Vezércikk

helyett ezúttal egy 19. századi verset ajánlunk olvasóink figyelmébe. Nemcsak az ünnep okán, hanem azért is, mert ez a vers aktuálisabb, mint valaha. Különösen a közlése az. E hét elején a magyar Országgyűlés elfogadta a Magyarország alaptörvényének negyedik módosításáról szóló törvényjavaslatot. E szerint az alaptörvény IX. cikke a következő bekezdéssel egészült ki: „(5) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek – törvényben meghatározottak szerint – jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt, igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.” Mostantól tehát aki bántja a magyart szóban vagy írásban, ha szeretve szidja, káromolja, korholja, megnézheti magát. S nem lehetnek kivételek ezalól az elmúlt századok költői, írói, művészei sem. Meg persze azok, akik közreadják „magyargyalázó” műveiket. Szerkesztőségünk még a törvény hatálybalépése előtt küldte nyomdába ezt a verset, ezzel kívánva boldogabb ünnepeket olvasóinknak.