Váteszek csapdájában
Gerőcs Péter regénye – Győztesek köztársasága (Kalligram Kiadó) – egy nyomozati jegyzőkönyv keretein belül mutat rá: amorális struktúrákban jobb szándékú értelmiségiek is eshetnek őrület határára jutott váteszek csapdájába. Mindeközben a szerző világos történetmesélése éppen úgy fogva tartja az olvasót, mint a jelenünkkel áthallásos epizódok.
A történet színtere részben a hatalom által ellehetetleníteni próbált független alkotók világa. Vincze Sámuel, egy komplex kulturális „szolgáltatóműhely” huszonéves vezetője ellenszélben, majd a kormányzatba beépülve, végül sarkosan egyedi módon próbál kitörni – össztársadalmi változást generálva – mindabból, ami a könyvbeli közegben korlátja a normális működésnek.
Kérdés persze: elég-e a féktelen ambíció a „Győztesek Köztársaságának” megteremtéséhez, ha amúgy gondok vannak az alapító identitásával? Hová vezet a sebzett ember víziókban megképződő küldetéstudata?
Gerőcs Péter a könyv és a valóság átfedései kapcsán lapunknak elmondta: tapasztalata szerint Magyarország utóbbi korszakait az értelmiség felelősségvállalása kapcsán egyszerre jellemzi önostorozás és másokra mutogatás. Ami kifáradáshoz vezet. Ennek következtében az alkalmi, jobbító szándékú felbuzdulásokat egyre mélyebb apátia követi. A pozitív impulzusok lecsengése után pedig nem jobb, hanem rosszabb lesz a helyzet. Éppen úgy, mint a könyv modellként ábrázolt alternatív kulturális mikrokörnyezetében.
