Tündéri képek
Kolozsvári Lajos, a kiváló debreceni szemészprofesszor a látás és a nézés közötti különbségről beszélt a Melange Galériában (Budapet V., Markó utca 3.), Paál Valéria Eszter Tündérkert című kiállításának megnyitóján. Hogy bár a szemével néz az ember, de a szívével lát – és ahogy a művész a szívével látja és hódítja meg a világot, ő éppen így, a szívével látja (elfogultan persze) földije, Paál Valéria Eszter képeit. (Aki legújabb műveit már PÁVA-ként szignálja, ily módon is megkülönböztetve jelenlegi alkotói korszakát a korábbiaktól.)
A magam részéről megértem a professzor úr (mellékszál: nem tudják véletlenül, miért szeretik annyira a szemészek a csokornyakkendőt?) lelkesedését. Paál Valéria Eszter, alias Páva képei tényleg szerethetőek: van bennük egy adag naivitás, egy adag gyermeki rajongás – a művészet és a természet iránt –, és van bennük valami elpusztíthatatlan életerő. Ja, és irónia is, meg játékosság. Két erdőrészletnek is az a címe például, hogy Rejtőzködő tündérek. És az ember csak áll és áll a kép előtt, és azt kutatja, vajon hová rejtőztek azok a tündérek.
Aztán csak elmosolyodik.
