Vedd és olvasd!

Szent Ágoston-i a szlogen, se beiratkozási, se késedelmi díj, se nyitvatartási idő. Persze nagy mázli, mondjuk lottóötösnyi kell ahhoz, hogy épp azt a könyvet találjuk a közterületi könyvespolcon, amelyikre a fogunk fáj. De ha megvan, már vihetjük is, csak tegyünk a helyére egy másikat. Nem bonyolultak hát a könyvmegálló szabályai.

A III. kerületben Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, az Óbudai Platán Könyvtár és a csillaghegyi KultúrMontázs Egyesület fogott össze, s állítottak fel két közterületi könyvespolcot Aquincumnál (Római tér 1.) és Csillaghegyen (Mátyás király út 5.). A minta német, az első szekrények 1990-ben a németországi Darmstadtban és Hannoverben kerültek az utcára. Az utóbbi pár évben pedig számos német, osztrák és svájci könyvespolc nőtt ki így az aszfaltból.

Csillaghegyen rozsdafoltos trafikosbódé helyére került az acéllemezekből készült, üvegajtós szekrény. Balján kockaforma ruhásbolt, szemben műkörmös, kerékpáros, autóalkatrész, fogorvos. Onnan jön Kuti Jenő. Azt mondja, addig vizslattuk a szekrényt, ő is kedvet kapott hozzá.

– Nem fogy a könyv, bár lopnák!

Elmondjuk a szabályokat, hogy elvileg nem is fogyhat, ha mindenki betartja az egyet egyért elvet.

– Jó ötlet, kár, hogy nem a megállóba tették, ott többen látnák. És nézzék ezt az ajtót, nem passzentos, befolyik rajta az eső.

Igaza van. Fel sem tűnt. A könyveket néztük. Ő viszont villamosmérnök, utóbb vállalkozni kezdett, ruhában. Vagy öt éve nem olvasott, szembetegség.

– Otthon van vagy ötméternyi könyvem, ami nem fér már sehova, talán elhozom.

Helye alig akadna, csak egy-egy foghíj látszik a kötetek között. Pár hete Bús Balázs polgármester töltötte fel az általa ajánlott művekkel a polcokat, a felhozatal – ki tudja, mennyit változott azóta – igen vegyes. Remarque, Móricz, Solohov. Albatrosz-ponyvák, Castro beszédei, Linda. Tolsztoj, Jókai, Szép Szó antológia ’71-ből. Lányok évkönyve (’73), Fiúk évkönyve (’63), Használati utasítás fiúkhoz. A Velencei útikönyv is vagy négy évtizedes.

A Mindennapi pénzügyeink frissebb, ’77-es, 21 forintért. „Könyvünk pontos, részletes eligazítást ad az egész lakosságot érintő mindennapi pénzügyek intézéséhez. Milyen ügyekkel foglalkozik az OTP? Mit kell tudni a különböző vámügyekről? Mikor kerülnek kapcsolatba magánszemélyek a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézettel? Mit kell tudni a lakosságot érintő különböző adófajtákról és illetékekről?” Örök kérdések.

És vannak örök klasszikusok.

A ponyva. Vagy tucatnyit pakol Budmil hátizsákba anya és lánya (oda a Használati utasítás fiúkhoz is).

– Minek válogatsz?

– Nézd, nincs is meg az első oldala.

– Akkor menj könyvesboltba.

Azt nem. Bringán viszik a zsákmányt.

Még jobban megcsapolták az aquincumi szekrény kínálatát. A Szépirodalmi Figyelő, a Rivalda, a Liget korábbi számai mellett üres sorok. Igaz, épp előttünk cserélt idős úr Szepes Mária kötetet AIDS-ről szóló könyvre. Nem kérdezősködünk. A nyilvános böngészés intim műfaj. S népszerű.

A szabályokra persze ezúttal is fütyülünk. Tanuljuk még, mi az utcai közkönyvtár.