kerületi Taborstrassen az egykori gabonatőzsde épületét alakították át színházzá, megőrizve mindazt a gyönyörű klasszicista elemet, ami egyébként műemlékvédelem alá esik.
Bár a politika is jelen volt, a szövetségi miniszter asszony és a városi szenátor a szokásoktól ellentétben eltekintett a beszédtől. Josef Aichholzer producer, az akadémiai egyesület vezetője azonban kihasználta a „személyes találkozás” alkalmát, és a pódiumról több támogatást kért a filmszakmának. Kétségtelen, hogy a sikerek – fesztiválgyőzelmek, Oscar-díjak – hatására ma több anyagi eszköz áll rendelkezésre, de ez kevés- vélik a filmesek. Már csak azért is, mert a sikerek bebizonyították: érdemes, hiszen a jó osztrák film öregbíti Ausztria hírét a világban.
A díjakat, illetve a 13 kategóriát az Oscar mintájára hozták létre. Még szobrocska is készült, Valie Export jóvoltából, aki a tervezést magára vállalta. A legjobb film egy bővérű komédia lett: az „Elfriede Ott véletlen elrablását” Martin Prinz regénye alapján Andreas Prohaska rendezte. Ez az alkotás nyerte el a legjobb forgatókönyv és a legjobb filmzene díját is.
A dokumentumfilm kategóriában a
Bock for presidentlett az első: a film Ute Bock, az elesettek őrangyala előtt tiszteleg, s a díjkiosztó ünnepség ismét okot adott arra, hogy szó essék erről az igen fontos humanitárius tevékenységről.A díjakról az
Akadémia honlapjaközöl részleteket.További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon
