Van piaca a kortárs művészetnek
– Hogyan született meg a fesztivál ötlete?
– Érdekes, hogy épp az esemény fesztiváljellegét emeli ki. A kortárs nemzetközi képzőművészeti vásár köré valóban minden évben egyfajta művészeti fesztivált építünk fel, a Millenáris több mint hatezer négyzetméterén létrehozott Art Market Budapest mellett mintegy ötven különféle eseményt rendezünk, így nemcsak a hangulat és az élmény, hanem a lebonyolítás is fesztiválszerű. Az Art Market Budapest megalapításának idején a kulturális kommunikáció területén szerzett tapasztalataink és több sikeres művészeti kampány tanulságai egyértelműen arra utaltak, hogy a kortárs képzőművészet Magyarországon sokkal szélesebb közönség figyelmére tarthat számot, mint amekkorát a kulturális intézmények a saját eszközrendszerükkel és felfogásukkal el tudtak érni. Azt gondoltuk, hogy a megfelelő formátummal és kommunikációs technikákkal a kortárs képzőművészet iránt könnyebben felkelthető az érdeklődés, mint addig gondolták. Erre tartottuk a leginkább alkalmas formátumnak a nemzetközi művészeti vásárt, amely sokkal nyitottabb keret annál, mint amit a múzeumok, galériák kínálnak. Abban az értelemben különösen, hogy a nálunk kiállító, száz feletti galéria és más intézmény által biztosított művészeti választék annyira komplex és széles, hogy szinte biztosan mindenki talál hozzá közel álló műtárgyat.
– A hazai kortárs képzőművészet a világ főbb művészeti fórumain ritkán jelenik meg. Mennyiben tud ezen változtatni az Art Market?
– Sokban, sőt további motiváció volt az alapításkor ennek a helyzetnek a javítása: hiszen a magyar kortárs képzőművészet a képviselt színvonal ellenére valóban alulreprezentált a világban. Az Art Market Budapest által létrehozott nemzetközi művészeti kontextus lehetőséget nyújt arra, hogy ezen belül a hazai művészeti szereplők bizonyítsák versenyképességüket, miközben alkalmat teremtett arra is, hogy Budapestre vonzzuk az ebből a szempontból releváns szakértőket, ítészeket. Úgy gondolom, hogy az Art Market Budapest sikeressége hozzájárult ahhoz, hogy a magyar művészek nemzetközi bemutatkozási lehetőségei az elmúlt években érzékelhetően bővültek. Munkánk megkezdésekor Budapest nem igazán volt látható a nemzetközi művészeti térképen, így nekünk ezt a helyzetet is meg kellett próbálnunk orvosolni. Úgy tűnik, a kezdetekkor megfogalmazott célok elérése tekintetében jó úton haladunk, ma már jelentős a nemzetközi kiállítói túljelentkezés, az esemény négy napja alatt mintegy harmincezer látogatóval számolhatunk, a beutazó vendégek száma és minősége évről évre emelkedik, az idén például igen erős lesz a tengerentúlról érkező műgyűjtők, intézményvezetők és más befolyásos vendégek köre is.
– Az Art Market tehát a Budapest-imázs részévé kezd válni, mint azt a beharangozó videó is sugallja.
– Budapesten születtem, itt nőttem fel, számtalan külföldi példát megismerve azt tapasztaltam, a város nem él igazán a benne rejlő lehetőségekkel. Budapestet általában egyfajta archaikus, történelmében gazdag helyszínként ismerték csupán, a város arculatának a modernitás, a korszerűség, fiatalosság, az élő, alkotó erő nem képezte részét. Az Art Market Budapest a kortárs művészet előtérbe helyezésével éppen ezeket a vonásokat igyekszik erősíteni. A művészeti tartalmakat szintén fókuszba kívánjuk helyezni. Ahogy például elmondhatjuk, hogy Budapest a kortárs komolyzene egyik központja, ez hasonlóképp érvényessé tehető lenne a fotóművészetre is. Gondoljunk csak arra, hogy a 20. századi fotóművészetet alapjaiban meghatározó mesterek többsége – köztük például Moholy-Nagy László, Robert Capa, Brassai, André Kertész – magyar születésűek voltak, és mivel a most feltörekvő fotósnemzedék kiváló, nemzetközi mércével mérhető színvonalon teljesít, Budapest némi közös erőfeszítéssel a fotóművészet egyik európai vagy akár globális fővárosává válhatna. Erre a potenciálra hangszerelve és ezeket a törekvéseket erősítve néhány éve létrehoztuk vásárunk fotószekcióját Art Photo Budapest néven, amelyet első pillanattól kezdve – a komolyabb kommunikációs hatás elérése érdekében – önálló márkaként vezetünk be a nemzetközi köztudatba. Ráadásul Közép- és Kelet-Európában ez az egyetlen nemzetközi fotóművészeti vásár, így Budapest kiemelt szerepe ebben a tekintetben is tovább erősödhet.
– Manapság a művészetben nincsenek olyan meghatározó irányzatok, mint a 20. század első felének „izmusai”. Vannak-e egyáltalán figyelemre méltó tendenciák?
– Az Art Market Budapest éppen a kortárs képzőművészet korlátlanságát, határtalanságát és minden korábbinál nagyobb komplexitását próbálja megjeleníteni. Ma, amikor már ennyire fejlett és sokrétű technikai háttérrel dolgoznak művészek, amikor a kommunikáció korszerű eszközrendszere ennyire könnyűvé teszi a külső impulzusok végtelen gazdagságához való hozzáférést, a létrejövő alkotások tömegét szinte lehetetlen trendekbe, irányzatokba terelni. Időnként, egyes helyeken bizonyos tendenciák népszerűbbé válnak ugyan, de ez általában nem tart sokáig. Az elmúlt évek elhozták például a hatvanas, hetvenes évek kelet-európai, ezen belül a magyar neoavantgárd újrafelfedezését, amely tendenciát természetesen mi is igyekszünk erősíteni, de tudjuk, hogy ez belátható időn belül elmúlik. Az Art Market Budapest mindazonáltal nem arra törekszik, hogy szakmai ítéletet mondjon, hanem hogy a lehető legszélesebb, folyamatosan megújuló választékot tegye hozzáférhetővé. Kifejezett szándékunk például olyan művészeti szereplők és tartalmak felszínre hozása, amelyek magas színvonaluk ellenére nemzetközileg alulreprezentáltak, és amelyek inspirálóan hathatnak a globális piacra. Nem véletlen, hogy idén Izrael az Art Market Budapest díszvendége.
– Egy olyan sokrétű bemutatkozás, amely a szobrászattól a gasztronómiáig terjed, hogyan segítheti egy olyan ország megítélését, amelyet annyi klisé vesz körül, mint Izraelt?
– A kortárs művészetnél jobb eszköz nincs arra, hogy bemutassuk egy nemzet élő, lélegző, formálódó kultúráját. Ezek a tartalmak és azok közvetlen megismerésének lehetősége sokat segíthet a sztereotípiák lebontásában, a félreértések tisztázásában. Izrael esetében rendkívül összetett, izgalmas, politikai, vallási, nemzetiségi tekintetben számtalan hatás alatt épülő társadalmat ismertünk és mutatunk meg a bemutatott művészeti produkciók által. És mivel mi a kultúrát szélesen értelmezzük, az Art Market Budapesten és különböző kísérő kiállításokon bemutatott számtalan műtárgy mellett például a gasztronómiát is fontos elemnek tekintjük egy ország kultúrája megismerésében. Mindez kiválóan egészül ki partnerünk, a CAFe Budapest Fesztivál által egyebek mellett a tánc, a kortárs zene, a dzsessz területéről bevont komponensekkel.
– Ön szintén műgyűjtő. Vannak kedvencei?
– Ahogy kultúrafogyasztóként, úgy gyűjtőként is nyitott vagyok. Egy idősebb műgyűjtő barátom fogalmazott úgy, hogy gyűjtemény létrehozása önmagában is művészet abban a tekintetben, hogy amikor az ember gyűjteményt épít, abból a saját egyéniségének és ízlésének megfelelő egyfajta ösztönös belső koherenciával új egységet, ha tetszik, új „műalkotást” hoz létre. Hiszek abban, hogy előre megfontolt szándék nélkül is lehet ilyen jellegű új értéket létrehozni. Ráadásul amióta létrehoztuk az Art Market Budapestet, nyilvánvalóan az engem érő impulzusok is megsokszorozódtak.
– A rendszerváltás után számos művész fogalmazta meg vágyát, hogy a korábbi pártállami gyámkodás helyett alakuljon ki végre Magyarországon egy igazi művészetpártoló mecenatúra. Ön szerint mennyire valósult ez meg?
– Azt gondolom, hogy ilyen jellegű folyamatok zajlanak nálunk is, és ezt próbáljuk mi is segíteni azzal, hogy igyekszünk jól működő külföldi példákat bemutatni. Itt van például az idei díszvendég Izrael, ahol egyes statisztikák szerint „az egy főre jutó múzeumok száma” a legmagasabb a világon, és ahol ezeknek az intézményeknek jelentős része a magánszféra támogató hozzájárulásával működik. Magyarországon például abban látok biztató jeleket, hogy a műgyűjtők körében megjelent egyfajta új generációs szemlélet, amely nemcsak a művészet fogyasztásában, hanem a szélesebb kultúrához és a társadalomhoz való viszonyban is érezhető.